A kézigránát
Most higgadjunk le egy kicsit, próbáljunk meg másfél percig nem ukrajnai vagy gázai híreket olvasni és lássunk egy kis etimológiát (szófejtést).
A számos nyelvben használatos "gránát" katonai szakszó a "gránátalmafa" francia nevéből (grenadier, latinul Punica granatum) származik, mert az első (kézi)gránátok kívülről nagyjából úgy néztek ki és akkorák voltak, mint ez a gyümölcs, ráadásul a külső burok (a későbbi repeszek) kicsit emlékeztetett a gránátalma rekeszesen elhelyezkedő magjaira. És nem csak a külső burokból lesz ám repesz, hanem a testen belül elhelyezett kitöltőanyagokból is. Ezért is durva dolog a fragging.
A gránátalma neve viszont a latin "granum" (mag, szemcse) szóból ered, még pontosabban a "granatus" (magvas, magos, szemcsés) melléknévből. Ugyanez a töve a "gránit" (mint kőzet), valamint a "granulátum" (mint szemcséssé alakított termék) szónak is. Hogy a szláv (és innen a románba is átkerült) "granica" (határ) innen származik-e, nem tudom.
A gránát őseit már a korai középkorban használták a bizánciak. Igaz, akkoriban még nem lőpor volt benne, hanem a görögtűznek nevezett, valószínűsíthetően valami kőolajszármazékból készített gyúlékony folyadék, tehát ezek a gránátok igazából gyújtófegyverek voltak, nem robbanóak. És hát számos kísérlet volt az évszázadok folyamán, hogy új típusokat vezessenek be, lásd például az 1300-as évek kínai gránátosai által használtakat, vagy a 17. században felbukkanó európai gránátos-katonák harci eszközeit (ezek már bőven puskaporosak voltak). És ne feledkezzünk meg a második világháborúbeli baseball-gránátról sem, ha már írtam róla. Hagyományőrzésileg a mai napig számos állam hadseregében akadnak olyan magasabbegységek, amelyek elnevezésükben viselik a “gránátos” jelzőt.
A robbanó kézigránát szép karriert futott be a katonai szimbolika terén is. A mai napig ez az alapjelvénye a francia Idegenlégiótól és a holland, valamint az olasz csendőrségen és a brit lövészeken át az ukrán Nemzeti Gárdáig rengeteg katonai alakulatnak és fegyvernemnek, beleértve több amerikait is. Az én időmben a román gyalogságnak is ez volt a fegyvernemjelzése. Ha jól tudom, a Magyar Honvédségnél először ugyanezt akarták bevezetni a lövészeknél valamikor a negyvenes évek végén, de aztán valami miatt inkább a két, keresztbe tett karabélyra esett a választás.
Amúgy a gránátalma abban hasonlít a hamburgerre, hogy diplomáciai fogadásokon nem véletlenül nem szokták egyiket sem felszolgálni. Ugyanis mindkettőt csak csámcsogva, habzsolva, önmagad (és közvetlen környezeted) lefröcskölve tudod enni, tucatnyi szalvéta felhasználásával, sűrű bocsánatkérések közepette.
Természetesen tisztelet a kivételnek!
OFF, bocsánat
„Fegyverek könyve 2. fejezet 9-21.”
„S a magasba emelé Szent Attila a kézigránátot, és mondá: »Ó Uram, add áldásodat a te kézigránátodra, mellyel ellenségeidet ficlikké tépheted nagy kegyelmedben.« És elégedett vala az Úr, és ők lakmározának bárányt és lajhárt és málét, sós ringlit babbal és orángutánt és zsenge gyökereket és gyönge szekereket.(...) És szólt az Úr, mondván: »Húzd ki a Szent Biztosítószeget, majd azután számlálj el háromig. Se többet, se kevesebbet. Három legyen, ameddig számolsz, s ameddig számolsz, az háromig legyen. Négyig ne számolj hát ezért, sem pediglen kettőig, hacsak nem folytatod a te számolásodat háromig. Az ötöst szádra ne vedd. Midőn a hármashoz érsz, mely sorrendben a harmadik leszen, eldobandod te az Antiochiai Szent Gránátot a te ellened felé, ki, mivel nem kedves nekem, megdöglend.«”
Meg a granica nagyon hasonlít a német Grenze-re, ami ugye szintén határt jelent.