Fragging

A háborúkban nem ismeretlen jelenség, hogy a katonák nem csak az ellenséget gyilkolják, hanem (különböző okok miatt) néha a saját bajtársaikat is szándékosan elteszik láb alól. Fegyveres összecsapásokban, hadműveleti helyszíneken elég nehéz utólag megállapítani, hogy egy-egy ember halála egészen pontosan melyik fegyvernek tulajdonítható, s az a bizonyos fegyver kinek a kezében volt az adott pillanatban.

A hadviselés történetében mindig voltak hasonló esetek, de a legintenzívebb és a legjobban dokumentált ilyen sorozat a vietnámi háborúban következett be, amikor az amerikai katonák mintegy 900 esetben használták ki a Vietkonggal lezajló összecsapásokat arra, hogy a nekik valami miatt nem tetsző bajtársaikat (főleg elöljáróikat és feljebbvalóikat) eltakarítsák az útból. Módszerként elsősorban a kézigránátokat használták, innen ered a módszer neve, a "fragging". Ez a szó az angol "fragmentation grenade", azaz repeszgránát kifejezésből származik; ezeket dobálták be a tiszti és altiszti sátrakba, majd a “sárgákra” fogták a történteket.

A "fragging" ma már minden olyan gyilkosságra (vagy ennek kísérletére) vonatkozik, ahol katona öl (vagy szándékozik megölni) saját oldalához tartozó másik katonát úgy, hogy a gyanút az ellenségre tereli. Laikusok számára is nyilvánvaló, hogy ezeket az eseteket nagyon nehéz bizonyítani.

(A “fragging” nem azonos a “baráti tűz”-zel. Ez utóbbi azt az esetet írja le, amikor saját erőt, szövetségest vagy semleges felet támad meg egy alakulat vagy katona, de mindig véletlenül, gondatlanságból, tehát nem szándékosan.)