Az ember azt hinné, hogy 10 évvel a rendszerváltozás után már nem volt gyanús, ha egy magyar rendőrnek jól működő külföldi szakmai kapcsolatai vannak...
Állítólag manapság is van olyan középkelet-európai ország, ahol nem mindenki szereti, ha az ottani bűnügyesek inkább nyugati partnerkapcsolatokat ápolnak és nem keletieket. Sajnos már nem emlékszem, melyik országról van szó.
Soha nem felejtem el, amikor gimiben Frau Molnár, a némettanár feltette a kérdést, hogy miért jó nyelveket tanulni, a többiek mennyire bambán néztek maguk elé, engem meg úgy kellett lelőni, olyan lelkesen válaszoltam. Azóta is teljes szívemből vallom: nyelveket tanulni jó dolog. 🥰
Azért a kanadai francia megértése sztenderd franciával nem egyértelmű. Nézek néha videókat a francia félhold vidékéről (Louisianatól Missourin át Ontarióig). Elég masszív, angollal és lokális indiánnal higított késő középkori normann-breton francia nyelvjárást beszélnek.
Senkit nem akarok bántani (még így utólag sem), de az az igazság, hogy a cégnél nagyon elterjedt volt a "zsíroskenyér-túra" becenevű külföldi hivatalos út. Ez azt jelentette, hogy kurvára nem kellett semmit csinálnod, egyfajta jutalom volt ez a megbízható csókos kedvenceknek, gyakran még tolmácsot is kaptak és jól elvoltak néhány napot idegenben.
Ezzel egy idő múlva teleszaladt a nyugati partnerek töke és elkezdtek személyre szóló meghívásokat tenni, vagyis célzottan olyanokat hívtak meg, akikről tudták, hogy nem csak nyelvtudásuk van, hanem szakmai hozzáértésük is és nem csak azért küldik ki őket, mert jól helyezkedtek a mindenkori főnökök előtt.
Talán szerénytelenségnek fog tűnni, de én ez utóbbi csoportba soroltam magam... Ezért voltam erkölcsrendészeti továbbképzéstől kezdve az autólopás elleni tanfolyamokon át a kábszeroktatásig és a műkincs-vonalig mindenféle szemináriumon. Na nem mintha mindegyikben überprofi lettem volna, de a nevem és elérhetőségem a nyugatiak egymásnak továbbították, mint "ez a magyar csávó tényleg igazi nyomozó, nem csókos kedvenc"...
Persze ezt idehaza nem mindenki vette jó néven. De ez régen volt, ma már biztosan egészen másként folynak ezek a dolgok ;-)
Az ember azt hinné, hogy 10 évvel a rendszerváltozás után már nem volt gyanús, ha egy magyar rendőrnek jól működő külföldi szakmai kapcsolatai vannak...
Állítólag manapság is van olyan középkelet-európai ország, ahol nem mindenki szereti, ha az ottani bűnügyesek inkább nyugati partnerkapcsolatokat ápolnak és nem keletieket. Sajnos már nem emlékszem, melyik országról van szó.
Soha nem felejtem el, amikor gimiben Frau Molnár, a némettanár feltette a kérdést, hogy miért jó nyelveket tanulni, a többiek mennyire bambán néztek maguk elé, engem meg úgy kellett lelőni, olyan lelkesen válaszoltam. Azóta is teljes szívemből vallom: nyelveket tanulni jó dolog. 🥰
Azért a kanadai francia megértése sztenderd franciával nem egyértelmű. Nézek néha videókat a francia félhold vidékéről (Louisianatól Missourin át Ontarióig). Elég masszív, angollal és lokális indiánnal higított késő középkori normann-breton francia nyelvjárást beszélnek.
Vagy ahogy ők mondják: 18. századi franciát :-)
ez a cajun nem?
Kábé. A cajun-ok a kanadai akádiaiak Lousiana-i leszármazottai, Québec-ben őket csak unokatesóknak tekintik :-)
Tényleg ennyire senki más nem akart ezekre a kiküldetésekre menni? 🤔😁
Nyelvismeret hiánya gondolom akadály volt. De felteszem szocializációs gyökerei is vannak ennek az ódzkodásnak.
Senkit nem akarok bántani (még így utólag sem), de az az igazság, hogy a cégnél nagyon elterjedt volt a "zsíroskenyér-túra" becenevű külföldi hivatalos út. Ez azt jelentette, hogy kurvára nem kellett semmit csinálnod, egyfajta jutalom volt ez a megbízható csókos kedvenceknek, gyakran még tolmácsot is kaptak és jól elvoltak néhány napot idegenben.
Ezzel egy idő múlva teleszaladt a nyugati partnerek töke és elkezdtek személyre szóló meghívásokat tenni, vagyis célzottan olyanokat hívtak meg, akikről tudták, hogy nem csak nyelvtudásuk van, hanem szakmai hozzáértésük is és nem csak azért küldik ki őket, mert jól helyezkedtek a mindenkori főnökök előtt.
Talán szerénytelenségnek fog tűnni, de én ez utóbbi csoportba soroltam magam... Ezért voltam erkölcsrendészeti továbbképzéstől kezdve az autólopás elleni tanfolyamokon át a kábszeroktatásig és a műkincs-vonalig mindenféle szemináriumon. Na nem mintha mindegyikben überprofi lettem volna, de a nevem és elérhetőségem a nyugatiak egymásnak továbbították, mint "ez a magyar csávó tényleg igazi nyomozó, nem csókos kedvenc"...
Persze ezt idehaza nem mindenki vette jó néven. De ez régen volt, ma már biztosan egészen másként folynak ezek a dolgok ;-)
Másként, természetesen, csak a másik irányba értve. 🫣😂
tetszenek ezek az utalások, amelyek még véletlenül sem utalások, ugye? :D