Szolgálati közlemény 2

Kedves olvasók/feliratkozók!

Újabb mérföldkőhöz érkezett a Tiboru mesél: tegnap jelent meg a századik posztom, s ebből az apropóból egy újabb szolgálati közleménnyel foglak untatni benneteket. Előre szólok, hogy tényleg hosszú lett. Jónéhány statisztikai adat és egy kis értékelés következik. Véleményem szerint ezek nem csak a bloggazdára, hanem rátok is tartoznak. Azt is mondhatnám, hogy nem árulok zsákbamacskát.

Tudom, hogy sokan nem kedvelik a számokat, de kezdjük velük, mert - állítólag - ezek nem hazudnak.

Amint az itt az első illusztráción is látható, az indulás óta összesen öt olyan nap volt, amikor 3000-nél több kattintás született (ebből október 15-én 4131, az eddigi rekord).

Per pillanat 1515 regisztrált olvasóm van, vagyis az elmúlt 50 napban 373-mal lettünk többen, azaz naponta átlagosan 7-8 új tagot köszönthetünk a klubban. Ez a nettó növekmény, mert időközben 42-en leiratkoztak. Hogy ez azért történt-e, mert hírlevél nélkül is eszükbe jut a blogom, vagy azért, mert csalódtak benne és nem olvassák tovább (vagy olvassák, de nem feliratkozóként), nem tudhatom.

A száz poszt eddig összesen 153679 kattintást kapott, azaz posztonként átlagosan 1537-et. Ha figyelembe vesszük, hogy a kommentelés és a lájkolás is külön kattintásnak számít (és hát akad, aki visszatérően többször is ránéz egy-egy posztra), számolhatunk úgy, hogy egy posztot nagyjából és átlagosan kábé 1400 látogató olvas. Az eddigi rekorderek a következő posztok voltak (kattintható linkek!):

1.) Kém a táskában (2681)

2.) Simo Häyhä (2378)

3.) Gurkhák (2341)

4.) A titokzatos Prawo Jazdy (2296)

5.) Amikor Dzsugasvili átverte Sztálint (2277)

Ami a lájkokat illeti: a száz poszt 3696 kedvelést gyűjtött be, ami posztonként átlagosan 37-et jelent. Lájkbajnokságunk élmezőnye ma hajnalban így nézett ki:

1.) ESIPN (80)

2.-3.) Luca Brasi és Johnny Cash (69 - 69)

4.) Szolgálati közlemény 1 (64)

5.) Belga csendőrség (61)

A blogműfaj egyik lényeges összetevője a kommentelés, amiben - sajnálattal mondom - továbbra se állunk valami fényesen. Ahhoz képest, hogy van nagyjából 1400 állandó(nak tűnő) olvasóm, az indulástól számított két és fél hónap alatt mindösszesen 632 komment született, amik közül 171-et én írtam (válaszként az olvasók egyes hozzászólásaira). Az eddig legkommenteltebb posztok ezek:

1.) Szolgálati közlemény 1 (39)

2.) Katonaorvosok (27)

3.) ESIPN (24)

4.) Szása Kijevből (23)

5.) Amikor Dzsugasvili átverte Sztálint (22)

Következzék egy kis földrajz.

A feliratkozók 83%-a Magyarországról, 3%-a Németországból, 2-2%-a Ausztriából, Romániából és az Egyesült Királyságból érkezett. Az összesítésről azt írja a Substack, hogy olvasóim 40 országból és az USA 9 államából jöttek össze. Persze ez a statisztika nem számol az esetleges VPN-ekkel, vagyis a regeléskori IP-címet veszi alapul, talán ennek is tulajdonítható, hogy ennek alapján Kambodzsából, Indonéziából és Grönlandról is van egy-egy olvasóm.

A kattintók 68-72%-a az emailes hírlevélre mozdul rá (ezért nem is fogom ezt megszüntetni, noha biztos vannak, akiket idegesít, de ők majd leiratkoznak róla), a Facebook-ról 12-15% jön (az itteni linkek nagy részét ott is meg szoktam osztani), a Substack appot pedig 8-10% használja a posztjaim olvasására. Ez utóbbi szám meglepett, nagyobbra fogadtam volna. Én amúgy ezt nem használom (vagyis nem tudok érdemben nyilatkozni róla), de akkor is nagyobb appos hányadra számítottam.

Ennyit a számokról.

Most is arra kérlek, hogy kommentben mondd el a véleményed a Tiboru mesélről. Nyugi, nem vagyok sértődékeny, szóval ha normális hangvételű kritikát kapok, akkor végiggondolom és igyekezni fogok érdemben reagálni rá. Ilyenkor mindig elmondom/leírom, most is megteszem: az őszinte felhasználói véleménynyilvánítás segíti a szerzőt abban, hogy olyan tartalmat tegyen eléd, amit szívesen olvasol. Olyan ez, mint a sztékrendelés: nem neheztelhetsz a pincérre, mert jól átsütve hozta, ha nem mondod meg előre, hogy véresen kéred. Mert ez fontos nekem, még akkor is, ha a blogom továbbra is ingyenes. Legkésőbb év végéig, de nem kizárt, hogy már hamarabb dönteni fogok, hogy ebben (mármint az ingyenes/fizetős dilemmában) lesz-e változás. Három-négy lehetséges opciót is mérlegelek, de dönteni még nem döntöttem, néhányat még alszom rá. Erről most csak ennyit.

És ha már itt tartunk: kiemelten köszönöm annak a tizenkét olvasómnak, akik eddig az úgynevezett "pledge"-en keresztül jelezték, hogy hajlandóak lennének fizetni is azért, hogy az esetleges fizetőssé válás után is olvashassanak. Ez 0,8 százaléka a feliratkozottaknak. Hogy ez sok vagy kevés, mindenki eldöntheti maga.

Továbbra is a Diétás Magyar Múzsa az egyetlen Substack-médium, amelyik formálisan is ajánl engem és amelyiket én is ajánlom. Nekik eddig 830 feliratkozót köszönhetek, amit mindössze 178-cal tudtam mindeddig viszonozni. De továbbra is igyekszem! Azt is elmondom, hogy a jelenlegi feliratkozóim közül 330-an kifejezetten miattam regisztráltak a Substack-re, vagyis eddig ennyi a blogom hozzájárulása az itteni közösséghez.

Hacsak valami rendkívüli esemény nem szól közbe, a napi posztolás decemberig biztosan marad, de ennek a szolgálati közleménynek hagyok 48 órát leülepedni, vagyis a következő poszt csütörtökön lesz. Témám van bőven, az erre szánt időt és energiát meg továbbra is kigazdálkodom, aztán a következő mérföldkőnél meglátjuk a hogyan továbbot ilyen szempontból is. A személyes emlékeket és élményeket tartalmazó, kicsit hosszabb nosztalgiaposztok is folytatódnak, átlagosan kéthetente egyszer lesz ilyen is.

Köszi, hogy itt vagytok és hogy olvassátok a blogom. Nagyon várom a reakcióitokat. És persze ha tetszett, osszátok/ajánljátok tovább a bejövős posztokat Fácsén, Instán, Twitteren (oké, tudom: X-en), TikTokon vagy bárhol, hadd sokasodjunk!

Qapla'!

Tiboru (aki mesél)