Belga csendőrség

Nosztalgia

A belga csendőrség 1796 nyarán alakult meg francia mintára, amikor a Habsburg uralom alatti Dél-Németalföldet elfoglalják és anslusszolják a franciák; nagyjából ebből jön létre 35 évvel később az az ország, amit ma Belgiumnak ismerünk. A testület 205 évig, egészen pontosan 2001 tavaszáig létezett, amikor különböző botrányok után (például a hírhedt pedofil sorozatgyilkos, Marc Dutroux elleni nyomozás során elkövetett hibák) egy komplex rendőrségi reform következtében megszüntetik, illetve beolvasztják a rendőrségbe.

22 és fél év telt el azóta, de az egykori belga zsandárok még mindig hatalmas nosztalgiával emlékeznek azokra a régi szép időkre (akárcsak a mi határőreink). Hibák és baklövések ide vagy oda, soha nem bocsájtották meg a kormányuknak, hogy felszámolták ezt a patinás szervezetet. A csendőröknek a belga nagyvárosokban voltak zártkörű klubjaik, kábé olyanok voltak, mint Magyarországon a "rendőrkocsmák" úgy a kétezres évek elejéig. Az egyik ilyen csendőrklubnak egy ideig én is tagja voltam, mert fel tudtam mutatni egy olyan dokumentumot (lásd itt alul), ami az én nevemre szólt és amit a csendőrség főparancsnoka is hitelesített az aláírásával és ő is adta át.

Figyelem, melldöngetéses dicsekvés következik: a volt szocialista táborból én voltam az első rendőr, aki ilyet kapott. Nagyon büszke vagyok rá, noha már 26 éve vettem át, együtt azzal a 11 belga kollégával, akikkel együtt végeztem a tanfolyamot. Csak érdekességként: 16-an kezdtük, de ketten már az első hét végén feladták, további kettőt a második hét végén szólítottak fel az instruktorok, hogy mindenkinek jobb lesz, ha ők most visszamennek az eredeti szolgálati helyükre és tovább csinálják azt, amit eddig is csináltak.

Ez a "brevet" (szolgálati vagy működési engedélynek fordítanám) a tulajdonost feljogosítja arra, hogy bizonyos beosztást, illetve munkakört betöltsön a csendőrségnél. A munkakörről ennél részletesebben még ennyi idő elteltével sem beszélhetek, csak annyit, hogy a kiképzés hivatalosan "különleges rendőri módszerek" elsajátításáról szólt. Egy nagyon intenzív négyhetes tanfolyamot kellett elvégeznem érte, melynek során olyan napok is voltak, amikor csak 3-4 órát aludtunk. Ennek ellenére szuper volt.

Persze Belgiumban sose éltem vele, de a csendőrklubban jól jött, mert a tagoknak az ott elfogyasztott sör csak feleannyiba került, mint bárhol máshol Brüsszelben, ráadásul kedvezményes árú szobára is feljogosított a vendégszállásukon (mert az is volt nekik). A belga kajákról most csak annyit, hogy egyetértek azzal a gasztronómiai szakvéleménnyel, ami azt mondja, hogy a belga konyha mennyiségben a németre hasonlít, minőségben pedig a franciára. A kagylóételeik, a sülkrumplijuk és a sörszószos nyúlgerincük például felejthetetlen (a töltött csokidrazséjaikról és a trappista söreikről nem is beszélve)!

Ezt az üveglapot itt fentebb alapításuk 200. évfordulóján adták ki (gyors fejszámolás: 1996-ban), s mivel egy évre rá éppen Brüsszelben voltam, az Escadron Spécial d'Intervention* (ESI, Különleges Beavatkozó Század) kiemelt vendégszeretetét élvezve, én is kaptam egy ilyet. És noha sok minden voltam életemben, de csendőr sose, szakmailag rengeteget köszönhetek nekik és azoknak az izgalmas és tartalmas kiképzéseknek, amiken az évek során náluk (Brüsszelben, Liège-ben, Charleroi-ban és Antwerpenben) részt vettem. És becsszóra egyiket se Soros fizette!

Ez itt pedig az ESI egykori emblémája. A közepén Diana, a vadászat római istennője, az ESI szimbóluma. Akciók előtt előtt hagyományosan így kívánt sok sikert a műveletirányító: bonne chasse, azaz jó vadászatot! Ezt később én is átvettem…

Merci beaucoup, Gendarmerie! Hartelijk dank, Rijkswacht!

*Escadron Spécial d'Intervention: ezt az alakulatot ma már úgy hívják, hogy Direction des Unités Spéciales, illetve Directie van de speciale eenheden (Különleges Egységek Igazgatósága). A mottójuk azonban változatlan: Violence minimale, efficacité maximale, vagyis: Minimális erőszak, maximális hatékonyság. Na ezt sajnos csak franciául tudom, flamandul nem...