A történelem tele van olyan sztorikkal, hogy egy-egy ország (régió, nemzet, országrész, gyarmat, stb.) úgy lesz független, hogy hosszú és véres harcokat vív ezért, rengeteg áldozattal.
Egy hátsó félre mért gyöngéd vesszőcsapás nem a világvége a kis rakoncátlanra, és sokszor hosszútávú pozitív hatással bírhat. De a 19 évesnél azért erős túlzás. A lányok esetében vegyük úgy, hogy pozitív diszkriminációt alkalmaznak és fegyelmezésükre másmódszerek hatásosabb, 😏.
Clinton volt az USA elnök, amikor egy amerikai srácot felizgatott, hogy sehol egy graffiti Szingapúrban és nekiállt fújni valahol egy falat. Persze elkapták, kapott botbüntetést és örökre kiutasították az országból. Clinton diplomáciai úton reklamált, de tapintatosan közölték, hogy NÁLUK EZ A TÖRVÉNY, itt jogállam van, szóval el lehet menni reklamálni a ...ba. A botbüntetést meg még felnőtteknél is megfelelőnek, sőt progresszívnek gondolnám akár nálunk is bizonyos típusú bűncselekményekre.
Én régóta mondom, hogy a testi büntetéseknek lenne értelme bizonyos bűncselekmények és elkövetői körök tekintetében. A rövid tartamú szabadságvesztés hátrányainak könyvtárnyi irodalma van, a pénzbüntetés sokszor behajthatatlan, míg a vesszőzés gyorsan és olcsón végrehajtható, és a visszatartó ereje egyértelmű, mindenki érti és szeretné elkerülni.
Szemetelésért. Szóval ha rágod de nem köpöd a járdára nem fognak megbüntetni érte ..szerintem. Mert amúgy 1976-ban jártam először Szingapúrban a BUDAPEST tengerjáróval. Még állt a régi chinatown nagyrésze. Tehát kétszintes faházak, földszint nyitott portál, üzlet, vagy műhely, fent a lakás és bokáig a szemét mindenhol. Legközelebb '78-79-ben a PETŐFI-vel. Eltűnt a régi városrész, pár ház quasi skanzen maradt, egyébként modern magasházak, patyolat tisztaság az utcán és minden sarkon tábla, szemetelésért külvárosban 150, belvárosban 250 $ büntetés. ÉS mindenütt rendőr, szóval gyakorlatilag nem lehet megúszni. Azóta felnőtt egy nemzedék akiknek természetes a tisztaság és általában az állampolgári fegyelem. SZÁMOMRA mintaország. Tiszta, kedves, mosolygós, barátságos emberek, nem véletlen, hogy mindenki oda akar menni lakni az összes környező országból. De nem szabad, mert már így is túlnépesedés van, még a több gyereket is csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, merthát AZ ott nem olyasfajta demokrácia ahol a többségi hülyék választanak magukhoz hasonlót vezérnek. Viszont a gyerekeket iskolabusz viszi, fehér ing, sötétkék rövidnadrág vagy szoknya, kis fehér sapka. Mondjuk mindenki kínai, aki számít. Igazából ott láttam először élő kínait, nálunk csak hallani lehetett a "kultúrális forradalom"-ról Mao-ról, meg hogy milyen hülyék. Nos ezekről az emberekről valahogy látszott, hogy már akkor porcelán csészéből itták a teát és tűzijátékban gyönyörködtek, amikor Európában még a barbár germán törzsek embert ettek.
Ismerem Tamást, bár később hajózott mint én, ő talált meg, pont ennek a könyvnek a kapcsán, hozott egy példányt és kérdezte róla a véleményemet. Egy párszor találkoztunk is, de aztán megszakadt a kapcsolatunk.
Egy hátsó félre mért gyöngéd vesszőcsapás nem a világvége a kis rakoncátlanra, és sokszor hosszútávú pozitív hatással bírhat. De a 19 évesnél azért erős túlzás. A lányok esetében vegyük úgy, hogy pozitív diszkriminációt alkalmaznak és fegyelmezésükre másmódszerek hatásosabb, 😏.
Clinton volt az USA elnök, amikor egy amerikai srácot felizgatott, hogy sehol egy graffiti Szingapúrban és nekiállt fújni valahol egy falat. Persze elkapták, kapott botbüntetést és örökre kiutasították az országból. Clinton diplomáciai úton reklamált, de tapintatosan közölték, hogy NÁLUK EZ A TÖRVÉNY, itt jogállam van, szóval el lehet menni reklamálni a ...ba. A botbüntetést meg még felnőtteknél is megfelelőnek, sőt progresszívnek gondolnám akár nálunk is bizonyos típusú bűncselekményekre.
Én régóta mondom, hogy a testi büntetéseknek lenne értelme bizonyos bűncselekmények és elkövetői körök tekintetében. A rövid tartamú szabadságvesztés hátrányainak könyvtárnyi irodalma van, a pénzbüntetés sokszor behajthatatlan, míg a vesszőzés gyorsan és olcsón végrehajtható, és a visszatartó ereje egyértelmű, mindenki érti és szeretné elkerülni.
De csak ha nyilvánosan hajtják végre :-)
(Erről a témáról amúgy még egy külön vitaposztot is el bírnék képzelni a Múzsán vagy Ésik doktor ügyvédes blogján)
Nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a zászlójuk mennyire jókedvű. Egy ötszemű (gondolom szíriuszi magyar) lény mosolyog minden lobogóról.
Szingapúrban rágózásért is jár a megvesszőzés.
Magáért a rágózásért vagy csak azért, ha az ember ezt közterületen kiköpi?
Szemetelésért. Szóval ha rágod de nem köpöd a járdára nem fognak megbüntetni érte ..szerintem. Mert amúgy 1976-ban jártam először Szingapúrban a BUDAPEST tengerjáróval. Még állt a régi chinatown nagyrésze. Tehát kétszintes faházak, földszint nyitott portál, üzlet, vagy műhely, fent a lakás és bokáig a szemét mindenhol. Legközelebb '78-79-ben a PETŐFI-vel. Eltűnt a régi városrész, pár ház quasi skanzen maradt, egyébként modern magasházak, patyolat tisztaság az utcán és minden sarkon tábla, szemetelésért külvárosban 150, belvárosban 250 $ büntetés. ÉS mindenütt rendőr, szóval gyakorlatilag nem lehet megúszni. Azóta felnőtt egy nemzedék akiknek természetes a tisztaság és általában az állampolgári fegyelem. SZÁMOMRA mintaország. Tiszta, kedves, mosolygós, barátságos emberek, nem véletlen, hogy mindenki oda akar menni lakni az összes környező országból. De nem szabad, mert már így is túlnépesedés van, még a több gyereket is csak a gazdagok engedhetik meg maguknak, merthát AZ ott nem olyasfajta demokrácia ahol a többségi hülyék választanak magukhoz hasonlót vezérnek. Viszont a gyerekeket iskolabusz viszi, fehér ing, sötétkék rövidnadrág vagy szoknya, kis fehér sapka. Mondjuk mindenki kínai, aki számít. Igazából ott láttam először élő kínait, nálunk csak hallani lehetett a "kultúrális forradalom"-ról Mao-ról, meg hogy milyen hülyék. Nos ezekről az emberekről valahogy látszott, hogy már akkor porcelán csészéből itták a teát és tűzijátékban gyönyörködtek, amikor Európában még a barbár germán törzsek embert ettek.
OFF: Jé, egy tengerész (is) :) Ismertem embert, aki szolgált - igaz nem a Petőfin, hanem Ady-n; Talán Te is rátaláltál már: https://konyvvizsgalok.blogspot.com/2008/08/temesi-tamas-14.html
Ismerem Tamást, bár később hajózott mint én, ő talált meg, pont ennek a könyvnek a kapcsán, hozott egy példányt és kérdezte róla a véleményemet. Egy párszor találkoztunk is, de aztán megszakadt a kapcsolatunk.