Szingapúri mozaik
A történelem tele van olyan sztorikkal, hogy egy-egy ország (régió, nemzet, országrész, gyarmat, stb.) úgy lesz független, hogy hosszú és véres harcokat vív ezért, rengeteg áldozattal. Számos ilyen példát tudunk, de az olyan esetek, amikor egy ország akarata ellenére lesz független, nos, ezek sokkal ritkábbak.
Az "Ázsia Svájcának" is nevezett Szingapúr az egyik ilyen példa.
A mai, sokak által irigyelt délkelet-ázsiai városállam az 1800-as évek elején vált brit érdekszférává, majd 1867-től a Brit Birodalom koronagyarmata lett. A második világháborúban a japánok elfoglalják ugyan, de az 1945-ös fegyverletételük után ismét a britek fennhatósága alá kerül. Alig 14 év elteltével autonómiát kap. 1963-ban az újonnan alakuló Maláj Államszövetséghez csatlakozik Észak-Borneóval és Sarawak-kal együtt.
Az új állam parlamentjében és a többi kulcsfontosságú állami intézményben azonban hamarosan egyre több ellentét merült fel Szingapúr és a többiek között. A feszültség egyre nőtt, még utcai zavargások is voltak, mígnem 1965 augusztusában a malajziai országgyűlés (a szingapúri képviselők távollétében) 126:0 szavazataránnyal a várost (és a hozzá tartozó szigeteket) egyszerűen kizárta a Maláj Államszövetségből, noha lakóinak több mint a fele a maláj etnikumhoz tartozott. Vagyis szegény Szingapúr ott állt és kényszerűségből kénytelen volt kikiáltani a függetlenségét.
Azt azért nem mondanám, hogy rosszul jártak. A hatmilliós ország az egy főre eső GDP-listán évtizedek óta ott van az első négy-ötben, a korrupciós indexe egyike a legalacsonyabbaknak a világon, a közbiztonsága, továbbá az oktatás- és egészségügye ugyancsak dobogós helyet foglal el. Persze ott sem fenékig tejföl az élet, hiszen meglehetősen autokratikus a vezetése és a demokratikus alapjogok egyike-másika is kap pofonokat.
Zárásként (és egyfajta érdekességként) még csak annyit, hogy a halálbüntetés mellett a megvesszőzés is teljesen legális büntetési mód az országban. Ezt csak az 50 év alatti férfiakra vonatkozik, általában mellékbüntetésként. Egy alkalommal maximum 24 ütés szabható ki.
És még valami: a szingapúri oktatási rendszer eredményeiről ódákat zengenek ugyan, de az ottani iskolákban is törvényes a megvesszőzés. Itt is csak a fiúk részesülhetnek ebben a büntetésben (a 6 és 19 év közöttiek). Maximum három ütést kaphatnak vagy a fenekükre (a nadrágon keresztül), vagy a csupasz tenyerükre. Amint látható, a nemek közti egyenlőség elve se mindig érvényesül ebben a mintaországban...
A képen a nemzeti címerük; a maláj nyelvű felirat azt jelenti, hogy "Előre Szingapúr".
Egy hátsó félre mért gyöngéd vesszőcsapás nem a világvége a kis rakoncátlanra, és sokszor hosszútávú pozitív hatással bírhat. De a 19 évesnél azért erős túlzás. A lányok esetében vegyük úgy, hogy pozitív diszkriminációt alkalmaznak és fegyelmezésükre másmódszerek hatásosabb, 😏.
Én régóta mondom, hogy a testi büntetéseknek lenne értelme bizonyos bűncselekmények és elkövetői körök tekintetében. A rövid tartamú szabadságvesztés hátrányainak könyvtárnyi irodalma van, a pénzbüntetés sokszor behajthatatlan, míg a vesszőzés gyorsan és olcsón végrehajtható, és a visszatartó ereje egyértelmű, mindenki érti és szeretné elkerülni.