Az 1838/1839-es süteményháború során - a Mexikó és Franciaország közötti száznapos csetepaté, melynek casus belli-je egy kifizetetlen cukrászdai tartozás volt - Antonio López de Santa Anna mexikói tábornok az egyik csatában elvesztette egyik lábát.
A kamikaze pilóták szokása volt az utolsó bevetés előtt levágni bal kezük kisujjának utolsó percét és hazaküldeni, hogy a család el tudjon temetni valamit.
A hadseregben minden tábornok jutalmat kap a hősiességéért. Egyszer összegyűltek, hogy megkapják a jutalmaikat, és a miniszter közölte velük, hogy a jutalom összege a legnagyobb távolság két testrészük között. Az első tábornok bemegy, és azt mondja: "Tisztelt miniszter úr, a legnagyobb távolság a szívem és az agyam között van, mert mindig a legjobb döntéseket hozom." Kap egy nagy jutalmat és távozik. A második tábornok azt mondja: "Miniszter úr, a legnagyobb távolság az én szemem és a szívem között van, mert mindig tiszta látással és szívvel vezetem katonáimat." Ő is kap egy nagy jutalmat és távozik. Végül a harmadik tábornok, kissé szégyenlősen lép be, és azt mondja: "Tisztelt miniszter úr, a legnagyobb távolság az én két golyóm között van." A miniszter meglepődik, majd azt kérdezi: "Miért pont az?" A tábornok válasza: "Mert az egyik Vietnamban maradt."
A korabeli tengerész-popzene is felkapta a sztorit, lett belőle ez a remek shanty, iszonyatos félrehallásokkal…
“Twas on the field of Molly-Del-Rey
Away Santiana
Well, both his legs got blown away
Along the plains of Mexico”
vitorlakötél-rángatás közben Monterrey-ből Molly-Del-Rey-t, Santa Annából Santianát ferdítettek a daloló angol trengerészek, a valódi történet meg kapott pár kalózos kanyart…
Fun fact: rajongói "santanista"-nak nevezték magukat.
Sánta Annának olvastam az ímélt, nem is álltam olyan messze a valóságtól
Én is.
A kamikaze pilóták szokása volt az utolsó bevetés előtt levágni bal kezük kisujjának utolsó percét és hazaküldeni, hogy a család el tudjon temetni valamit.
Más kultúra, ugye.
Bocs a kötözködésért, de tudsz olyan kamikaze pilótáról, akinek több bevetése is lett volna? 😜
Jó, akkor az "utolsó" törlendő. Mármint az első "utolsó".
Hirtelen ez a vicc jutott eszembe:
A hadseregben minden tábornok jutalmat kap a hősiességéért. Egyszer összegyűltek, hogy megkapják a jutalmaikat, és a miniszter közölte velük, hogy a jutalom összege a legnagyobb távolság két testrészük között. Az első tábornok bemegy, és azt mondja: "Tisztelt miniszter úr, a legnagyobb távolság a szívem és az agyam között van, mert mindig a legjobb döntéseket hozom." Kap egy nagy jutalmat és távozik. A második tábornok azt mondja: "Miniszter úr, a legnagyobb távolság az én szemem és a szívem között van, mert mindig tiszta látással és szívvel vezetem katonáimat." Ő is kap egy nagy jutalmat és távozik. Végül a harmadik tábornok, kissé szégyenlősen lép be, és azt mondja: "Tisztelt miniszter úr, a legnagyobb távolság az én két golyóm között van." A miniszter meglepődik, majd azt kérdezi: "Miért pont az?" A tábornok válasza: "Mert az egyik Vietnamban maradt."
A Sánta Anna egy kihagyott szóvicc... xD
Túl nyilvánvaló lett volna :-)
A 39-s lábméret teljesen rendben van. Kivéve ha férfiként akarsz cipőt venni :D
Emlékezzetek Alamo-ra! :) (Santa Ana csapatai foglalták el, ez a texasi függetlenség jelképe)
https://youtu.be/laY4TcWEbSA?si=O1K3ULtcNWjALjSp
A korabeli tengerész-popzene is felkapta a sztorit, lett belőle ez a remek shanty, iszonyatos félrehallásokkal…
“Twas on the field of Molly-Del-Rey
Away Santiana
Well, both his legs got blown away
Along the plains of Mexico”
vitorlakötél-rángatás közben Monterrey-ből Molly-Del-Rey-t, Santa Annából Santianát ferdítettek a daloló angol trengerészek, a valódi történet meg kapott pár kalózos kanyart…