Santa Anna lába

Az 1838/1839-es süteményháború során - a Mexikó és Franciaország közötti száznapos csetepaté, melynek casus belli-je egy kifizetetlen cukrászdai tartozás volt - Antonio López de Santa Anna mexikói tábornok az egyik csatában elvesztette egyik lábát. Lábadozása után (bocs!) folytatta katonai karrierje építését, de a lábáról sem feledkezett meg: egy ládába helyezte, elföldelte, majd elkezdett töprengeni azon, hogy hogyan lehetne ebből politikai tőkét kovácsolni. Eltelt három év, majd 1842 nyarán (immáron teljhatalmú köztársasági elnökként) utasítást küldött a mexikóvárosi érseknek, hogy készítse elő a három évvel korábban elvesztett végtagja ünnepélyes eltemetését. Az érsek felháborodottan reagált: "Apostoli anyaszentegyházunk történelmében nincs példa arra, hogy egy láb felett vallásos szertartást tartsanak!" - üzente az elnöknek.

Santa Anna azonban nem hagyta magát. Berendelte az érseket, majd ezt mondta neki: "Hát ha nincs példa ilyenre, akkor létesítsünk precedenst, excellenciás uram! Az én lábam keresztény láb volt, úgyhogy keresztény temetést érdemel. Döntöttem: így lesz! Kezdje el az előkészületeket. Távozhat."

Így hát 1842. szeptember 27-én Santa Anna elnök-tábornok teljes katonai tiszteletadással eltemettette végtagját a fővárosi Santa Paula temetőben. Természetesen fullos katolikus szertartás keretezte az eseményt, az ilyenkor szokásos összes (világi és egyházi) rituálé kíséretében: imák, kórusok, fohászok, ministránsok, főpapok, díszsortűz ágyúkkal, őrség, koszorúk, gyászbeszédek, satöbbi. A lábat ezután egy kristályládába helyezték és egy díszes emlékmű alá temették.

Santa Anna (vagy ahogy rajongói emlegették: El Jefe, vagyis A Főnök) ezt követően minden katonai és politikai eseményen megemlítette elvesztett végtagját, diadalmasan felmutatta a fából és bőrből készült műlábát (több is volt neki*) és szenvedélyes beszédeiben mindig hangsúlyozta, hogy ha nem is életét, de lábát adta szeretett hazájáért.

*: El Jefe-nek legalább három protézislába volt, legalábbis ennyi maradt fenn. Az egyik a Springfield-i Állami Katonai Múzeumban, a második az ugyancsak Illinois-i Decaturban található Oglesby Múzeumban, a harmadik pedig a mexikóvárosi Nemzeti Történelmi Múzeumban tekinthető meg. Mindhárom bizonyítja, hogy Santa Anna nem élt nagy lábon: mai mértékkel úgy 39-es cipőt/csizmát viselhetett.

(Az első képen Santa Anna, a másodikon a Springfield-i műláb)