Még Nelson: A trafalgari csata után a HMS Victoryt Gibraltárba vontatták. Nelson tengernagy holttestét egy brandyvel töltött hordóba helyezve védték a felbomlás ellen - nem akarták eltemetni a tengeren, és ugye abban a korban nem volt még jégkészítő a hajókon - sem jakuzzi :-). (Legenda született, hogy az út során a tengerészek leitták volna a hordó tartalmát, makarónit használva szívószálként. Ez pletykának bizonyult, mivel a hordót mindvégig fegyveres őrizet alatt tartották, és a hivatalos szemtanúk szerint érintetlenül érkezett Portsmouth-ba. Mégis, a brit tengerészek máig úgy hívják az illegális italozást, hogy „Tapping the Admiral” („csapra verjük a tengernagyot”).
Az angol hadihajók egyszer már pedagógiai jelleggel felvonultak Koppenhága előtt, mert 1772-ben egy, a felvilágosult Struensee főminiszter elleni konzervatív államcsíny után házasságtörés vádjával ki akarták végezni a királynét, aki történetesen az angol király húga volt. A britek rövid ultimátumban közölték: ha a királynénak egy haja szála is görbül,kénytelenek rommá lőni Koppenhágát...
Állítólag Nelson "összefutott" Napoleonnal is a Földközi-tengeren is 1793 körül, mikor a Napóleon-klán elmenekült Korzikáról. Nelson megkérdezte a felettesétől, hogy elsüllyessze-e a francia hajót, de a válasz nemleges volt, így a történelem más irányt vett.
Hogy is volt? Napóleon nem hallgatott a francia kalózaira, hogy nehéz agyaggalambok helyett fegyverezzen fel könnyű, mozgékony hajókat nagy tűzerővel. Az angol korona hallgatott a sajátjaira, már jóval azelőtt. Ebből úgy tűnik, hogy a zsenik sem minden területen azok. Napóleon elsősorban szárazföldi zseni volt, a víz viszont más világ.
Ez nekem is megvolt, rongyosra is olvastam; az Előre Kiskönyvtár amúgy is zseniális könyvsorozat volt: a Léo Taxil féle Szórakoztató Bibliától kezdve a Däniken-féle konteókon át a Stirlitz-dossziéig rengeteg csuda dolog jelent meg. És mindez a hetvenes években...
Azt is mondhatnánk, hogy Nelson volt a 200+ évvel ezelőtti Royal Navy Pattonja :-)
Még Nelson: A trafalgari csata után a HMS Victoryt Gibraltárba vontatták. Nelson tengernagy holttestét egy brandyvel töltött hordóba helyezve védték a felbomlás ellen - nem akarták eltemetni a tengeren, és ugye abban a korban nem volt még jégkészítő a hajókon - sem jakuzzi :-). (Legenda született, hogy az út során a tengerészek leitták volna a hordó tartalmát, makarónit használva szívószálként. Ez pletykának bizonyult, mivel a hordót mindvégig fegyveres őrizet alatt tartották, és a hivatalos szemtanúk szerint érintetlenül érkezett Portsmouth-ba. Mégis, a brit tengerészek máig úgy hívják az illegális italozást, hogy „Tapping the Admiral” („csapra verjük a tengernagyot”).
Én vagyok a cinikus, mikor a távcsőbe nézésről Hende Csabika jut eszembe? :)))))) Ő még annyit se látott, mint Nelson a vak szemével.
Az angol hadihajók egyszer már pedagógiai jelleggel felvonultak Koppenhága előtt, mert 1772-ben egy, a felvilágosult Struensee főminiszter elleni konzervatív államcsíny után házasságtörés vádjával ki akarták végezni a királynét, aki történetesen az angol király húga volt. A britek rövid ultimátumban közölték: ha a királynénak egy haja szála is görbül,kénytelenek rommá lőni Koppenhágát...
Állítólag Nelson "összefutott" Napoleonnal is a Földközi-tengeren is 1793 körül, mikor a Napóleon-klán elmenekült Korzikáról. Nelson megkérdezte a felettesétől, hogy elsüllyessze-e a francia hajót, de a válasz nemleges volt, így a történelem más irányt vett.
Tudom, hogy vannak, akik nem értenek egyet velem, de részemről hálás vagyok Nelson felettesének ezért a döntésért...
Hogy is volt? Napóleon nem hallgatott a francia kalózaira, hogy nehéz agyaggalambok helyett fegyverezzen fel könnyű, mozgékony hajókat nagy tűzerővel. Az angol korona hallgatott a sajátjaira, már jóval azelőtt. Ebből úgy tűnik, hogy a zsenik sem minden területen azok. Napóleon elsősorban szárazföldi zseni volt, a víz viszont más világ.
Forrás (emlékezetből): https://www.antikvarius.ro/hu/webshop/horia-matei-evezredek-kalozkronikaja-i-ii/
(Gyerekkorom egyik meghatározó olvasmánya volt. :) )
Ez nekem is megvolt, rongyosra is olvastam; az Előre Kiskönyvtár amúgy is zseniális könyvsorozat volt: a Léo Taxil féle Szórakoztató Bibliától kezdve a Däniken-féle konteókon át a Stirlitz-dossziéig rengeteg csuda dolog jelent meg. És mindez a hetvenes években...