Az első koppenhágai csatára 1801. április 2-án került sor, nem túl meglepő módon a Koppenhága melletti vizeken. A szembenálló felek a brit Royal Navy és a közös dán-norvég flotta voltak. A brit hajóhad főparancsnoki hídján Sir Hyde Parker admirális állt, műveleti helyettese pedig az a Horatio Nelson altengernagy volt, aki a jobb szemét már elvesztette egy korábbi ütközetben.
A csata sorsdöntő momentuma volt, amikor Parker a hajójáról (a HMS Londonról) zászlójelekkel arra utasította Nelsont (aki a HMS Elephant fedélzetén volt), hogy azonnal szüntesse be az ágyútüzet és hajtson végre taktikai visszavonulást. Nelson szárnysegédje jelentette, hogy ilyen értelmű üzenetet lát. Az altengernagy (aki nem volt az a visszavonulós típus) a vak szeméhez emelte látcsövét, Parker zászlóshajója felé fordította, várt egy kicsit, majd megrázta a fejét és valami ilyesmit mondott a szárnysegédnek:
Hát roppant mód sajnálom, de én nem látok semmiféle zászlóüzenetet...
Majd a támadás folytatására utasította a legénységet.
Az eredmény: az egyesített dán-norvég flottát a britek néhány órán belül szarrá verték. A skandinávok 9 sorhajója közül egyet szilánkosra lőttek, kettőt elsüllyesztettek, a maradék hatot meg elfoglalták.
Mit is lehet erre mondani azon kívül, hogy egy ekkora formátumú katonának néha jogában áll vaknak lennie.
(A képen John Thomas Serres (1759-1825) olajfestménye a csatáról)
Azt is mondhatnánk, hogy Nelson volt a 200+ évvel ezelőtti Royal Navy Pattonja :-)
Még Nelson: A trafalgari csata után a HMS Victoryt Gibraltárba vontatták. Nelson tengernagy holttestét egy brandyvel töltött hordóba helyezve védték a felbomlás ellen - nem akarták eltemetni a tengeren, és ugye abban a korban nem volt még jégkészítő a hajókon - sem jakuzzi :-). (Legenda született, hogy az út során a tengerészek leitták volna a hordó tartalmát, makarónit használva szívószálként. Ez pletykának bizonyult, mivel a hordót mindvégig fegyveres őrizet alatt tartották, és a hivatalos szemtanúk szerint érintetlenül érkezett Portsmouth-ba. Mégis, a brit tengerészek máig úgy hívják az illegális italozást, hogy „Tapping the Admiral” („csapra verjük a tengernagyot”).