Az ilyen nagy vezérek országlása rendszerint hullahegyekre omlott országokkal ért véget, lásd a Schiklgruberék Dolfiját, de hogy frissebbek legyünk, Sztálin, Pol Pot is ott van a mezőnyben. Napoleon mint hadvezér, valóban lenyűgöző (mindössze egyszer elvesztette a teljes hadseregét, mint a kiváló hadvezérek szokták...ja, mégsem), mint államférfi, az már erősen vitatható.
Hát ha csak és kizárólag a Code Napoléon-t (a Code civil des Français-t) vesszük, ami gyakorlatilag a mai napig az európai és dél-amerikai polgári jog alapja, már ez önmagában is megalapozza a "nagy államférfi" jelző jogosultságát... És akkor még nem beszéltünk a vallási toleranciájáról, a zsidók és a protestánsok törvény előtti egyenlőségének biztosításáról, a pénzügyi újításairól, satöbbi.
Szerintem egyike volt az újkori Európa egyik legnagyszerűbb és leghatékonyabb állami vezetőinek. De persze - mint mindenben - ebben is elfogadom, hogy mások nem így látják.
Inkább csak ellentmondásos, mert a zsenialitása tényleg tagadhatatlan. Hogy a jog mennyire volt a szakértelme része, vagy inkább (nagyon helyesen, igazi vezetőként) hagyta a hozzáértőket dolgozni, biztosan sok tanulmányban tárgyalt téma.
Az ilyen nagy vezérek országlása rendszerint hullahegyekre omlott országokkal ért véget, lásd a Schiklgruberék Dolfiját, de hogy frissebbek legyünk, Sztálin, Pol Pot is ott van a mezőnyben. Napoleon mint hadvezér, valóban lenyűgöző (mindössze egyszer elvesztette a teljes hadseregét, mint a kiváló hadvezérek szokták...ja, mégsem), mint államférfi, az már erősen vitatható.
Hát ha csak és kizárólag a Code Napoléon-t (a Code civil des Français-t) vesszük, ami gyakorlatilag a mai napig az európai és dél-amerikai polgári jog alapja, már ez önmagában is megalapozza a "nagy államférfi" jelző jogosultságát... És akkor még nem beszéltünk a vallási toleranciájáról, a zsidók és a protestánsok törvény előtti egyenlőségének biztosításáról, a pénzügyi újításairól, satöbbi.
Szerintem egyike volt az újkori Európa egyik legnagyszerűbb és leghatékonyabb állami vezetőinek. De persze - mint mindenben - ebben is elfogadom, hogy mások nem így látják.
Inkább csak ellentmondásos, mert a zsenialitása tényleg tagadhatatlan. Hogy a jog mennyire volt a szakértelme része, vagy inkább (nagyon helyesen, igazi vezetőként) hagyta a hozzáértőket dolgozni, biztosan sok tanulmányban tárgyalt téma.
Na végre egy olvasott ember, aki ismeri a Schicklgruber család történetét!
Max félművelt😃
Te kis szerény :-)