Miután a Facebookon felcsigáztál, kíváncsian várom a posztot a párizsi útburkolati jelek titkairól és a 14. századi kárpitok színvilágának rövid elemzését. 🫣😁
Ezek sajnos szigorúan titkos (és különösen fontos) információk, senkinek nem beszélhetek róluk, mert problémák adódhatnak belőle! Az NNI nem viccel ilyen dolgokban!!!
Aki röhögni akar a sznob műgyűjtőkön, azoknak ajánlom a Netflixen a Vászon mögött c. filmet. A maga nemében ez se tisztességesebb szakma, mint egy stricié.
Hát talán néhányról majd beszámolok. De egy már most is jöhet:
A francia illetékes hatóságok (az OCRVOOA és a többiek) már az 1990-es évek elején sejtették, hogy az akkor még erősen a CIA által pénzelt afganisztáni mudzsahedek (a tálibok elődei) dollár-százmilliókat (ha nem milliárdokat...) söpörtek be perzsiai és iraki műkincsek és antikvitások feketepiaci értékesítésével. Aztán ez be is bizonyosodott. Rossz nyelvek szerint az amerikaiak is segítettek nekik a buliban, például a cuccok Irakból és Iránból történő kijuttatását, majd az érdeklődő "műkincs-gyűjtők" toborzását és a régiségek hamis származási okmányainak kiállítását is főleg ők intézték.
Hát az útlevelemben "Timisoara/Temesvár" szerepel születési helyként. A franciák megkérdezték, hogy melyiket írják az oklevélre. Én meg így döntöttem :-)
Ez a műkincslopkodós dolog valami olyasmi amit soha nem fogok megérteni. A műkincsek attól értékesek, hogy a műértő emberek tudják, hogy mi az. Viszont, a műértő emberek pontosan tudják, hogy mondjuk a Mona Lisa a gardróbszobám falára nem kerülhetett tisztességes úton. Vagyis értéktelen, nem villoghatok vele.
De befektetésnek nem rossz, már ha ismersz olyanokat, akik ugyancsak ilyen célból vásárolnák meg tőled, ha megszorulsz én nem tudod kifizetni a gázszámlát...
Amúgy állítólag vannak olyan megszállott gyűjtők, akiknek attól is merevedésük van, ha bemennek a titkos kiállítótermükbe és körülnéznek; akkor is, ha soha senkinek nem mutathatják meg, hogy mivel rendelkeznek. Ezeknek elég a tudat, hogy "ez az enyém!!!".
Na jó, de akkor ez olyan lesz a végén, mintha a narkósoknak egy külön valutája lenne, amit csak a dealerek ismernek és fogadnak el. A Willendorfi Vénusz egy arasznyi, elnagyolt, szutyok kis amulett. Attól értékes, hogy mindenki látni akarja. Ha viszont lopásból van nálam, akkor nem mutogathatom, akkor máris értéktelen.
De vannak ám olyan gyűjtők is, akiknek az is elég, ha egy pincében tartják és hetente egyszer lemennek és órákig bámulják... Ők nem hencegni akarnak vele a barátok (pláne nem a nagyvilág) előtt, hanem az a tudat fontos, hogy ez az ÖVÉK és senki másé!
Hát az a helyzet, hogy valami olyasmi a megfejtés (részben), hogy a kék rész a műkincsvédelmi rendőri munka "művészi" (szabadon szárnyaló, szabályoknak nem alárendelhető) összetevőjét jelképezi, a piros meg a kiszámíthatóságát, a már-már matematikai (mértani) tervezhetőségét, racionalitását. Ez utóbbi az, amit a franciák előszeretettel "cartésianisme"-nek, vagyis kartezianizmusnak hívnak és nagyon büszkék rá, mert szerintük az ő agyuk kartezianista :-)
Vagyis ez olyan dualista avagy hibrid megközelítési módja a nyomozói munkának: mindkét összetevő fontos, de egyik sem nyomhatja el a másikat.
Na, de hogy ne csak ökörködjek! Itthon van/volt ilyen részleg, bármi a rendőrség berkein belül?
Kihez áll ez a legközelebb? 🤔
Az FBI hasonló részlegéről olvastam, annak létrejöttéről, bennem egy elég speciális tudást igénylő feladatkör képét festette le (szerteágazó és szoros nemzetközi kapcsolatok igényével).
Ha információim helytállóak, az NNI berkein belül van egy műkincsvédelmi csoport vagy (al)osztály. Lehet, hogy nem pont így hívják őket, de ez a szakterületük.
Ami az FBI-t illeti: náluk egy Art Crime Team (ACT) nevű egység foglalkozik ezzel a területtel. Nagyon jók!
Két éve volt szerencsém egy nyomozó angoltudását fejleszteni. Az egyik órán a bűncselekmények volt a téma, ahol többek között azt is megtudtam, hogy az illegális műkincs biznisz még a fegyvereknél is nagyobb volt abban az időben, amikor ő ezzel foglalkozott.
Hát így hirtelen konkrét és aktuális számokat nem tudok, de amikor még néminemű rálátásom volt ezekre a statisztikákra (mondjuk úgy tíz évvel ezelőtt), a kulturális javak illegális kereskedelme a harmadik legnagyobb - kriminalitással összefüggő - összeget érintette a világon (az ugyancsak törvénytelen fegyvercsempészés és a kábítószer-kereskedelem után).
De mivel a látencia a műkincs-csempészésben sokkal nagyobb, mint a kábszerek vagy a fegyverek esetében, nem kizárt, hogy valójában nem a harmadik, hanem a második vagy akár az első is lehet a rangsorban.
Azért mellékszálként, én például sokkal többet köszönhetek a nyelvtudás(ai)mnak, semmint annak, hogy diplomás mérnök lettem... A kapcsolati tőke pedig ugyanúgy aranyat ér, ráadásul ugyanabból a szempontból, mint amit itt olvashattunk.
Ami a nyelvtudást illeti: rendőri pályafutásom alatt többször megkaptam az irigyeimtől, hogy csak azért haladtam náluk gyorsabban a karrieríven, mert nyelveket beszéltem. Erre én azt válaszoltam, hogy persze a nyelvtudásnak köszönhetem, de közvetett módon: a nyelvtudásom miatt tudtam olyan dolgokat megtanulni, amik miatt aztán eredményesen dolgoztam, majd a sikereim miatt léptettek elő. Vagyis valahol a gyökereknél tényleg a nyelvtudás volt az elsődleges ok, de nem közvetlenül.
Aztán volt, aki elfogadta ezt a magyarázatot és volt, aki nem. Én meg úgy általában leszartam, hogy a féltékenyek, eredménytelenek és tehetségtelenek mit gondolnak rólam :-)
Miután a Facebookon felcsigáztál, kíváncsian várom a posztot a párizsi útburkolati jelek titkairól és a 14. századi kárpitok színvilágának rövid elemzését. 🫣😁
:-D
Ezek sajnos szigorúan titkos (és különösen fontos) információk, senkinek nem beszélhetek róluk, mert problémák adódhatnak belőle! Az NNI nem viccel ilyen dolgokban!!!
Tonhauser a legenda! Már Moldova is megénekelte! Róla is jöhetnének sztorik, ha vannak! 😉
Hát majd elgondolkozom, hogy melyeket lehet nyilvánossá tenni ;-)
Aki röhögni akar a sznob műgyűjtőkön, azoknak ajánlom a Netflixen a Vászon mögött c. filmet. A maga nemében ez se tisztességesebb szakma, mint egy stricié.
Nem akarok telhetetlen lenni ,de ha hallhatnánk az érdekességekről is ... Légyszi, légyszi, légyszi ... :-)
Hát talán néhányról majd beszámolok. De egy már most is jöhet:
A francia illetékes hatóságok (az OCRVOOA és a többiek) már az 1990-es évek elején sejtették, hogy az akkor még erősen a CIA által pénzelt afganisztáni mudzsahedek (a tálibok elődei) dollár-százmilliókat (ha nem milliárdokat...) söpörtek be perzsiai és iraki műkincsek és antikvitások feketepiaci értékesítésével. Aztán ez be is bizonyosodott. Rossz nyelvek szerint az amerikaiak is segítettek nekik a buliban, például a cuccok Irakból és Iránból történő kijuttatását, majd az érdeklődő "műkincs-gyűjtők" toborzását és a régiségek hamis származási okmányainak kiállítását is főleg ők intézték.
Persze mindezt nem tudom, csak hallottam!
Gondolom a náluk maradt pénzt meg felhasznaltak szürke tevékenységekre - persze tudjuk csak nem sejtettük...
Hát igen, a közvetítői jutalék (10-30%) az mindig is létezett...
Érdekes, hogy a francia nyelvű dokumentumon magyarul szerepel a szülővárosod.
A konteós blogodon a Seuso-kincs története volt a kedvencem!
Hát az útlevelemben "Timisoara/Temesvár" szerepel születési helyként. A franciák megkérdezték, hogy melyiket írják az oklevélre. Én meg így döntöttem :-)
A Seuso-konteó nekem is az egyik kedvencem :-)
Akkor most odanavigálok és elolvasom.
Majd kérünk véleményt :-)
Nagyon érdekes volt, a háttérinfók különösen, de csak átfutottam, most nyomnak a dolgozatok :))) Este jobban beleásom magam :)
Ki gondolta volna (én ugyan nem ), hogy a műkincsekkel kapcsolatos bűnözés ilyen előkelő helyen szerepel a "ranglistán".
Jelszó:A művészet mindenkié!
Persze,nem ebben az értelemben...:))))
Ez a műkincslopkodós dolog valami olyasmi amit soha nem fogok megérteni. A műkincsek attól értékesek, hogy a műértő emberek tudják, hogy mi az. Viszont, a műértő emberek pontosan tudják, hogy mondjuk a Mona Lisa a gardróbszobám falára nem kerülhetett tisztességes úton. Vagyis értéktelen, nem villoghatok vele.
(ZP, a Csekélyértelmű Medvebocs)
De befektetésnek nem rossz, már ha ismersz olyanokat, akik ugyancsak ilyen célból vásárolnák meg tőled, ha megszorulsz én nem tudod kifizetni a gázszámlát...
Amúgy állítólag vannak olyan megszállott gyűjtők, akiknek attól is merevedésük van, ha bemennek a titkos kiállítótermükbe és körülnéznek; akkor is, ha soha senkinek nem mutathatják meg, hogy mivel rendelkeznek. Ezeknek elég a tudat, hogy "ez az enyém!!!".
Na jó, de akkor ez olyan lesz a végén, mintha a narkósoknak egy külön valutája lenne, amit csak a dealerek ismernek és fogadnak el. A Willendorfi Vénusz egy arasznyi, elnagyolt, szutyok kis amulett. Attól értékes, hogy mindenki látni akarja. Ha viszont lopásból van nálam, akkor nem mutogathatom, akkor máris értéktelen.
De vannak ám olyan gyűjtők is, akiknek az is elég, ha egy pincében tartják és hetente egyszer lemennek és órákig bámulják... Ők nem hencegni akarnak vele a barátok (pláne nem a nagyvilág) előtt, hanem az a tudat fontos, hogy ez az ÖVÉK és senki másé!
Tudom, hogy ez beteges, de van ilyen.
Egészen biztosan, de azért erre bűnözőiparág nem épül, annyian csak nincsenek...
Hát biztos nincsenek sokan, de a vásárlóerejük az elég jelentős... A Rolls-Royce se tucatárucikk, mégis gyártják :-)
"mert mindennek van értelme rajta"
Szerintem a kék rész az ecsetvonásokat, a festészetet jelképezheti, mondom én ultraamatőr fotelokoskodóként :)
Hát az a helyzet, hogy valami olyasmi a megfejtés (részben), hogy a kék rész a műkincsvédelmi rendőri munka "művészi" (szabadon szárnyaló, szabályoknak nem alárendelhető) összetevőjét jelképezi, a piros meg a kiszámíthatóságát, a már-már matematikai (mértani) tervezhetőségét, racionalitását. Ez utóbbi az, amit a franciák előszeretettel "cartésianisme"-nek, vagyis kartezianizmusnak hívnak és nagyon büszkék rá, mert szerintük az ő agyuk kartezianista :-)
Vagyis ez olyan dualista avagy hibrid megközelítési módja a nyomozói munkának: mindkét összetevő fontos, de egyik sem nyomhatja el a másikat.
Na, kellett ez neked..? :-)
Na, de hogy ne csak ökörködjek! Itthon van/volt ilyen részleg, bármi a rendőrség berkein belül?
Kihez áll ez a legközelebb? 🤔
Az FBI hasonló részlegéről olvastam, annak létrejöttéről, bennem egy elég speciális tudást igénylő feladatkör képét festette le (szerteágazó és szoros nemzetközi kapcsolatok igényével).
Ha információim helytállóak, az NNI berkein belül van egy műkincsvédelmi csoport vagy (al)osztály. Lehet, hogy nem pont így hívják őket, de ez a szakterületük.
Ami az FBI-t illeti: náluk egy Art Crime Team (ACT) nevű egység foglalkozik ezzel a területtel. Nagyon jók!
Megtaláltam a könyvespolcon, Robert K. Wittmann Megfizethetetlen című könyve szól az FBI-os csapatról.
Két éve volt szerencsém egy nyomozó angoltudását fejleszteni. Az egyik órán a bűncselekmények volt a téma, ahol többek között azt is megtudtam, hogy az illegális műkincs biznisz még a fegyvereknél is nagyobb volt abban az időben, amikor ő ezzel foglalkozott.
Ez most is így van?
Hát így hirtelen konkrét és aktuális számokat nem tudok, de amikor még néminemű rálátásom volt ezekre a statisztikákra (mondjuk úgy tíz évvel ezelőtt), a kulturális javak illegális kereskedelme a harmadik legnagyobb - kriminalitással összefüggő - összeget érintette a világon (az ugyancsak törvénytelen fegyvercsempészés és a kábítószer-kereskedelem után).
De mivel a látencia a műkincs-csempészésben sokkal nagyobb, mint a kábszerek vagy a fegyverek esetében, nem kizárt, hogy valójában nem a harmadik, hanem a második vagy akár az első is lehet a rangsorban.
Azért mellékszálként, én például sokkal többet köszönhetek a nyelvtudás(ai)mnak, semmint annak, hogy diplomás mérnök lettem... A kapcsolati tőke pedig ugyanúgy aranyat ér, ráadásul ugyanabból a szempontból, mint amit itt olvashattunk.
Ami a nyelvtudást illeti: rendőri pályafutásom alatt többször megkaptam az irigyeimtől, hogy csak azért haladtam náluk gyorsabban a karrieríven, mert nyelveket beszéltem. Erre én azt válaszoltam, hogy persze a nyelvtudásnak köszönhetem, de közvetett módon: a nyelvtudásom miatt tudtam olyan dolgokat megtanulni, amik miatt aztán eredményesen dolgoztam, majd a sikereim miatt léptettek elő. Vagyis valahol a gyökereknél tényleg a nyelvtudás volt az elsődleges ok, de nem közvetlenül.
Aztán volt, aki elfogadta ezt a magyarázatot és volt, aki nem. Én meg úgy általában leszartam, hogy a féltékenyek, eredménytelenek és tehetségtelenek mit gondolnak rólam :-)