Talán sokan hallottatok/olvastatok már a Medal of Honor-ról, a legmagasabb amerikai katonai kitüntetésről (magyarra Becsület Érdemérem-ként szokták lefordítani), amit 1863 óta azok az amerikai katonák kapják, akik „életük kockáztatásával, kiemelkedő vitézséget és elszántságot tanúsítva, messze a kötelezettségeken felül teljesítenek a fegyveres ellenséggel szembeni harci cselekmény során.
Ennek a nemzetnek törvénye volt a zászlajáról, olyan törvénye, mint a bolygón egyetlen más nemzetnek sem. A törvény kimondta: “A
zászlót senki és semmi előtt nem szabad meghajtani.”
A zászlóhajtás barátságos és tiszteletteljes üdvözlésforma volt, amely abból állt, hogy a botra tűzött zászlót a földhöz közelítették, aztán visszaemelték.
"We salute the rank, not the man", hogy idézzek egy klasszikust :)
Ennek a nemzetnek törvénye volt a zászlajáról, olyan törvénye, mint a bolygón egyetlen más nemzetnek sem. A törvény kimondta: “A
zászlót senki és semmi előtt nem szabad meghajtani.”
A zászlóhajtás barátságos és tiszteletteljes üdvözlésforma volt, amely abból állt, hogy a botra tűzött zászlót a földhöz közelítették, aztán visszaemelték.
(Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije)
Ez bizony tényleg klassz! A jenkik mindig jók voltak a hasonló (néha üres) gesztusokban.
Hát igen, ez is egyfajta belső PR :-)
egy kicsit könnyíti a tisztelgős helyzetet, hogy minden 6. MoH-t poszthumusz adták :)