Medal of Honor
Talán sokan hallottatok/olvastatok már a Medal of Honor-ról, a legmagasabb amerikai katonai kitüntetésről (magyarra Becsület Érdemérem-ként szokták lefordítani), amit 1863 óta azok az amerikai katonák kapják, akik „életük kockáztatásával, kiemelkedő vitézséget és elszántságot tanúsítva, messze a kötelezettségeken felül teljesítenek a fegyveres ellenséggel szembeni harci cselekmény során.”
Lapzártánkig úgy 3600-an érdemelték ki (naprakész infóm nincs). A legelső, aki átvehette, egy Jacob Parrott nevű közlegény volt 1863. március 25-én, az eddigi legutolsó pedig Paris D. Davis nyugállományú ezredes 2023. március 3-án.
Amiért ezt most szóvá teszem, egy érdekesség: a Medal of Honort viselő katonának minden más katona - függetlenül a két ember közötti rendfokozat- vagy beosztás-különbségtől - előre tiszteleg. Igen, ha mondjuk a már említett Davis ezredes (NATO-kód OF-5) összefutna a Pentagonban vagy az utcán Randy Alan George négycsillagos tábornokkal (NATO-kód OF-9), az Amerikai Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnökével, a tábornok előre fog köszönni az ezredesnek (feltéve persze, ha George-nak nincs Medal of Honorja, de úgy tudom, hogy nincs).
Furcsa, ugye? A hivatalos magyarázat az, hogy ilyenkor az előre tisztelgő nem a másik katonának (vagy a több sávnak, esetleg csillagnak) tiszteleg, hanem magának a kitüntetésnek, ami minden emberi rendfokozatnál felsőrendűbb.
Szerintem ez klassz. Persze aki volt katona, többször hallhatta azt az érvelést, hogy “nem az embernek tisztelgünk, hanem az egyenruhának”. Illetve Winters őrnagytól (Az elit alakulat) is tudjuk, hogy “nem az embernek tisztelgünk, hanem a rendfokozatnak”.
Igen, ez egy katonai alapelv. És szerintem így van rendjén.
"We salute the rank, not the man", hogy idézzek egy klasszikust :)
Ennek a nemzetnek törvénye volt a zászlajáról, olyan törvénye, mint a bolygón egyetlen más nemzetnek sem. A törvény kimondta: “A
zászlót senki és semmi előtt nem szabad meghajtani.”
A zászlóhajtás barátságos és tiszteletteljes üdvözlésforma volt, amely abból állt, hogy a botra tűzött zászlót a földhöz közelítették, aztán visszaemelték.
(Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije)