John Whitley 1970-ben, 26 évesen került börtönőrként az USA legnagyobb, maximális biztonsági fokozatú fegyházába, a Louisiana State Penitentiary-ba (a továbbiakban: LSP, becenevén: Angola Prison).
A 9-.es évek elején azért már erősen múlóban volt a 70-es évek a börtönbeli rehabilitáció hatásosságára vonatkozó spleen-je, amit Martinson 1974-es cikkéhez kötnek (Martinson, Robert (Spring 1974). "What works?—questions and answers about prison reform". The Public Interest: 22–54.). A súlyos esetek egy intézetbe, objektumba, körletre koncentrálása (land of the free terminológiával max, supermax, max-max, briton nyelven dispersals, szkíta megközelítésben KBK - Különleges Biztonságú Körlet), aminek az fenti böri is példája szintén a kor találmánya. Ezekben az intézetekben, mivel a biztonság a mindentől (is - sorry) való izolációt célozta, a kontakt programok, sport, játék, terápia, ki-mit-tud, nem vagy jelképesen volt csak jelen. Másrészt ezeknek az általános rezsimekben azért nagy hagyománya volt (lásd: medikális modell), akkor is, ha Martinson szerint ez kuka és az is kiderült, hogy ezek a teljesen lehegesztett maxmax rezsimek nem jól működnek, nem lehet sok embert tartósan teljesen lehegeszteni, és még az amúgy sem alacsony benchmarkhoz képest is brutális állatokká válnak. Ezért kezdték a max börtönökbe is, ha szordínóval is, be- illetve visszahozni a rehab programokat. Már ahol, pl ahol olyan volt az igazgató, mint Whitley. Én 94-ben láttam néhány maxmaxot az USA-ban, ott az általános duma a rehab programokkal való dicsekvés volt, persze az obligát security is paramount bevezető tagmondat után.
Hosszabb távon azért nem tűnik a mozgalom átütő sikernek, noha nagyok a különbségek az egyes, helyi, állami, szövetségi rendszerek között, és a rehab ipar még így is nagyobb volumenű, mint bárhol másutt, az izoláció, a biztonság továbbra is paramount. Ennek következtében a az erőszak előfordulása gyakori, intenzitása magas (rab-rab, rab- fegyőr vonatkozásban egyaránt).
Emlékszem (már hogy is ne emlékeznék) utolsó munkanapomra börtönparancsnokként. Borzasztó kínosnak éreztem volna, ha a rabok elérzékenyültek volna távozásom alkalmából, de - szerencsére - erre nem volt esély. Talán ha stetson kalapban toltam volna...
A 9-.es évek elején azért már erősen múlóban volt a 70-es évek a börtönbeli rehabilitáció hatásosságára vonatkozó spleen-je, amit Martinson 1974-es cikkéhez kötnek (Martinson, Robert (Spring 1974). "What works?—questions and answers about prison reform". The Public Interest: 22–54.). A súlyos esetek egy intézetbe, objektumba, körletre koncentrálása (land of the free terminológiával max, supermax, max-max, briton nyelven dispersals, szkíta megközelítésben KBK - Különleges Biztonságú Körlet), aminek az fenti böri is példája szintén a kor találmánya. Ezekben az intézetekben, mivel a biztonság a mindentől (is - sorry) való izolációt célozta, a kontakt programok, sport, játék, terápia, ki-mit-tud, nem vagy jelképesen volt csak jelen. Másrészt ezeknek az általános rezsimekben azért nagy hagyománya volt (lásd: medikális modell), akkor is, ha Martinson szerint ez kuka és az is kiderült, hogy ezek a teljesen lehegesztett maxmax rezsimek nem jól működnek, nem lehet sok embert tartósan teljesen lehegeszteni, és még az amúgy sem alacsony benchmarkhoz képest is brutális állatokká válnak. Ezért kezdték a max börtönökbe is, ha szordínóval is, be- illetve visszahozni a rehab programokat. Már ahol, pl ahol olyan volt az igazgató, mint Whitley. Én 94-ben láttam néhány maxmaxot az USA-ban, ott az általános duma a rehab programokkal való dicsekvés volt, persze az obligát security is paramount bevezető tagmondat után.
Hosszabb távon azért nem tűnik a mozgalom átütő sikernek, noha nagyok a különbségek az egyes, helyi, állami, szövetségi rendszerek között, és a rehab ipar még így is nagyobb volumenű, mint bárhol másutt, az izoláció, a biztonság továbbra is paramount. Ennek következtében a az erőszak előfordulása gyakori, intenzitása magas (rab-rab, rab- fegyőr vonatkozásban egyaránt).
Emlékszem (már hogy is ne emlékeznék) utolsó munkanapomra börtönparancsnokként. Borzasztó kínosnak éreztem volna, ha a rabok elérzékenyültek volna távozásom alkalmából, de - szerencsére - erre nem volt esély. Talán ha stetson kalapban toltam volna...