Az elmúlt napokban az egyik (még aktív rendőr) ismerősömmel söröztem, aki elpanaszolta, hogy az eddigi szolgálati helyéről hirtelen áthelyezték egy másikra, mintegy 80 kilométerrel odébb.
Pár éve volt hír, hogy előkerült egy római katona levele ugyanebből a korszakból. Ő alsó-egyiptomi származású volt és a Balaton környéki állomáshelyek egyikén szolgált. A levelében méltatlankodik, hogy otthonról egyáltalán semmilyen hírt nem kap és aggódik a családért. Micsoda történelmet hordoz egy kődarab, vagy egy papirusz cetli is! Fura belegondolni, hogy a mi életünk pontosan ilyen, csak a technológiánk fejlettebb. Mennyit utazhatott egy levél! Még mindig a birodalomban élünk.
Valahol azt olvastam, hogy a császárkori Rómában a postaszolgálat napi teljesítménye elérte (sőt az útviszonyok függvényében olykor meg is haladta) a 120 km-t. És voltak például postahajók is.
A neve végül is nézőpont kérdése: 46 év szolgálat és tíz különböző (ahogy elnézem, jórészt nem a birodalom belsejében lévő) szolgálati hely után még életben volt. Ez a kor viszonyait tekintve szerintem kifejezetten szerencsésnek számított. (Arra kíváncsi lennék, hogy mi volt az oka, hogy szinte mindig a lehető legtávolabbi alakulathoz helyezték át?)
Hát igen, én is azon spekuláltam, hogy az egész alakulatával (cohors, centuria) együtt ment vajon, vagy az ő szakértelem volt olyan jellegű, hogy 3-4 évente mindig máshol volt rá szükség. Vagy rá, vagy az elöljárójára, aki viszont mindig vitte magával, mert megbízott benne.
Ha az alakulattal mentek, akkor lehet, hogy híd- vagy útépítők voltak. Három év alatt megcsinálták a melót, majd egy másik provinciában elkezdték az újat.
Én is pont így gondolom. A munkahelyemen gyakori kiküldetéseim után MINDIG hozok valamit azoknak (csoki, keksz), akik NEKEM segítenek, elszámolás, raktár, stb. stb.
Nem tudom, hogy ez összefügg-e a rómaiak birodalmi gyakorlatával, de amíg volt sorkatonaság Magyarországon, mintha itt is ezt az elvet követték volna. Ha mondjuk Nyíregyházán született a delikvens, akkor Szombathely, Lenti esetleg Győr volt, amit "dobott a gép", és vica versa. Az biztos, hogy nem területvédelmi alapon gondolkodtak. Mintha a Katonakönyvben is ezt olvastam volna Jugoszláviával, meg a nagy Szovjetunióval kapcsolatban. Nem reklám, de olvassatok utána! :)
Nem is azt furcsállom, hogy a vélelmezett szülőföldjétől távol katonáskodott, hanem azt, hogy ilyen gyakran áthelyezték.
Ami a Katonakönyvet illeti, egy idevágó részlet az általam írt fejezetből:
"A székely megyékből (Hargita és Kovászna) rendszeresen a Kárpátokon túlra, Moldovába vagy Havasalföldre vitték az újoncokat, s arra is odafigyeltek, hogy jól szétszórják őket. Ritka volt az a század, amelyben ha volt is két-három székely, ezek ne lettek volna szétosztva különböző szakaszokba. [...] A magyar és német nemzetiségű kiskatonák óromániai diszlokációjának megvolt az ellenpontja is. A Székelyföldre természetesen moldovai és olténiai rekrutákat vezényeltek, s különösen igaz volt ez a Securitate-csapatok (Trupele de Securitate, TdS) összetételére. "
A világért se szpojlereznék, de rajtad kívül Gazda Albert és Makai József (katona)története is a szülőföldtől távol játszódott... Rájuk is emlékeztem. Ott is mindent elkövettek a szervezők, hogy ne csak kimaradáson, hanem egy rendes eltávon se érje meg elindulni haza a távolság és az időkeret közti ellentmondás miatt.
Amennyire én tudom: igen, létezett. A seregben elég pontosan ki lehetett számítani, hogy milyen lehetőségek vannak és hogy ezek mennyi idő múlva élesednek.
Persze a szabályok nem voltak gránitba vésve, olykor változtak is, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen a légiók kábé 1100 éven át léteztek.
Hát ja, két helyőrség között az út több hétig (ha nem hónapig) is tarthatott, még akkor is, ha pl. Algéria és Szíria között az út jelentős részét szinte biztosan hajóval tették meg. A gyalogos légiók átlagos napi menetteljesítménye 40-60 km volt, Anglia és Szíria között légvonalban van vagy 4000 km.
Fuuu azert a 40-60napi átlag az egész erős. Kellett ott cipelniük is dolgokat? Mert úgy még durvább. Most csinaltam meg nem reg a Caminot 1100+ km-t de ott nekem 25 lett az atalagom, pedig menni tudok :) 40-60, jesszus az nagyon sok…
Napi akár 12-14 órát is meneteltek. És igen, a személyes felszerelést és fegyvereket általában maguk vitték, noha persze voltak segédcsapatok is szekerekkel.
Koránt sem olyan hatótávolságú, mint a római szakember, de a rendőröknek elgondolkodtató: Egy régi Erasmus-os egyetemi osztálytársnőm Írországban lett rendőr. A Gardanál, mint kiderült, alapszabály az, hogy más megyében van az állomáshely és a lakhely. Az ő esetében Kerryből kellett átbumlizni Corkba és vissza. Így biztosítják, hogy a szakember a helyi csip-csup ügyekben mindig pártatlan tudjon maradni.
Ez számomra kiemelten érdekes infó, már csak azért is, mert én 1996 és 2008 között négyszer is voltam Írországban (egyszer 2 hónapig a Garda College-ben Templemore-ban) és ilyet nem hallottam. Ráadásul amikor 2002-ben Dublinban töltöttem 10 napot egy tanfolyamon, az összes dublini nyomozó-kolléga ottani lakos volt.
De természetesen nem vonom kétségbe az egykori évfolyamtársad által mondottakat. Lehet, hogy azóta vezették ezt be, hogy én ott jártam. Amúgy véleményem szerint ennek a rendszernek több hátulütője van, mint előnye (mondom ezt egykori zsaruként), mert a pártatlanság fontos ugyan, de a helyismeret legalább ennyire az.
A Gardán belül szerintem valami körzeti megbízotti állás volt az övé. Amint elmondta, helyi ügyek menedzselése, pl kapcsolati erőszak - amint a részeg verekedő partner kilépett az utcára, hogy a guardával beszéljen fenn állt a “drunk in public” tényállás ami alapján le lehetett kapcsolni, amíg az anya és a gyerekek biztonságba kerülhettek. Szóval sok empátia és emberismeret, de szigorúan a semlegesség elvén. Ezzel együtt valami rekord drogfogásvan is részt vett - tengerparti körzet - szóval elég izgamlas munka volt ez a megyehatáron túl.
Dublin lehet, hogy más ilyen szempontból. Vagy lehet ez a dolog annyira triviálisan gyökér szint, hogy meg sem említették.
Róma akkor bukott meg, amikor már senki nem akart "katonának" állni. Egy darabig még gladiátorokból is toboroztak, aztán már csak egy "pénzkereseti forrás" lett, ott meg igazából TÚLÉLNI akarnak az emberek. Lásd az Eger felé tartó török sereg esetét a szolnoki vár ZSOLDOS védőivel. 😎
Pár éve volt hír, hogy előkerült egy római katona levele ugyanebből a korszakból. Ő alsó-egyiptomi származású volt és a Balaton környéki állomáshelyek egyikén szolgált. A levelében méltatlankodik, hogy otthonról egyáltalán semmilyen hírt nem kap és aggódik a családért. Micsoda történelmet hordoz egy kődarab, vagy egy papirusz cetli is! Fura belegondolni, hogy a mi életünk pontosan ilyen, csak a technológiánk fejlettebb. Mennyit utazhatott egy levél! Még mindig a birodalomban élünk.
Valahol azt olvastam, hogy a császárkori Rómában a postaszolgálat napi teljesítménye elérte (sőt az útviszonyok függvényében olykor meg is haladta) a 120 km-t. És voltak például postahajók is.
A neve végül is nézőpont kérdése: 46 év szolgálat és tíz különböző (ahogy elnézem, jórészt nem a birodalom belsejében lévő) szolgálati hely után még életben volt. Ez a kor viszonyait tekintve szerintem kifejezetten szerencsésnek számított. (Arra kíváncsi lennék, hogy mi volt az oka, hogy szinte mindig a lehető legtávolabbi alakulathoz helyezték át?)
Hát igen, én is azon spekuláltam, hogy az egész alakulatával (cohors, centuria) együtt ment vajon, vagy az ő szakértelem volt olyan jellegű, hogy 3-4 évente mindig máshol volt rá szükség. Vagy rá, vagy az elöljárójára, aki viszont mindig vitte magával, mert megbízott benne.
Ha az alakulattal mentek, akkor lehet, hogy híd- vagy útépítők voltak. Három év alatt megcsinálták a melót, majd egy másik provinciában elkezdték az újat.
Érdekes kérdés, engem is érdekelne a válasz.
Szerintem tehetséges volt és esetleg a PARANCSNOKA vitte magával. Ha jól látom, nem harci feladatai voltak.
Igen, egy megbízható szárnysegéd/titkár értékesebb egy parancsnok szemében, mint tucatnyi más (akár kombattáns) beosztott...
Tapasztalatból mondom :-)
Én is pont így gondolom. A munkahelyemen gyakori kiküldetéseim után MINDIG hozok valamit azoknak (csoki, keksz), akik NEKEM segítenek, elszámolás, raktár, stb. stb.
Vmiféle Jolly Joker lehetett. Lehet, csak kiváló vezető volt.
Nem tudom, hogy ez összefügg-e a rómaiak birodalmi gyakorlatával, de amíg volt sorkatonaság Magyarországon, mintha itt is ezt az elvet követték volna. Ha mondjuk Nyíregyházán született a delikvens, akkor Szombathely, Lenti esetleg Győr volt, amit "dobott a gép", és vica versa. Az biztos, hogy nem területvédelmi alapon gondolkodtak. Mintha a Katonakönyvben is ezt olvastam volna Jugoszláviával, meg a nagy Szovjetunióval kapcsolatban. Nem reklám, de olvassatok utána! :)
Nem is azt furcsállom, hogy a vélelmezett szülőföldjétől távol katonáskodott, hanem azt, hogy ilyen gyakran áthelyezték.
Ami a Katonakönyvet illeti, egy idevágó részlet az általam írt fejezetből:
"A székely megyékből (Hargita és Kovászna) rendszeresen a Kárpátokon túlra, Moldovába vagy Havasalföldre vitték az újoncokat, s arra is odafigyeltek, hogy jól szétszórják őket. Ritka volt az a század, amelyben ha volt is két-három székely, ezek ne lettek volna szétosztva különböző szakaszokba. [...] A magyar és német nemzetiségű kiskatonák óromániai diszlokációjának megvolt az ellenpontja is. A Székelyföldre természetesen moldovai és olténiai rekrutákat vezényeltek, s különösen igaz volt ez a Securitate-csapatok (Trupele de Securitate, TdS) összetételére. "
És ha már szó esett a könyvről (amit köszönök!):
https://cserkiado.hu/irodalom/katonakonyv-9789632785776-16144.html
A világért se szpojlereznék, de rajtad kívül Gazda Albert és Makai József (katona)története is a szülőföldtől távol játszódott... Rájuk is emlékeztem. Ott is mindent elkövettek a szervezők, hogy ne csak kimaradáson, hanem egy rendes eltávon se érje meg elindulni haza a távolság és az időkeret közti ellentmondás miatt.
Fortunatus kollégát bizonyára jól megbecsülték, meg sem fordult a fejében, hogy elhagyja a pályáját. Létezett akkoriban egy működő életpálya modell?
Amennyire én tudom: igen, létezett. A seregben elég pontosan ki lehetett számítani, hogy milyen lehetőségek vannak és hogy ezek mennyi idő múlva élesednek.
Persze a szabályok nem voltak gránitba vésve, olykor változtak is, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen a légiók kábé 1100 éven át léteztek.
És ami a lényeg, biztosan nem repülővel, de nem is vonattal ment egyik állomáshelyről a másikra!
Hát ja, két helyőrség között az út több hétig (ha nem hónapig) is tarthatott, még akkor is, ha pl. Algéria és Szíria között az út jelentős részét szinte biztosan hajóval tették meg. A gyalogos légiók átlagos napi menetteljesítménye 40-60 km volt, Anglia és Szíria között légvonalban van vagy 4000 km.
Fuuu azert a 40-60napi átlag az egész erős. Kellett ott cipelniük is dolgokat? Mert úgy még durvább. Most csinaltam meg nem reg a Caminot 1100+ km-t de ott nekem 25 lett az atalagom, pedig menni tudok :) 40-60, jesszus az nagyon sok…
Napi akár 12-14 órát is meneteltek. És igen, a személyes felszerelést és fegyvereket általában maguk vitték, noha persze voltak segédcsapatok is szekerekkel.
Minden a korszakot szerető ember kötelező csatornája.
https://youtu.be/Zc86ZhaKGiI
Koránt sem olyan hatótávolságú, mint a római szakember, de a rendőröknek elgondolkodtató: Egy régi Erasmus-os egyetemi osztálytársnőm Írországban lett rendőr. A Gardanál, mint kiderült, alapszabály az, hogy más megyében van az állomáshely és a lakhely. Az ő esetében Kerryből kellett átbumlizni Corkba és vissza. Így biztosítják, hogy a szakember a helyi csip-csup ügyekben mindig pártatlan tudjon maradni.
Ez számomra kiemelten érdekes infó, már csak azért is, mert én 1996 és 2008 között négyszer is voltam Írországban (egyszer 2 hónapig a Garda College-ben Templemore-ban) és ilyet nem hallottam. Ráadásul amikor 2002-ben Dublinban töltöttem 10 napot egy tanfolyamon, az összes dublini nyomozó-kolléga ottani lakos volt.
De természetesen nem vonom kétségbe az egykori évfolyamtársad által mondottakat. Lehet, hogy azóta vezették ezt be, hogy én ott jártam. Amúgy véleményem szerint ennek a rendszernek több hátulütője van, mint előnye (mondom ezt egykori zsaruként), mert a pártatlanság fontos ugyan, de a helyismeret legalább ennyire az.
A Gardán belül szerintem valami körzeti megbízotti állás volt az övé. Amint elmondta, helyi ügyek menedzselése, pl kapcsolati erőszak - amint a részeg verekedő partner kilépett az utcára, hogy a guardával beszéljen fenn állt a “drunk in public” tényállás ami alapján le lehetett kapcsolni, amíg az anya és a gyerekek biztonságba kerülhettek. Szóval sok empátia és emberismeret, de szigorúan a semlegesség elvén. Ezzel együtt valami rekord drogfogásvan is részt vett - tengerparti körzet - szóval elég izgamlas munka volt ez a megyehatáron túl.
Dublin lehet, hogy más ilyen szempontból. Vagy lehet ez a dolog annyira triviálisan gyökér szint, hogy meg sem említették.
Köszi a részleteket. Megpróbálok utánajárni ennek a szabálynak.
Róma akkor bukott meg, amikor már senki nem akart "katonának" állni. Egy darabig még gladiátorokból is toboroztak, aztán már csak egy "pénzkereseti forrás" lett, ott meg igazából TÚLÉLNI akarnak az emberek. Lásd az Eger felé tartó török sereg esetét a szolnoki vár ZSOLDOS védőivel. 😎