Az elmúlt napokban az egyik (még aktív rendőr) ismerősömmel söröztem, aki elpanaszolta, hogy az eddigi szolgálati helyéről hirtelen áthelyezték egy másikra, mintegy 80 kilométerrel odébb. Meglehetősen, khm, kemény jelzőkkel illette a főnökeit, az egész rendőrséget és úgy általában az elmúlt bő évtized belügyi változásait. Nem akarom kellemetlen helyzetbe hozni, ezért sem az eddigi, sem az új helyszínt nem jelölöm meg. Most nem is ez a lényeg, hanem az, ami most következik.
Végighallgattam, természetesen együttérzésemről biztosítottam, de okulásként (vagy inkább vigaszként) elmeséltem neki a következő történetet.
A jelenleg Tunézia területén található Gaṣrīn nevű település határában (ahol az ókori Rómának katonai helyőrsége volt, Cillium néven) néhány évvel ezelőtt feltártak egy síremléket, amin többek között egy legionárius életpályája is olvasható volt, azokkal a szolgálati helyekkel, ahol ez a katona (bizonyos Petronius Fortunatus*) katonai karrierje során Rómát szolgálta.
A lista kábé így néz ki (kicsit hiányos időintervallumokkal, helyőrségekkel és alakulattal):
172-175: Almus, Moesia - ma Lom, Bulgária: Legio Italica
182-185: Bonna, Germania - ma Bonn, Németország: Legio Minervia
192-195: Lambaesis, Africa - ma Tazoult, Algéria: Legio Augusta
195-198: Raphaena, Syria - ma Rafniye, Szíria: Legio Gallica
198-202: Xanten, Germania - ma Xanten, Németország: Legio Ulpia
202-205: Eburacum, Britannia - ma York, Anglia: Legio Victrix
205-208: Bostra, Arabia - ma Bosra, Szíria: Legio Cyrenaica
208-211: Satala, Cappadocia - ma Sadak, Törökország: Legio Apollinaris
211-215: Albanum, Latium - ma Albano Laziale, Olaszország: Legio Parthica
215-218: Brigetio, Pannonia - ma Komárom, Magyarország: Legio Adiutrix
Vagyis Petronius kolléga pályafutása 46 (!) éve alatt minimum 9 provinciában és 10 légióban katonáskodott. Hogy jobban áttekinthető legyen, csináltam egy ábrát az áthelyezéseiről és a helyőrségeiről, rávetítve Európa mai térképére. A szakmát librarius-ként (kábé írnok) kezdte, majd tesserarius (őrparancsnok), optio (század-hadsegéd), signifer (század-zászlós) lett belőle, hogy pályája végén centurio-ként (századparancsnokként) szereljen le.
Vélelmezhető, hogy észak-afrikai születésű volt. És szívből remélem, hogy nyugállományban még sokáig élvezte a jól megérdemelt pihenést.
A panaszkodó rendőrismerősnek meg zárásként csak annyit mondtam: ilyen szempontból örüljön, hogy nem egy igazi birodalmat szolgál, hanem csak ezt a 93 ezer négyzetkilométeres kis országot. Erre a válasza ennyi volt: ja, még úgy két hónapig, aztán leszerelek a picsába és elmegyek Bécsbe parkolóőrnek!
De ez már egy másik téma...
*: A "Fortunatus" azt jelenti, hogy "szerencsés", vagyis hősünket nagyjából úgy hívták, hogy Szerencsés Péter. Nevekkel nem ízléses viccelődni, de azért leírom: nem akarom elképzelni, hány helyen szolgált volna, ha nem szerencsés...
Pár éve volt hír, hogy előkerült egy római katona levele ugyanebből a korszakból. Ő alsó-egyiptomi származású volt és a Balaton környéki állomáshelyek egyikén szolgált. A levelében méltatlankodik, hogy otthonról egyáltalán semmilyen hírt nem kap és aggódik a családért. Micsoda történelmet hordoz egy kődarab, vagy egy papirusz cetli is! Fura belegondolni, hogy a mi életünk pontosan ilyen, csak a technológiánk fejlettebb. Mennyit utazhatott egy levél! Még mindig a birodalomban élünk.
A neve végül is nézőpont kérdése: 46 év szolgálat és tíz különböző (ahogy elnézem, jórészt nem a birodalom belsejében lévő) szolgálati hely után még életben volt. Ez a kor viszonyait tekintve szerintem kifejezetten szerencsésnek számított. (Arra kíváncsi lennék, hogy mi volt az oka, hogy szinte mindig a lehető legtávolabbi alakulathoz helyezték át?)