Joséphine, a kém

Joséphine Baker (afro)amerikai és indián ősökkel rendelkező francia táncosnő, énekesnő, színésznő és szex-szimbólum volt (igazi celeb és influenszer), aki azonban nem csak a színpadon nyújtott feledhetetlen alakítást, hanem a hírszerzés terepén is maradandót alkotott.

Az 1906-ban Saint Louis-ban (Missouri) született Joséphine 1925-ben már aktív revü-táncosként érkezik Franciaországba. Már az első fellépése óriási siker lett, hiszen a "La danse sauvage" (A vad tánc) című tízperces produkcióját gyakorlatilag meztelenül adta elő, csak stilizált banánokból álló és strasszkövekkel kirakott szoknyát viselt. Egy év elteltével a már akkor világhírű Folies Bergère varietészínház főműsoridőt kínál fel neki, amit természetesen elfogad. Így lesz a huszas-harmincas évek legjobban fizetett francia előadóművésze. 1928-ban Budapesten is járt.

• Ha ez a blog nem katonai, rendvédelmi és titkosszolgálati témákat dolgozna fel, hanem a táncművészet történetével foglalkozna, ennél a momentumnál hosszasabban elidőznék. De így kénytelen vagyok továbblépni.

1937-ben megkapja a francia állampolgárságot, majd a második világháború kitörésekor felajánlja szolgálatait Jacques Abtey századosnak, a francia katonai titkosszolgálat egyik osztályvezetőjének (aki később a tartótisztje is lesz), majd (Párizs nácik általi elfoglalása után) az ellenállásnak. Így lesz belőle "honorable correspondant" (tiszteletreméltó tudósító/levelező), ahogy a francia hírszerzés külső munkatársait (beszervezett ügynökeit) nevezik. Ennek a magyar megfelelője a "titkos megbízott" (TMB) volt a régi időkben. Ha valaki értetlenkedne, hogy egy sztriptíztáncosnő hogyan tudja segíteni a nemzetbiztonsági munkát, csak annyit mondok: sokféleképpen :-)

De hogy konkrétumokkal is szolgáljak, néhány példát hozok fel.

1.) A Párizstól 450 km-re délre (Castelnaud la Chapelle-ben) található bérelt kastélyában búvóhelyet rendezett be, ahol a Résistance (vagyis a francia ellenállás) németek által körözött embereinek biztosított szállást és fedőtevékenységet. Kertészként, inasként, takarítóként, karbantartóként, szakácsként "alkalmazta" őket, akik itt - biztonságos körülmények között - rendszeres találkozókat tudtak lebonyolítani a brit és az amerikai társszolgálatok hírszerzőivel.

2.) Kihasználva, hogy feltűnés nélkül számos külföldi turnén vett részt (koncertek, táncestek, filmforgatások, stb.), titkos üzeneteket és dokumentumokat vitt Spanyolországba, Portugáliába és Svájcba, ahol ezeket átadta a náciellenes szövetségesek ügynökeinek, visszafelé meg az ezektől kapott információkat továbbította a francia ellenállásnak. Egyszer (Lisszabon érintésével) még Londonba is kiutazott, ahol Charles de Gaulle fogadta, aki személyesen köszönte meg a szolgálatait. A Gestapo és az Abwehr ezek szerint nem tételezte fel a legmenőbb párizsi sztriptíztáncosnőről, hogy ilyen ügyekbe bonyolódik. Biztos nem hallottak Mata Hariról...

3.) Joséphine felhasználta kiterjedt kapcsolatait arra, hogy minél gyakrabban meghívást kapjon a követségi koktélpartikra. Itt ragyogóan eljátszotta a kívülről ráakasztott "buta liba" szerepet, de közben mindenre figyelt: beszélgetésekre, gesztusokra, egyenruhákra, stb. A diplomaták és a katonák nem tekintették ellenségnek, nem is gyanakodtak rá, úgyhogy az olasz, portugál, svájci és spanyol nagykövetségek partijain sokszor sikerült hasznos információkra szert tennie az ellenséges csapatmozgásokról és tervekről. Az így megszerzett infókat láthatatlan tintával a mellékhelyiségben kottáira feljegyezte, hogy a sokadik pezsgő után se felejtődjenek el. Noha biztosan sokan ábrándoztak arról, hogy megmotozzák, ez az évek során egyszer sem következett be.

A háború után több állami kitüntetést is kapott, többek között a Légion d'Honneur (a híres francia Becsületrend) lovagi fokozatát és a Croix de guerre-t (Hadikereszt). 1975-ben hunyt el, Monacóban temették el. Halálakor 21 ágyúlövéssel búcsúztatták. 2021 novemberében a párizsi Pantheonban helyezték el a francia trikolórral borított szimbolikus földi maradványait (azért szimbolikus, mert a teste a család kérésének megfelelően Monacóban maradt), így ő lett az első színesbőrű nő, aki emlékének itt is helyet biztosítottak. RIP!

Nem tartozik szorosan a kémkedési témához, de azért elmondom, hogy Joséphine ötször volt férjnél, a negyedik párjával 12 (tizenkét!) gyereket fogadtak örökbe az ötvenes években. Volt köztük francia, japán, finn, marokkói és venezuelai születésű is. És természetesen a rasszizmus ellen is sokszor fellépett. Amúgy biszexuális volt, az egyik női partnere Frida Kahlo, a híres mexikói festőművész volt. De ez tényleg csak mellékszál. Amúgy nem lennék meglepődve, ha az egyik példaképe Theodóra császárné lett volna…