Joséphine Baker (afro)amerikai és indián ősökkel rendelkező francia táncosnő, énekesnő, színésznő és szex-szimbólum volt (igazi celeb és influenszer), aki azonban nem csak a színpadon nyújtott feledhetetlen alakítást, hanem a hírszerzés terepén is maradandót alkotott.
Zseniális életrajz, hatalmas tisztelet a hölgynek.
Amikor olyanokat olvasok, hogy "bérelt kastély" és hasonlók, akkor azért nagyon elgondolkodom rajta, hogy vajon micsoda pénzeket kereshetett a műsoraival, fellépéseivel a művésznő... Azért a 30-as, 40-es évek Franciaországáról nem feltétlenül a felhőtlen buli, pezsgés, a felszabadult szórakozás jut az ember eszébe. És ennek ellenére (vagy épp ezért?) ilyen karriert fut be. És mennyire egyszerű lett volna neki is csak lehajtani a fejét és hagyni, hadd vonuljon el a náci hullám a feje felett, majd vége lesz. De nem, ő beleállt és megtett mindent, amit a körülményei és lehetőségei engedtek.
Ami a fizetését illeti: 1925-ben, amikor eljött az USA-ból, heti 10 dollárt keresett. Egy év múlva Párizsban heti 250 dollárnak megfelelő frankot kapott. Ez eszement összeg volt, mai dollárba átszámolva - vásárlóerőben - nagyjából havi 18 ezer dollárnak felel meg. És ez távolról sem volt a csúcs, 1935 körül már ennek a kétszeresét kereste havonta...
Baker amerikai volt, és már ott is világsztár - feketer létére. A 2. világháború semmiben nem érintete a "bohémvilágot". Ne higgyünk az amerikai - és a háború utáni - propagandának, a lehajtott fejjel szomorkodó vagy "ellenálló" franciákról. Ugyan. A francia ellenálás a komunista párt szervezete volt, és ennyi. De Gaulle-t 1942-ig nem vették komolyan, addig Közép-Afrikában időzött Felix Eboue, a francia gyarmatok egyetlen színesbőrű kormányzója védelme alatt (Eboué a Karib tengerre bevándorolt afrikai volt - ezért lehett belőle kormányzó, és persze Petain-ellenes volt). 1942-ben partra szállt Északnyugat-Afrikában.
Ennyi vagy nem ennyi, legalább létezett. Ellentétben a magyarral ugye.... De Gaulleról meg Churchill nagyrabecsüléssel emlékezett meg emlékirataiban, ő azért, legalábbis nekem, elég jó ajánlólevél.
Utólag. A De Gaulle csapatai által sorban indított nyugat-szaharai offenzívák kudarcai a petainista gyarmati csapatok ellen a német propagandasajtó gúnyolódásának kedvelt témái voltak.)
Mondjuk el tudom képzelni, hogy nem túl nagy kedvük lehetett franciáknak franciák megerősített állásai ellen harcolni ott a sivatagi pokolban. A németek imádhattak viccelődni, köztudottan nagyon vicces népség. Például amikor Tobrukban körülzárták az Ausztrálokat, a berlini rádió angol nyelvű adásában Lord Haw-Haw az áruló angol, "tobruki patkányoknak" és "húszezer rablónak" titulálta őket ( Eric Lambert nagysikerű és botrányokat okozó könyvet is írt róla) , de azok a humortalan britek ahelyett, hogy megsértődtek volna, magukra vették a címeket és büszkén viselték. De hát az nevet igazán aki utoljára nevet. Merthogy a lordot a háború végén ezek a savanyú angolok elfogták és felakasztották.
Persze De Gaule szállt partra ÉNY Afikában :)) , illetve volt egy akciójuk, amikor a mai Francia Guinea területéről komandós akciót végeztek Algéria legdélibb csücskébe a Szaharán át, ami az észak-afrikai szövetséges támaszpontok ellátása miatt volt szükség. Illetve légihíd létesült USA - Brazília - Francia-Guinea és Észak-Afrika útirányon át. Ezután már komolyan vették De Gaulle-t, már nem csak egy, a franciaországi hadjárat végóráiban sebtében előléptetett "ugráló" kis tábornok volt. A nagyhatalmak az 1942-es fordulatig (Midway, Kurszk) Petain kormányát tartották legitimnek. És a gyarmatok is a Petain-rezsimnek engedelmeskedtek, amivel a szövetségesek nem foglalkoztak, a Kanada partjainál lévő St. Pierre és Miquelon szigeteket kivéve. Azt gyorsan megszállták. Mégiscsak az USA küszöbe :)) A többi francia gyarmatot apránként foglalták el katonai erővel (Szíria, Libanon, Madagaszkár), de pl. Francia-Indokína 1945 augusztusig Petainista - azaz már 1944. június 6. óta Japán - kézen volt.
Ha lehetne fotót is csatolni a kommenthez (mobilon nem találtam erre lehetőséget), akkor egy eredeti Folies-Bergére ruhatárjegy fotójával tudtam volna színesíteni a posztot.
Zseniális életrajz, hatalmas tisztelet a hölgynek.
Amikor olyanokat olvasok, hogy "bérelt kastély" és hasonlók, akkor azért nagyon elgondolkodom rajta, hogy vajon micsoda pénzeket kereshetett a műsoraival, fellépéseivel a művésznő... Azért a 30-as, 40-es évek Franciaországáról nem feltétlenül a felhőtlen buli, pezsgés, a felszabadult szórakozás jut az ember eszébe. És ennek ellenére (vagy épp ezért?) ilyen karriert fut be. És mennyire egyszerű lett volna neki is csak lehajtani a fejét és hagyni, hadd vonuljon el a náci hullám a feje felett, majd vége lesz. De nem, ő beleállt és megtett mindent, amit a körülményei és lehetőségei engedtek.
Tényleg zseniális!
Ami a fizetését illeti: 1925-ben, amikor eljött az USA-ból, heti 10 dollárt keresett. Egy év múlva Párizsban heti 250 dollárnak megfelelő frankot kapott. Ez eszement összeg volt, mai dollárba átszámolva - vásárlóerőben - nagyjából havi 18 ezer dollárnak felel meg. És ez távolról sem volt a csúcs, 1935 körül már ennek a kétszeresét kereste havonta...
Ejha! Ennyiből már futja a kastély villanyszámlájára! Köszi, hogy megosztottad ezt a részletet is! :)
Baker amerikai volt, és már ott is világsztár - feketer létére. A 2. világháború semmiben nem érintete a "bohémvilágot". Ne higgyünk az amerikai - és a háború utáni - propagandának, a lehajtott fejjel szomorkodó vagy "ellenálló" franciákról. Ugyan. A francia ellenálás a komunista párt szervezete volt, és ennyi. De Gaulle-t 1942-ig nem vették komolyan, addig Közép-Afrikában időzött Felix Eboue, a francia gyarmatok egyetlen színesbőrű kormányzója védelme alatt (Eboué a Karib tengerre bevándorolt afrikai volt - ezért lehett belőle kormányzó, és persze Petain-ellenes volt). 1942-ben partra szállt Északnyugat-Afrikában.
Ennyi vagy nem ennyi, legalább létezett. Ellentétben a magyarral ugye.... De Gaulleról meg Churchill nagyrabecsüléssel emlékezett meg emlékirataiban, ő azért, legalábbis nekem, elég jó ajánlólevél.
Utólag. A De Gaulle csapatai által sorban indított nyugat-szaharai offenzívák kudarcai a petainista gyarmati csapatok ellen a német propagandasajtó gúnyolódásának kedvelt témái voltak.)
Mondjuk el tudom képzelni, hogy nem túl nagy kedvük lehetett franciáknak franciák megerősített állásai ellen harcolni ott a sivatagi pokolban. A németek imádhattak viccelődni, köztudottan nagyon vicces népség. Például amikor Tobrukban körülzárták az Ausztrálokat, a berlini rádió angol nyelvű adásában Lord Haw-Haw az áruló angol, "tobruki patkányoknak" és "húszezer rablónak" titulálta őket ( Eric Lambert nagysikerű és botrányokat okozó könyvet is írt róla) , de azok a humortalan britek ahelyett, hogy megsértődtek volna, magukra vették a címeket és büszkén viselték. De hát az nevet igazán aki utoljára nevet. Merthogy a lordot a háború végén ezek a savanyú angolok elfogták és felakasztották.
Persze De Gaule szállt partra ÉNY Afikában :)) , illetve volt egy akciójuk, amikor a mai Francia Guinea területéről komandós akciót végeztek Algéria legdélibb csücskébe a Szaharán át, ami az észak-afrikai szövetséges támaszpontok ellátása miatt volt szükség. Illetve légihíd létesült USA - Brazília - Francia-Guinea és Észak-Afrika útirányon át. Ezután már komolyan vették De Gaulle-t, már nem csak egy, a franciaországi hadjárat végóráiban sebtében előléptetett "ugráló" kis tábornok volt. A nagyhatalmak az 1942-es fordulatig (Midway, Kurszk) Petain kormányát tartották legitimnek. És a gyarmatok is a Petain-rezsimnek engedelmeskedtek, amivel a szövetségesek nem foglalkoztak, a Kanada partjainál lévő St. Pierre és Miquelon szigeteket kivéve. Azt gyorsan megszállták. Mégiscsak az USA küszöbe :)) A többi francia gyarmatot apránként foglalták el katonai erővel (Szíria, Libanon, Madagaszkár), de pl. Francia-Indokína 1945 augusztusig Petainista - azaz már 1944. június 6. óta Japán - kézen volt.
Nohát, hova lett a megjegyzésem? Az köztudott, hogy a katonák többsége férfi. Márpedig őket a nők nem(csak) az orruknál fogva vezetik.
:-D :-D :-D
Az Abwehr azért nem gyanakodot rá - mert néger volt. (Nem vagyok polkorrekt) Az előítéletesség - főleg a rasszizmussal felturbózva - rossz tanácsadó
Ha lehetne fotót is csatolni a kommenthez (mobilon nem találtam erre lehetőséget), akkor egy eredeti Folies-Bergére ruhatárjegy fotójával tudtam volna színesíteni a posztot.
Az Az én babám egy fekete nő c. dalt is ő ihlette :)