Theodóra egy ókori színésznő és sztriptíztáncosnő volt (egyesek szerint kurtizán is), aki nem akármilyen produkciókkal szórakoztatta a hatodik század elején már egymilliós Konstantinápoly lakosságát. Előadásai előtt már napokkal tömegek álltak a színházak és cirkuszépületek bejáratánál, hogy ülőhelyet kapjanak és megnézhessék, amint félmeztelenül vadállatok társaságában táncol, vagy amint előadja a görög mitológiából ismert Léda és az őt elcsábító, hattyúnak öltözött Zeusz szerelmének történetét.
Az akkori császár (I. Jusztinosz) unokaöccse (aki később I. Jusztiniánusz néven szintén császár lett) totálisan belehabarodott a csajba és nagybátyjánál kiharcolta annak a törvénynek a hatályon kívül helyezését, mely szerint a főnemességnek tilos volt táncosnőkkel, színésznőkkel és prostituáltakkal összeházasodniuk. A főgóré beleegyezett és az akkor 41 éves Jusztiniánusz iu. 524-ben felségül vette a 22 éves művésznőt.
Amikor Jusztiniánusz iu. 527 nyarán császár lett, Theodóra automatikusan császárné lett. A férjére gyakorolt befolyása legendás volt: számos egykori bizánci feljegyzés szerint valójában a háttérben ő uralkodott és a császár sokáig egyetlen döntést sem hozott anélkül, hogy kikérte volna neje tanácsát és véleményét. Hogy ez valóban így volt-e, sosem tudjuk meg. De volt egy jól dokumentált momentum, amikor Theodóra megmentette a birodalmat.
Iu. 532-ben Konstantinápolyban kitört egy felkelés, aminek elsősorban az volt a kiváltó oka, hogy a tömegek így tiltakoztak az adóemelések és néhány friss egyházi törvény ellen. A tüntetések (amik egy fogathajtó versenyen kezdődtek) hamarosan császárellenes forradalomba csaptak át. A lázadók felgyújtották a főváros leghíresebb épületeit, totális káosz lett úrrá az utcákon és minden jel arra utalt, hogy Jusztiniánusznak befellegzett. A császár egyre jobban érezte a hurkot a nyaka körül, ezért parancsot adott a testőrségének, hogy készítsenek elő egy hadihajót (a lázadók egyelőre csak a száraföldön garázdálkodtak), mert családjával és legszűkebb udvartartásával együtt el akar menekülni a városból. Az utasítás kiadását követően felkereste Theodórát és beszámolt a fejleményekről.
Az egykori sztriptíztáncos azonban az asztalra csapott, mélyen a párja szemébe nézett és higgadtan elkezdte kifejteni a véleményét. Érvei az alábbiakban foglalhatók össze:
Egy valódi uralkodó nem hátrál meg az utcai erőszak előtt, hanem az utolsó lélegzetvételéig harcol az általa vezetett állam egységének fenntartásáért. A császárnak felelőssége van az egész birodalom fennmaradásában és ha a sors úgy hozza, akkor inkább meghal, de nem adja fel. Ahogy rövid beszéde végén mondta: a császári köntösnél nincs szebb halotti lepel!
Jusztiniánusz kicsit eltöprengett, majd behívatta testőrparancsnokát és visszavonta a mentőhajó előkészítésére tett utasítását. Majd hozzátette, hogy azonnal mozgósítsák a hadsereget, vidéki csapatokat is vezényeljenek a fővárosba, továbbá erősítsék meg a császári palotanegyed védelmét és mindent tegyenek meg a lázadás leverésére.
A felkelést mintegy tíz nap alatt felszámolták. Egyes feljegyzések szerint az események mintegy 30 ezer halottat eredményeztek, de az állam nem omlott össze. Sőt! Jusztiniánusz és Theodóra még 16 évig uralkodtak közösen (a nőből hivatalosan is társcsászár lett), majd - felesége halála után - a császár még további 17 évig ült Bizánc trónján. Uralkodása alatt a birodalom területe mintegy 30%-kal gyarapodott (lásd az utolsó illusztrációt).
Mit lehet ehhez hozzátenni? Minimum azt, hogy fontos döntések előtt MINDIG kérd ki párod véleményét! És még azt, hogy nem a származás a fontos!
Sőt, azt se felejtsük el, hogy milyen nagy mértékben járult hozzá a császárné a hazai ásványvíziparhoz :D
Kíváncsi lennék, Trumné milyen tanácsot adna a férjének? Szerintem azt mondaná neki, hogy húzzon a francba, de gyorsan és nélküle. A következő lépését a fejemben köd homályba fedi.