Úgy látom, ez az önkiszolgálós svédasztalos tematika a Kádár-rendszert annyira nem hatotta meg. Nem is emlékszem rá, mikor láttam először ilyet. Talán kínai étteremben a rendszerváltás környékén-után.
Egyébként a kádárgasztróról jó lenne írni. Tragédia, hogy minden szakács Venesz Jóskából tanult. Akinél a lecsós szelet konzervlecsóból készült, nem friss alapanyagokból. A rendszerváltás után nagyon sok étteremnek kellett becsődölnie, mire sikerült veneszteleníteni a fejeket. Arra konkrétan emlékszem, hogy a Kádár-korszakban alig jártunk étterembe, mert nem volt értelme, olyan rossz volt. Két megoldást találtunk erre: az egész rokonság és baráti kör szabályosan megvesztegetette a Liget melletti Paprika étterem személyzetét, hogy ugyan dolgozzanak már rendesen, ha mi megyünk. Meg faterom valami trükkel belépőt szerzett a Tiszti Klubba.
Mostanra szerintem igen jók lettek a magyar éttermek, a minőség bécsi szintű, de annál sokkal változatosabb.
Ellenpéldákkal azért tudnék élni. Ott volt például a VI. kerületi Rudas László (1990 óta: Podmaniczky) utcai Kiskakas (vagy Aranykakas..?) vendéglő, ahol nagyon jól főztek a nyolcvanas években is :-) Sokat jártunk oda, elképesztő választék és minőség volt. Vagy a Mátyás pince az Erzsébet híd pesti lábánál.
A kádárgasztró meg tényleg jó téma lehetne, de nem igazán passzol a blogom tematikájához :-)
Igen, ez egy nagyon elterjedt elmélet, de tudomásom szerint nyelvészetileg nem bizonyított.
Mindenesetre a "bisztró" szó (francia helyesírással: bistraud) a 19. század vége felé Franciaországban terjedt el és eredetileg valami borkereskedőfélét jelentett, aki egyfajta talponállószerű kiskocsmákat is működtetett. Párizs már a 20. század elején tele volt bisztrókkal.
Egy elmélet szerint (ami nyelvészetileg nincs bizonyítva) az 1814-ben Párizsba bevonuló orosz katonák sürgették így a kocsmákban és kifőzdékben a felszolgálókat, mert gyorsan akartak enni-inni, ha közeledett a kimenőjük vége :-)
Fene se tudja, hogy valójában honnan kölcsönöztük...
Valahogy mindig ő tűnt a leginkább realista és emberszerű főtitkárnak. Az Onanssis és özvegy Kennedy féle vicce miatt is.
Az 1 tonnás számítógép óriási előrelépés a fél szoba méretű elődökhöz képest :)
Az 5 mega tárhely (ha jól emlékszem ilyen mosókép méretű mágneses tárolókon) meg sci-fi :)
Scsit és borscsot a szovjet dolgozóknak! Kvaszt! :-)
A fentiek egyébként finomak.
Úgy látom, ez az önkiszolgálós svédasztalos tematika a Kádár-rendszert annyira nem hatotta meg. Nem is emlékszem rá, mikor láttam először ilyet. Talán kínai étteremben a rendszerváltás környékén-után.
Egyébként a kádárgasztróról jó lenne írni. Tragédia, hogy minden szakács Venesz Jóskából tanult. Akinél a lecsós szelet konzervlecsóból készült, nem friss alapanyagokból. A rendszerváltás után nagyon sok étteremnek kellett becsődölnie, mire sikerült veneszteleníteni a fejeket. Arra konkrétan emlékszem, hogy a Kádár-korszakban alig jártunk étterembe, mert nem volt értelme, olyan rossz volt. Két megoldást találtunk erre: az egész rokonság és baráti kör szabályosan megvesztegetette a Liget melletti Paprika étterem személyzetét, hogy ugyan dolgozzanak már rendesen, ha mi megyünk. Meg faterom valami trükkel belépőt szerzett a Tiszti Klubba.
Mostanra szerintem igen jók lettek a magyar éttermek, a minőség bécsi szintű, de annál sokkal változatosabb.
Ellenpéldákkal azért tudnék élni. Ott volt például a VI. kerületi Rudas László (1990 óta: Podmaniczky) utcai Kiskakas (vagy Aranykakas..?) vendéglő, ahol nagyon jól főztek a nyolcvanas években is :-) Sokat jártunk oda, elképesztő választék és minőség volt. Vagy a Mátyás pince az Erzsébet híd pesti lábánál.
A kádárgasztró meg tényleg jó téma lehetne, de nem igazán passzol a blogom tematikájához :-)
A “bisztró” szavunk az orosz “gyors, gyorsan” -ból jött, nem?
Igen, ez egy nagyon elterjedt elmélet, de tudomásom szerint nyelvészetileg nem bizonyított.
Mindenesetre a "bisztró" szó (francia helyesírással: bistraud) a 19. század vége felé Franciaországban terjedt el és eredetileg valami borkereskedőfélét jelentett, aki egyfajta talponállószerű kiskocsmákat is működtetett. Párizs már a 20. század elején tele volt bisztrókkal.
Egy elmélet szerint (ami nyelvészetileg nincs bizonyítva) az 1814-ben Párizsba bevonuló orosz katonák sürgették így a kocsmákban és kifőzdékben a felszolgálókat, mert gyorsan akartak enni-inni, ha közeledett a kimenőjük vége :-)
Fene se tudja, hogy valójában honnan kölcsönöztük...