Hruscsov az IBM-nél

1959 őszén Nyikita Hruscsov - a hidegháború egyik enyhülő, sajnálatosan rövid szakaszában - hivatalos látogatást tett az USA-ban. A meghívás Eisenhower elnöktől érkezett, s történelmi jelentőségű volt, mert ez volt az első alkalom, hogy szovjet vezető ebben a megtiszteltetésben részesült. Ezt családostól fenékig ki is élvezte, mert nem csak a feleségét, hanem két lányát, a fiát, sőt a vejét is magával vitte.

A közel kéthetes körút során nem csak politikusokkal, hanem az amerikai kulturális és gazdasági élet kiemelkedő képviselőivel is találkozott. Így meglátogatta az IBM San José-i kutató- és gyártóbázisát, ahol bemutatták neki a legújabb stratégiai fejlesztésüket, a 305 RAMAC nevű számítógépet, amely az akkor kolosszálisnak számító, 5 MB-os tárolókapacitással bíró merevlemezzel rendelkezett. Fun fact: a 305 RAMAC úgy egy tonnát nyomott és akkora volt, mint egy méretes ruhásszekrény.

• Igen, én is felröhögtem, amikor ezt először olvastam.

De Hruscsovot nem hatotta meg a szuperszámítógép, annál inkább az IBM üzemi étkezdéje, ahol a dolgozók önkiszolgáló rendszerben tologatták a tálcájukat és maguk válogatták ki, hogy mit szeretnének enni.

A szovjet pártfőtitkár/miniszterelnök totálisan el volt ájulva a látottaktól (a Szovjetunióban az önkiszolgáló kajálda teljesen ismeretlen volt akkoriban), s a teljes delegációval együtt ő is itt költötte el ebédjét. A feljegyzések szerint francia hagymalevest, sült csirkét, gyümölcssalátát, jeges teát és egy pohár narancslét fogyasztott.

Diplomáciai gasztrószempontból az is említésre méltó, hogy az IBM utáni napon Hruscsov megette élete első amerikai hot dogját.

Miután végzett vele, állítólag ezt mondta:

• Az űrversenyben megelőztük ugyan az amerikaiakat, de el kell ismernem, hogy virsliben ők a jobbak.

A hivatalos látogatást követően a Moszvkába visszatérő Hruscsov első dolga az volt, hogy utasította a szakszervezetek és a belkereskedelmi minisztérium vezetőit, hogy haladéktalanul kezdjék meg az IBM-nél látott üzemi étkezdékhez hasonló önkiszolgáló menzák kialakítását a szovjet üzemekben és egyetemeken. Azt már csak én teszem hozzá, hogy szerintem se francia hagymaleves, se narancslé nem szerepelt a kínálatban.

Úgy tűnik, hogy a projekt sikeres volt, mert az önkiszolgáló étkeztetést (két-három választható menüvel) 1962-től a KGB étkezdéiben, majd a szovjet hadsereg kiemelt egységeinél is elkezdték bevezetni, ez utóbbiaknál természetesen csak a tiszti menzákon. A sorállományúak továbbra sem válogathattak; azt ették, amit adtak nekik.

(Az első kép középpontjában Nyikita Szergejevics az IBM menzáján 1959. szeptember 21-én. A másodikon ugyancsak ő, a már említett történelmi hot doggal.)