Pár BKA egy részlege által szervezett éves európai tematikus találkozón (München mellett) mindig kellemes meglepetés volt, hogy a résztvevők egymás munkáira és feladatmegoldásaira voltak valóban kíváncsiak és nem az un. “felhő tologatás” folyt pár napon keresztül. Nem kellett szégyenkezni a mezőnyben, több esetben töredék költségből oldottunk meg feladatokat, mint az anyagilag jobb helyzetben lévő társszervek.
Egyetértek: a pénzhiány elég gyakran ösztönzőleg hat a kreativitásra. Mert a feladatot el kell végezni (legalábbis meg kell próbálni elvégezni) akkor is, ha kevés a lóvé... És ilyenkor az ember agya valahogy nagyobb sebességfokozatra kapcsol.
Persze nem azt állítom, hogy jó, ha nincs elég anyagi és emberi erőforrás, de nem volt ritka az olyan eset, amikor tényleg finggal festettünk pirostojást :-)
Egykori osztálytársnőm frissen végzett villamosmérnökként az Elektromodulnál (EMO) kezdett dolgozni a 80-as évek elején. (Cukkoltam is, hogy ő mikor lesz a kártynaptárukon, mert az EMO kártynaptárak "valamiért" nagy népszerűségnek örvendtek az iskolai cserepiacon.) Francia és angol felsőfokúval elég gyorsan a külföldi kiállításokra kiutazó küldöttségekben találta magát. Valami párizsi kiállításra vittek egy ketyerét, amit egy C64-essel lehetett vezérelni. Második nap átjöttek hozzájuk a Commodore standról a főnökök, hogy ezt így mégis hogy, mert szerintük azokra a paraméterekre, amelyek a leírás szerint a vezérléshez kellenek, a C64 nem képes...
Kollégáimmal egy vidéki laborban voltunk supporttálni elképedtem, milyen öreg PC-ket használnak. A laboros kolléganőelmosolyodik: ó, van még nekünk eg C64-esünk is... És elővette, odaadta a kezembe. Én majdnem elsírtam magam. Erre ahuszonéves kollégám elkezdi böködni a velem egyidőst: Gábor, mondd meg neki, hogy nem maradhat itt játszani ,🤓
A legelején még a Commodore se tudta mire képes a C-64 :D Elég megnézni a korai C-64 játékokat és mondjuk a 88-89-eseket, grafikailag, zeneileg. A SiD chip zenei képessége legendás, ehhez képest a legelején a gyári demók és leírások a dó-ré-mi szintjén voltak.
Hát egy hasonlatot vagy metaforát általában úgy mondanak, hogy a kevésbé ismert tételt hasonlítják az ismertebbhez.
Például "Costa Rica az Közép-Amerika Svájca"
vagy
"Szentpétervár az észak Velencéje"
Az én poénom megfordította a szokásos sorrendet. Ahelyett, hogy azt mondtam volna, hogy "A BKA az Németország FBI-a", azt mondtam, hogy "Az FBI az az Egyesült Államok BKA-ja".
Olyan ez, mintha Svájcot "Európa Costa Rica-ja"-ként jellemeztem volna, vagy Velencét "A dél Szentpétervára"-ként.
Pár BKA egy részlege által szervezett éves európai tematikus találkozón (München mellett) mindig kellemes meglepetés volt, hogy a résztvevők egymás munkáira és feladatmegoldásaira voltak valóban kíváncsiak és nem az un. “felhő tologatás” folyt pár napon keresztül. Nem kellett szégyenkezni a mezőnyben, több esetben töredék költségből oldottunk meg feladatokat, mint az anyagilag jobb helyzetben lévő társszervek.
Egyetértek: a pénzhiány elég gyakran ösztönzőleg hat a kreativitásra. Mert a feladatot el kell végezni (legalábbis meg kell próbálni elvégezni) akkor is, ha kevés a lóvé... És ilyenkor az ember agya valahogy nagyobb sebességfokozatra kapcsol.
Persze nem azt állítom, hogy jó, ha nincs elég anyagi és emberi erőforrás, de nem volt ritka az olyan eset, amikor tényleg finggal festettünk pirostojást :-)
Egykori osztálytársnőm frissen végzett villamosmérnökként az Elektromodulnál (EMO) kezdett dolgozni a 80-as évek elején. (Cukkoltam is, hogy ő mikor lesz a kártynaptárukon, mert az EMO kártynaptárak "valamiért" nagy népszerűségnek örvendtek az iskolai cserepiacon.) Francia és angol felsőfokúval elég gyorsan a külföldi kiállításokra kiutazó küldöttségekben találta magát. Valami párizsi kiállításra vittek egy ketyerét, amit egy C64-essel lehetett vezérelni. Második nap átjöttek hozzájuk a Commodore standról a főnökök, hogy ezt így mégis hogy, mert szerintük azokra a paraméterekre, amelyek a leírás szerint a vezérléshez kellenek, a C64 nem képes...
Kollégáimmal egy vidéki laborban voltunk supporttálni elképedtem, milyen öreg PC-ket használnak. A laboros kolléganőelmosolyodik: ó, van még nekünk eg C64-esünk is... És elővette, odaadta a kezembe. Én majdnem elsírtam magam. Erre ahuszonéves kollégám elkezdi böködni a velem egyidőst: Gábor, mondd meg neki, hogy nem maradhat itt játszani ,🤓
A legelején még a Commodore se tudta mire képes a C-64 :D Elég megnézni a korai C-64 játékokat és mondjuk a 88-89-eseket, grafikailag, zeneileg. A SiD chip zenei képessége legendás, ehhez képest a legelején a gyári demók és leírások a dó-ré-mi szintjén voltak.
Nem értem a poént, tolmácsot kérek!
Hát egy hasonlatot vagy metaforát általában úgy mondanak, hogy a kevésbé ismert tételt hasonlítják az ismertebbhez.
Például "Costa Rica az Közép-Amerika Svájca"
vagy
"Szentpétervár az észak Velencéje"
Az én poénom megfordította a szokásos sorrendet. Ahelyett, hogy azt mondtam volna, hogy "A BKA az Németország FBI-a", azt mondtam, hogy "Az FBI az az Egyesült Államok BKA-ja".
Olyan ez, mintha Svájcot "Európa Costa Rica-ja"-ként jellemeztem volna, vagy Velencét "A dél Szentpétervára"-ként.