Az utolsó whisky

Lewis Edward Lawes 1920 és 1941 között volt a híres-hírhedt Sing Sing fegyház igazgatója. Emberséges, korrekt csávó volt (már írtam egy hasonló börtönigazgatóról), aki mélységesen ellenezte a New York államban akkoriban még gyakran kiszabott és végrehajtott halálbüntetéseket. Ennek ellenére fegyelmezett büntetésvégrehajtási tisztként teljesítette a munkaköri leírásában szereplő kötelességet és személyesen jelen volt mind a 303 (háromszázhárom!) kivégzésen, amire börtönparancsnoki pályafutása 21 éve alatt sor került.

(Mondjuk nem szívesen lettem volna a pszichiátere...)

1925-ben, amikor egy Patrick Murphy nevű rablógyilkosnak ütött az utolsó órája, a fegyenc egy pofa whiskyt kért szíverősítőül, mielőtt belépne a villamosszék termébe. Akkoriban javában dúlt az alkoholtilalom, ennek ellenére Lawes személyesen hozott egy laposüveget Murphy-nek. Amikor ezt átnyújtotta a halálraítéltnek, az ránézett, s látva az igazgató kicsit remegő kezét és verejtékező arcát, ezzel utasította vissza:

- Igazgató úr, köszönöm, de az az érzésem, hogy magának erre most nagyobb szüksége van, mint nekem.

A kivégzést néhány perc múlva természetesen végrehajtották. Arról nem szól a fáma, hogy Lawes igazgató megitta-e a whiskyt.

(Az illusztráción egy pillanatkép látható egy 1930-as kivégzésről. A jobbszélen Lawes egy hokedlin ül, az elítélt pedig az Old Sparky-nak, vagyis Öreg Szikrázónak becézett villamosszékben.)