Én azt gondolom, hogy egy hadsereg nem csak harcra való. Rengeteg képesség van benne, ami békeidőben is jól jöhet, pl: logisztika, vészhelyzetek elhárítása, humanitárius segítségnyújtás. És ezzel együtt fontos foglalkoztató is. Na meg, ki képzi ki a tartalékosokat, ha nincs egy megfelelő létszámú fix haderő. Szerintem ez az egy dolog amin érdemes vitatkozni, h mekkora a törzslétszám, és milyen intenzitású a tartalekosok szintentartása.
Ezt hogy a határokat átrajzoljak - amit az allampart megcsinál minden alkalommal - és ez egy amerikai politikustol származik, ez új infó volt. Az állandó hadsereg meg Mo-n egy folosleges penzkidobas (kiveszik a termelsbol a munkásokat, elavult lesz a tudás rövid időn belül, etetni szállást kell adni a sorkatonaknak, stb - iszonyatos mennyiségű pénz) , azzal egyutt hogy jól lehet adomazni a sörök mellett. Ha abban gondolkodunk hogy kell-e hivatásos állomány aki képes felnőni a feladathoz ha gond van az kell
Azt azért gyorsan tegyük hozzá, hogy Magyarországon 19 éve nincs sorozott állomány, a hadsereg szerződésesekből és hivatásosokból áll. Na meg a tartalékosokból, de őket most hagyjuk...
Igen én ennél öregebb vagyok, még 1987 ben voltam sorkatona... Nekem az a hadsereg volt személyes ??élmény??? De a mostanirol sem olvasok sokkal jobbakat...
Magyarországon állandó hadsereg kell. A területvédelmi tartalékosok nem hülyeség. Határesetben sorkötelezettség is lehet újra, megfelelő feltételek esetén. Ehhez kell sok-sok pénz épületre, üzemanyagra, lőszerfélére, drónfélére. Jól megfizetett, állandó gyakorlattal rendelkező hivatásos állomány kell, amely a Nato vagy EU közös haderő adott szegmensében kiemelkedő képességű. Olyan, akinek nemcsak a válla széles, de képes angolul/franciául/németül/oroszul/spanyolul rádiózni, és a katonai szaknyelvet is ismeri adott nyelven. Ennek az állománynak megvolt már a magja, csak épp mostanában szórták őket kifele. Az állandó hadsereg és a sorkötelezettség társadalmi lift funkciója is fontos, ahogy már sokan elmondták. Ez persze akkor él, ha nem a 80-as évek tisztjeit és laktanyáit képzeljük hozzá.
200 éve ez még valid érvelés volt, 2023-ban már csak a múlt, hozzátéve hogy a hasonlat zseniális.
Van egy kulcsszó katonáéknál, és ez az hogy képesség. Ami ha van, akkor megtartható, fenntartható (esetleg fejleszthető), ha nincs akkor sok-sok idő, évek a(z újra) megszerzése. Ezt látjuk Ukrajnában (mindkét oldalon), kiemelten a gyors át/kiképzés hátrányait is.
Néhány időbeli példa Magyarországról, megjegyezve hogy ez máshol is hasonló időkerettel jár:
- H-225 közepes helikopter: 2018 decemberben rendeltük meg, most ősszel és pár napja érkezett meg az első 4 példány, jövőre 8, 2025-bben az utolsó 4. És még sok-sok hónap mire egy (villám)árvíz esetén be lehetne vetni őket.
- KC-390 szállítógép: 3 éve rendeltük, jövőre érkezik az első a 2-ből.
- PzH-2000 önjáró löveg: 2018 decemberben rendeltük meg, 2022 augusztusban érkeztek meg az első példányok. Elvileg mostanság jött meg az összes a 24-ből.
- Leopard 2 A7+ harckocsi: 2018 decemberben rendeltük meg, pár hete érkezett meg az első a 44-ből.
- NASAMS légvédelmi rendszer: 2020 novemberében megrendelve, most novemberben érkeztek meg az első darabjai.
Tengerészetek esetén hajó/tengó mérettől függően 5-10 év az átfutási idő.
Jaja, a hadsereg sose rövid távra tervez. Azaz pontosabban: a hadsereg soha nem rövid távra kéne tervezzen. De ez igaz a tanügytől kezdve az egészségügyön át az energetikai szektorig.
És ezért (lenne) fontos, hogy minden ágazatban legyen egy stabil, kvázi politikamentes szakemberi gárda, akikre lehet számítani és építeni hosszú távon is és akiket nem zavarnak el egy-egy kormány- vagy miniszterváltás esetén csak azért, mert kell a pozíció az új kegyenceknek.
Igen, elvileg ezért volt/van megkülönböztetve (legalábbis ÁF-en még így tanultuk) a politikai és közigazgatási államtitkári funkció is, ami azóta szépen kiüresedett. Közigazgatási vitte a szakmai vonalat, jellemzően nem is jelent meg szinte sehol, csak a szakmai fórumokon, a politikai pedig szerepelt és elvitte a balhét és a kényesebb kérdésket a miniszter elől.
Bizony, ez a duális rendszer jól ki van (volt) találva, annó a Zrínyin mi is ezt tanultuk politológiából. Csak hát ez is olyan, mint minden más: az edény formája fontos ugyan, de nem mindegy, hogy trágyalét tart benne az ember, vagy óbort.
Ma nyilvánvaló, hogy mindkettőre szükség van, de eltérő lehet az arány, az adottságok és fenyegetettség függvényében. A finn modell nem rossz kiindulópont, szerintem, de extrém példa. Nagyobb népeknek, más geopolitikai környezetben, elég lehet egy jól képzett, robotizált állandó hadsereg. Az utóbbi egyébként nem lebecsülendő, noha nagyon az elején vagyunk. Szerintem ami meg lehet csinálni, meg fogják, és attól félek, hogy a SkyNet ellenállhatatlan kísértés... de vajon bírná a farkunk? Vagy a hátsó felünk? 😂
Ami engem illet: a fiam soha nem kapott tőlünk játékfegyvere. Ha mástól kapott, eltüntettük. Szóval irtózom mindenféle erőszaktól. Nem sokat ért az akciónk: a gyerek legózott magának nemcsak fegyvert, hadsereget is hozzá. Az ősember agyunk a kódolva van a csoport védelmének fontosságú. Ez pl. természeti katasztrófák esetén is elengedhetetlen, hogy egy gyorsan mozgósítható és irányítható csoport azonnal kéznél legyen. Rövid válasz: igen, ésszerű méretű és felszereltségű hadserege szükség van, de lehetőleg a bevetés engedélyezése civil főparancsnok kezében legyen.
Érdekes, nálunk is így volt. Engem nem érdekelt soha a műanyag játék pisztoly, de az öcsém mindig fegyverkezett:botból, LEGO-ból... mert persze itthon tiltva volt. Van erre egy picológiai elméletem, két egyformán nevelt testvér miért különbözik így.
Hát nekem mindig volt játékpisztolyom, fakardom és hasonlók... Remélem, hogy így utólag sem hozok szégyent a szüleimre, de tiltani nem tiltották ezeket. Az első 12 évemet falun töltöttem, ott alap volt, hogy egy fiúgyereknek legyen parittyája (lehetőleg saját készítésű!) és vízipisztolya, aztán úgy 10-11 éves kortól már a bicska is alapfelszerelési tárgy volt, akárcsak a saját kutya :-)
Aztán jött a városi lét és hát tudjuk, hogy más a falu, más a város...
Az én édesapám a filozófia magas tudományának volt a tanára... erről ennyit. 😂 Tiboru, megkérdezhetem, vannak-e testvéreid és hányadik vagy a sorban? Aztán elmondom a (laikus) elméletemet, hogy miért kellett az öcsémnek fegyverkezni. Egyébként a falusi környezetre is értelmezhető.
Naszóval, én a másfél évvel fiatalabb öcsém fegyverkezését (felnőtt fejjel) úgy fejtettem meg, hogy gyerekként meg egyáltalán a családban ő volt a legkisebb és talán (irracionálisan, persze) fenyegetve érezte magát. Soha nem verekedtünk és bennünket sem vertek, apám egyetlen gyenge pofonját megírtam anno a blogon, percre pontosan meg tudom mondani, mikor kaptam (1968. augusztus 21. délelőtt), annyira nem volt jellemző, de rajta így jött ki a legkisebbség. Nagyon vad magyarázat?
Aztán felnőttként már persze érdekelni kezdtek a fegyverek, a céllövészet, mint SPORT, technika.
Hát nem szeretnék fotelpszichológust játszani, úgyhogy csak egy ellenpéldát hoznék fel:
Az egyik unokatesói ágon van három fiútestvér (azaz most már negyvenes férfiak), a korkülönbség köztük három-három év (tehát a legidősebb hat évvel idősebb, mint a legfiatalabb). Verni őket se verték (apa belgyógyász szakorvos, anya vegyészmérnök), abszolút korrekt családi háttér, gyerekszoba, stb. Persze néha veszekedtek, talán egy-két testvéri pofon is elcsattant, de semmi kiugró.
Nos, a legkisebb fizikatanár lett, a középső állatorvos, a legidősebb meg hivatásos katona. Ez utóbbi fontolgatja a leszerelést, mert (és őt idézem) "bolhacirkuszban nem akar tovább szolgálni". Már van egy állásajánlata egy német magánbiztonsági cégtől, pénzszállítmányokat fog fegyveresen kísérni, ha elfogadja...
És azt is tegyük hozzá, hogy a 21. században a képzés lehetőleg ne a "lovon vágtatva hátranyilazás" típusú legyen, amit a honvédség jelenlegi "szakmai" vezetése meglehetősen előtérbe helyez...
Akkoriban ez igaz lehetett, ameddig a kiképzés rövid ideig tartott és összerántottak egy sereget. Ma már ez nem igaz. A szakértelem, a műszaki és szervezeti kultúra és a logisztikai háttér fenntartásához egy állandó haderő kell. Az persze más kérdés, hogy mekkora...
Van erre egy jó mondás: aki nem akarja eltartani a saját seregét, az majd el fogja tartani másokét.
Igen, ez az egyik kedvencem, amikor hadseregről és katonaságról vitatkozunk :-)
A miénk olyan, mint a Viagra light. Strandon jól mutat, de más haszna nincs.
Ezt nem ismertem, köszi :-)
Fél Viagra.
Baszni nem tud , de basztatni igen :( .
:)))))))))))))))))))) Ezt meg én nem ismertem :)
10 éve ez még nem volt túlzás, ma már inkább az, a vezetőségtől, politikusoktól függetlenül.
Nagyon jó kérdés!
Én azt gondolom, hogy egy hadsereg nem csak harcra való. Rengeteg képesség van benne, ami békeidőben is jól jöhet, pl: logisztika, vészhelyzetek elhárítása, humanitárius segítségnyújtás. És ezzel együtt fontos foglalkoztató is. Na meg, ki képzi ki a tartalékosokat, ha nincs egy megfelelő létszámú fix haderő. Szerintem ez az egy dolog amin érdemes vitatkozni, h mekkora a törzslétszám, és milyen intenzitású a tartalekosok szintentartása.
Különösen kiemelt ez kemény telek, és kis hazánkban még jobban árvíz idején.
Igen, a katasztrófaelhárítás legfontosabb szövetségese lehet egy jól karbantartott, profi hadsereg, különösen ha tömegeket kell mozgatni.
Ezt hogy a határokat átrajzoljak - amit az allampart megcsinál minden alkalommal - és ez egy amerikai politikustol származik, ez új infó volt. Az állandó hadsereg meg Mo-n egy folosleges penzkidobas (kiveszik a termelsbol a munkásokat, elavult lesz a tudás rövid időn belül, etetni szállást kell adni a sorkatonaknak, stb - iszonyatos mennyiségű pénz) , azzal egyutt hogy jól lehet adomazni a sörök mellett. Ha abban gondolkodunk hogy kell-e hivatásos állomány aki képes felnőni a feladathoz ha gond van az kell
Azt azért gyorsan tegyük hozzá, hogy Magyarországon 19 éve nincs sorozott állomány, a hadsereg szerződésesekből és hivatásosokból áll. Na meg a tartalékosokból, de őket most hagyjuk...
Igen én ennél öregebb vagyok, még 1987 ben voltam sorkatona... Nekem az a hadsereg volt személyes ??élmény??? De a mostanirol sem olvasok sokkal jobbakat...
Magyarországon állandó hadsereg kell. A területvédelmi tartalékosok nem hülyeség. Határesetben sorkötelezettség is lehet újra, megfelelő feltételek esetén. Ehhez kell sok-sok pénz épületre, üzemanyagra, lőszerfélére, drónfélére. Jól megfizetett, állandó gyakorlattal rendelkező hivatásos állomány kell, amely a Nato vagy EU közös haderő adott szegmensében kiemelkedő képességű. Olyan, akinek nemcsak a válla széles, de képes angolul/franciául/németül/oroszul/spanyolul rádiózni, és a katonai szaknyelvet is ismeri adott nyelven. Ennek az állománynak megvolt már a magja, csak épp mostanában szórták őket kifele. Az állandó hadsereg és a sorkötelezettség társadalmi lift funkciója is fontos, ahogy már sokan elmondták. Ez persze akkor él, ha nem a 80-as évek tisztjeit és laktanyáit képzeljük hozzá.
200 éve ez még valid érvelés volt, 2023-ban már csak a múlt, hozzátéve hogy a hasonlat zseniális.
Van egy kulcsszó katonáéknál, és ez az hogy képesség. Ami ha van, akkor megtartható, fenntartható (esetleg fejleszthető), ha nincs akkor sok-sok idő, évek a(z újra) megszerzése. Ezt látjuk Ukrajnában (mindkét oldalon), kiemelten a gyors át/kiképzés hátrányait is.
Néhány időbeli példa Magyarországról, megjegyezve hogy ez máshol is hasonló időkerettel jár:
- H-225 közepes helikopter: 2018 decemberben rendeltük meg, most ősszel és pár napja érkezett meg az első 4 példány, jövőre 8, 2025-bben az utolsó 4. És még sok-sok hónap mire egy (villám)árvíz esetén be lehetne vetni őket.
- KC-390 szállítógép: 3 éve rendeltük, jövőre érkezik az első a 2-ből.
- PzH-2000 önjáró löveg: 2018 decemberben rendeltük meg, 2022 augusztusban érkeztek meg az első példányok. Elvileg mostanság jött meg az összes a 24-ből.
- Leopard 2 A7+ harckocsi: 2018 decemberben rendeltük meg, pár hete érkezett meg az első a 44-ből.
- NASAMS légvédelmi rendszer: 2020 novemberében megrendelve, most novemberben érkeztek meg az első darabjai.
Tengerészetek esetén hajó/tengó mérettől függően 5-10 év az átfutási idő.
Jaja, a hadsereg sose rövid távra tervez. Azaz pontosabban: a hadsereg soha nem rövid távra kéne tervezzen. De ez igaz a tanügytől kezdve az egészségügyön át az energetikai szektorig.
És ezért (lenne) fontos, hogy minden ágazatban legyen egy stabil, kvázi politikamentes szakemberi gárda, akikre lehet számítani és építeni hosszú távon is és akiket nem zavarnak el egy-egy kormány- vagy miniszterváltás esetén csak azért, mert kell a pozíció az új kegyenceknek.
Igen, elvileg ezért volt/van megkülönböztetve (legalábbis ÁF-en még így tanultuk) a politikai és közigazgatási államtitkári funkció is, ami azóta szépen kiüresedett. Közigazgatási vitte a szakmai vonalat, jellemzően nem is jelent meg szinte sehol, csak a szakmai fórumokon, a politikai pedig szerepelt és elvitte a balhét és a kényesebb kérdésket a miniszter elől.
Bizony, ez a duális rendszer jól ki van (volt) találva, annó a Zrínyin mi is ezt tanultuk politológiából. Csak hát ez is olyan, mint minden más: az edény formája fontos ugyan, de nem mindegy, hogy trágyalét tart benne az ember, vagy óbort.
Ma nyilvánvaló, hogy mindkettőre szükség van, de eltérő lehet az arány, az adottságok és fenyegetettség függvényében. A finn modell nem rossz kiindulópont, szerintem, de extrém példa. Nagyobb népeknek, más geopolitikai környezetben, elég lehet egy jól képzett, robotizált állandó hadsereg. Az utóbbi egyébként nem lebecsülendő, noha nagyon az elején vagyunk. Szerintem ami meg lehet csinálni, meg fogják, és attól félek, hogy a SkyNet ellenállhatatlan kísértés... de vajon bírná a farkunk? Vagy a hátsó felünk? 😂
Ami engem illet: a fiam soha nem kapott tőlünk játékfegyvere. Ha mástól kapott, eltüntettük. Szóval irtózom mindenféle erőszaktól. Nem sokat ért az akciónk: a gyerek legózott magának nemcsak fegyvert, hadsereget is hozzá. Az ősember agyunk a kódolva van a csoport védelmének fontosságú. Ez pl. természeti katasztrófák esetén is elengedhetetlen, hogy egy gyorsan mozgósítható és irányítható csoport azonnal kéznél legyen. Rövid válasz: igen, ésszerű méretű és felszereltségű hadserege szükség van, de lehetőleg a bevetés engedélyezése civil főparancsnok kezében legyen.
"Ami engem illet: a fiam soha nem kapott tőlünk játékfegyvere. Ha mástól kapott, eltüntettük. Szóval irtózom mindenféle erőszaktól"
Szerencsére a kettő nem függ össze ;)
Érdekes, nálunk is így volt. Engem nem érdekelt soha a műanyag játék pisztoly, de az öcsém mindig fegyverkezett:botból, LEGO-ból... mert persze itthon tiltva volt. Van erre egy picológiai elméletem, két egyformán nevelt testvér miért különbözik így.
Hát nekem mindig volt játékpisztolyom, fakardom és hasonlók... Remélem, hogy így utólag sem hozok szégyent a szüleimre, de tiltani nem tiltották ezeket. Az első 12 évemet falun töltöttem, ott alap volt, hogy egy fiúgyereknek legyen parittyája (lehetőleg saját készítésű!) és vízipisztolya, aztán úgy 10-11 éves kortól már a bicska is alapfelszerelési tárgy volt, akárcsak a saját kutya :-)
Aztán jött a városi lét és hát tudjuk, hogy más a falu, más a város...
Az én édesapám a filozófia magas tudományának volt a tanára... erről ennyit. 😂 Tiboru, megkérdezhetem, vannak-e testvéreid és hányadik vagy a sorban? Aztán elmondom a (laikus) elméletemet, hogy miért kellett az öcsémnek fegyverkezni. Egyébként a falusi környezetre is értelmezhető.
Van egy féltestvérem, de ő 17 évvel utánam született (csak az apánk közös) és teljesen más környezetben nőtt fel.
Apám amúgy agrármérnök volt (totál antimilitarista), anyám tanítónő (dettó).
Hogy hogyan és miért lettem én, khm, militarista, az benne van a Katonakönyv általam írt fejezetének első oldalain :-)
Naszóval, én a másfél évvel fiatalabb öcsém fegyverkezését (felnőtt fejjel) úgy fejtettem meg, hogy gyerekként meg egyáltalán a családban ő volt a legkisebb és talán (irracionálisan, persze) fenyegetve érezte magát. Soha nem verekedtünk és bennünket sem vertek, apám egyetlen gyenge pofonját megírtam anno a blogon, percre pontosan meg tudom mondani, mikor kaptam (1968. augusztus 21. délelőtt), annyira nem volt jellemző, de rajta így jött ki a legkisebbség. Nagyon vad magyarázat?
Aztán felnőttként már persze érdekelni kezdtek a fegyverek, a céllövészet, mint SPORT, technika.
Hát nem szeretnék fotelpszichológust játszani, úgyhogy csak egy ellenpéldát hoznék fel:
Az egyik unokatesói ágon van három fiútestvér (azaz most már negyvenes férfiak), a korkülönbség köztük három-három év (tehát a legidősebb hat évvel idősebb, mint a legfiatalabb). Verni őket se verték (apa belgyógyász szakorvos, anya vegyészmérnök), abszolút korrekt családi háttér, gyerekszoba, stb. Persze néha veszekedtek, talán egy-két testvéri pofon is elcsattant, de semmi kiugró.
Nos, a legkisebb fizikatanár lett, a középső állatorvos, a legidősebb meg hivatásos katona. Ez utóbbi fontolgatja a leszerelést, mert (és őt idézem) "bolhacirkuszban nem akar tovább szolgálni". Már van egy állásajánlata egy német magánbiztonsági cégtől, pénzszállítmányokat fog fegyveresen kísérni, ha elfogadja...
A helyesírási hibák az intelligens segítő érdemének tudhatók be.
Laikus és dilettáns véleményem: akár állandó, akár tartalékos a hadsereg, xart sem ér, ha nincs folyamatos képzés.
És azt is tegyük hozzá, hogy a 21. században a képzés lehetőleg ne a "lovon vágtatva hátranyilazás" típusú legyen, amit a honvédség jelenlegi "szakmai" vezetése meglehetősen előtérbe helyez...
Operetthadseregnek szolfézs a képzése ... :-/
Remek írás, remek a hasonlat és a köröttes szöveg is! :-)
Köszi (Elbridge barátom nevében is) :-)
Akkoriban ez igaz lehetett, ameddig a kiképzés rövid ideig tartott és összerántottak egy sereget. Ma már ez nem igaz. A szakértelem, a műszaki és szervezeti kultúra és a logisztikai háttér fenntartásához egy állandó haderő kell. Az persze más kérdés, hogy mekkora...