Az állandó hadsereg

A különböző demokráciafelfogások más-más módon közelítik meg a békebeli állandó hadsereg kérdését. Voltak (és vannak), akik erre teszik le a nagyesküt, s voltak (vannak), akik szerint állandóan készenlétben tartott fegyveres erőre nincs szükség; elegendő egy jól kiképzett tartalékos haderő, amelyik csak akkor lendül akcióba, ha tényleg szükség van rá: idegen fegyveres fenyegetés, valós vagy potenciális háború esetén.

Nem itt és nem most fogunk igazságot tenni ebben a sarkalatos kérdésben. Mai posztunk apropóját Elbridge Gerry, vagyis az az amerikai politikus (és 1813-1814 között másfél évig alelnök) adja, akiről például a gerrymandering (vagyis a politikai választókerületek határainak olyan jellegű átrajzolása, amely valamelyik félnek a választásokon előnyt biztosít) a nevét kapta.

Nos, ez a velejéig civil úriember a hadseregről szóló törvényhozási vitában az állandó hadsereg ellen szólalt fel, s mondandójának súlyát az alábbi hasonlattal próbálta érzékeltetni:

• A large standing army is like a standing penis: an excellent assurance of domestic tranquility, but a dangerous temptation to foreign adventure.

Vagyis (hevenyészett, saját fordításban):

• Egy nagyméretű, állandó hadsereg olyan, mint egy erektált hímvessző: nagyszerű biztosítéka az otthoni nyugalomnak, de ugyanakkor folyamatos kísértés a külső kalandozásokra.

Hát én mindig is szerettem a jó hasonlatokat. És függetlenül attól, hogy mi a véleményem a témáról, ez egy ilyen.

Azt is hozzáteszem, hogy szerintem a “külső kalandozások” kísértése inkább a nagy-, de minimum a középhatalmakra vonatkoztatható, hiszen egy Bulgária, Luxemburg vagy Magyarország méretű állam állandó hadserege (épelméjű politikai és katonai vezetés mellett) nem túl valószínű, hogy egyedül ilyesmire vetemedne. A csádi magyar katonai álmokat most inkább hagyjuk…

Véleményed?

Nem az erektált hímvesszőről, hanem az állandó hadseregről beszélünk!

(A képen maga Elbridge kolléga)