10 Comments

Én ezt a “seggem nemzetközi” dumát úgy ismertem, hogy “A szívem Franciaországé, de a pinám az enyém.” Végül is mindegy…

Expand full comment

Határeset, elfogadom :-)

Expand full comment

Járhatott volna rosszabbul is, leborotvált fejjel, csupaszon végighajtva a főutcán. "Vízszintes együttműködés" :)))

Expand full comment

Igen, a fejborotválást megúszta (számos sorstársával ellentétben).

Mégiscsak egy celeb volt, s még az is lehet, hogy a bírák közt is akadtak rajongói ;-)

Expand full comment

Igazából meglepő, hogy a híresen nácigyűlölő franciák még lehetőséget adtak neki filmszerepekre.

Expand full comment

Hát a franciák valóban nácigyűlölők, de a könnyed szexualitással szemben is megértőbbek, na és kedvelik a művészeteket... Ha Arlettyben elsődlegesen nem a náci-kollaboránst látták, hanem a, khm, szóval néhány náci tiszt szeretőjét, akkor talán egy kicsit érthetőbb a színésznő további pályafutása.

Expand full comment

Jó lehetett a " szakmájában".

Expand full comment

De hiszen nem is voltak annyira náci gyűlölők a franciák! A magas fokú kollaborálásban minden esetre nem akadályozták meg az érzelmeik őket. A megszállt Franciaországban bekövetkező gazdasági fellendülés (olvastam valahol) tanúskodik erről. Gyűlölet ide vagy oda, pénz beszél, kutya ugat. vö. Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt (PCF) volt főtitkárát, aki még az 1942 őszén bevezetett kötelező munkaszolgálat előtt önként költözött Ausburgba Messerschmittet összeszerelni -- persze erről az apróságról megfeledkezett az önéletrajzában.

Expand full comment

Ja, sokan nem úszták meg ennyivel. 🥺

Expand full comment

A Wikipédia szerint mintegy 200.000 gyermek született ilyen "collaboration horizontale" kapcsolatból.talán ez a szám árnyalja ezt a kérdést. 🥺 azok a kicsik meg végképp nem tehettek semmiről.

Expand full comment