Nekem mindig felcseszi az agyam, ha megyünk valamerre, és mutatom a feleségemnek, hogy nézd, ott van ez és ez, és nem tudja, kiről van szó. Én akárhova költözünk, pár hét után azt meg tudom mondani, hogy kinek, milyen autója van, felismerem a rendszámát, tudom, hogy melyik dísztárcsája törött, és hogy van az a farmerja, amelynek a jobb hátsó zsebén egy hülye hímzés van. Egyszerűen nem tudok mit csinálni, az agyam felszívja ezeket az infókat magától. Mondjuk IT vállalkozó vagyok, és abból élek meg, hogy az újdonságokat kíméletlenül beépítem az üzletbe, így lehet ehhez is köze. A másik meg szerintem az, hogy falun nőttem fel, ott meg mindenki tudja, mi történik a környéken, mert ha a parasztok nem így tettek volna, akkor bármilyen tolvaj elfuthatott volna még 50 évvel ezelőtt is az egyetlen tehénnel.
Igen, egyes szakvélemények szerint az örökölt genetikai/agyi képességek mellett a tanulásnak és a szocializációnak is van szerepe az arcfelismerési hatékonyságban.
Autók rendszámát én is megfigyelem, ha nagyon ugyanazon az útvonalon közlekednek mint én. Ahogy a reggeli gyalogos forgalmat is, mert "ismerősök"-ké válnak egy idő után. Ellenben az arcmemóriám szerintem teljesen átlagos, a tényekhez és a számokhoz kötődő viszont sokkal átlag feletti. Ki tudja miért, biztos van valami oka, ami a genetikain túlmutat.
Van három szöszi a filmbe és mindig az asszonyt kell kérdeneznem, hogy ez most a leszbi, a szingli vagy aki a fekete sráccal jár :) .
Ezt a formámat hoztam növény-állat felismerésbe is. Azt a kínszenvedést (tanár részről is), amit én produkáltam rendszertanon (biológus vagyok). Volt olyan vizsga, hogy kirugni nem akartak (megérdemeltem volna), de minden elöttem levőt visszarángattak és egy jeggyel jobbat kaptak :).
Bitang jó. Filmekben n+1-ik mellékszereplőről 30 éves (!) eltéréssel is leesik, hogy őt már láttam és azt is, hogy hol. A 30 év nem túlzás. Tényleg volt erre példa.
Egyetemen is a világ végéről láttam, hogy ismerős közeleg, amikor simán elsétált volna mellettem.
Magyarországon 2016. márciusa óta működik az Állóképes Arckép Azonosító Rendszer(ÁAAR). Az ott alkalmazott arcképelemzők között is van állítólag több, ilyen szuperképességgel megáldott. Ez a képesség a gyakorlat során fejlődik.
Nekem is van ilyen egykori kollégám. Az első munkanapján (mivel én voltam a főnöke) én fogadtam, beszélgettünk négyszemközt vagy 5 percet, majd elfoglalta a helyét a körletben. Ez délelőtt 9 óra magasságában volt. Aztán délután kettő körül összefutottunk a folyosón, odajött és előírásszerűen lejelentkezett és bemutatkozott, hogy ő az új fiú és hallotta, hogy én vagyok itt a góré.
Azt hittem, hogy viccel. Aztán mondták a többiek, hogy nem, csak egy kicsit stresszelt volt :-)
Amúgy jó munkaerő volt a saját szakterületén (IT), de megfigyelésre nem őt rendeltem ki.
Vannak dolgok, amiket megjegyzek, ha fontos. Egyszer valami lakasba vittek el, ahol penzt akartak, mert az jo lesz nekem. Na az egy rettentő kamu lakas volt, utolag egy ideig, mindenfélét tustam rola, hogy melyik konyv miért volt rossz helyen, meg ugy általában, hogy miért nem él ott senki valójában. De tudom hogy szetdobalt dolgok kozott hol van egy adott valami, meg ilyesmi. De az ember nem ilyen nekem
Lehet ez egy istenverése is, amikor a buszon látok egy arcot, azonnal megvan a sokkal fiatalabb képe és percek kellenek hozzá, hogy azonosítsam a 41 éves fiam ovistársának anyukáját. Pécs kisváros, a belvárosban sokat jártam, a nap minden szakában, ha ma végigmegyek, tele van megoldandó feladattal.
a nevekkel mindig bajban vagyok, de az arcokat azonnal megjegyzem, ha csak egy kicsit is megnéztem, nem felejtem el, aztán sokszor nem tudom, miért ismerős valaki, pedig lehet, hogy csak az utcán figyeltem meg jobban :)
Bergengócia rendőrségénél úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy leszűrték a teljes állományt és azt a bizonyos 1-1.5%-ot kiválasztották erre a járulékos munkára. Tehát végzik a saját munkájukat, de amikor kell néhány szuper-arcfelismerő, akkor mindig van belőle szabad kapacitás. Arról nem szól a fáma, hogy kapnak-e ezért valami pótlékot, de rendszeres tréningeket szerveznek nekik. Azt ne kérdezzétek, hogy a Kárpát-medencében miért nincs így, mert arra nem tudom a választ.
Én ebben nem vagyok jó. Valószínűleg átlagos vagyok. De van egy arcfelismerő barátom, aki ha a járókelőket nem is, de a vele valaha, akár a legjelentéktelenebb kapcsolatba került embereket végtelen igeig felismeri. Külső szemlélőként durva képesség.
Erről eszembe jutott a rendőrségi rajzolók (nem tudom a pontos nevét) témája. Ilyen cikk volt már? Azon felül, hogy arcban sem vagyok erős én ezt az elmondom lerajzolják dolgot nem tudom elképzelni hogy megy. Ha ott ül valaki velem szemben sem tudom leírni hogy néz ki, nem hogy fejből :)
Nem, erről a témáról még nem volt poszt, de ha úgy alakul, utánanézek (mert én se foglalkoztam eddig részletesen vele).
Mellesleg én is gondolkoztam már ezen, hogy hogyan írnám le mondjuk bármelyik közeli ismerősömet vagy barátomat ilyen helyzetben (remélem, soha nem lesz rá szükség!) és arra jutottam, hogy kénytelen lennék úgy kezdeni, hogy kire hasonlít (színész, közéleti szereplő, más közismert ember) és innen kiindulva talán tudnám tovább helyesbíteni a készülő fantomképet.
Magamat nem tudom elhelyezni a skálán. Van, hogy régi ismerősöktől hallom, hogy simán elmentem mellettük, van hogy imdb nélkül is megmondom, hogy a 25 éve egyszer látott színész miért ismerős az évek és a jelmez/smink alatt is.
Nekem mindig felcseszi az agyam, ha megyünk valamerre, és mutatom a feleségemnek, hogy nézd, ott van ez és ez, és nem tudja, kiről van szó. Én akárhova költözünk, pár hét után azt meg tudom mondani, hogy kinek, milyen autója van, felismerem a rendszámát, tudom, hogy melyik dísztárcsája törött, és hogy van az a farmerja, amelynek a jobb hátsó zsebén egy hülye hímzés van. Egyszerűen nem tudok mit csinálni, az agyam felszívja ezeket az infókat magától. Mondjuk IT vállalkozó vagyok, és abból élek meg, hogy az újdonságokat kíméletlenül beépítem az üzletbe, így lehet ehhez is köze. A másik meg szerintem az, hogy falun nőttem fel, ott meg mindenki tudja, mi történik a környéken, mert ha a parasztok nem így tettek volna, akkor bármilyen tolvaj elfuthatott volna még 50 évvel ezelőtt is az egyetlen tehénnel.
Igen, egyes szakvélemények szerint az örökölt genetikai/agyi képességek mellett a tanulásnak és a szocializációnak is van szerepe az arcfelismerési hatékonyságban.
Autók rendszámát én is megfigyelem, ha nagyon ugyanazon az útvonalon közlekednek mint én. Ahogy a reggeli gyalogos forgalmat is, mert "ismerősök"-ké válnak egy idő után. Ellenben az arcmemóriám szerintem teljesen átlagos, a tényekhez és a számokhoz kötődő viszont sokkal átlag feletti. Ki tudja miért, biztos van valami oka, ami a genetikain túlmutat.
Én elég pocsék :) .
Van három szöszi a filmbe és mindig az asszonyt kell kérdeneznem, hogy ez most a leszbi, a szingli vagy aki a fekete sráccal jár :) .
Ezt a formámat hoztam növény-állat felismerésbe is. Azt a kínszenvedést (tanár részről is), amit én produkáltam rendszertanon (biológus vagyok). Volt olyan vizsga, hogy kirugni nem akartak (megérdemeltem volna), de minden elöttem levőt visszarángattak és egy jeggyel jobbat kaptak :).
🤣
Bitang jó. Filmekben n+1-ik mellékszereplőről 30 éves (!) eltéréssel is leesik, hogy őt már láttam és azt is, hogy hol. A 30 év nem túlzás. Tényleg volt erre példa.
Egyetemen is a világ végéről láttam, hogy ismerős közeleg, amikor simán elsétált volna mellettem.
Akkor lehetne egy mellékállásod...
(Vagy lehet, hogy már van is..?) ;-)
Van, de nem ilyen témájú. :)
(A YT csatornám.)
Én odáig szoktam eljutni, hogy "miben is láttam már ezt a fazont?", olyankor megyek az imdb.com-ra. 😊
Magyarországon 2016. márciusa óta működik az Állóképes Arckép Azonosító Rendszer(ÁAAR). Az ott alkalmazott arcképelemzők között is van állítólag több, ilyen szuperképességgel megáldott. Ez a képesség a gyakorlat során fejlődik.
Létezik a szupernek ellentéte? Na az vagyok. Régen a találkozás utáni első randin is fostam
:-D
Nekem is van ilyen egykori kollégám. Az első munkanapján (mivel én voltam a főnöke) én fogadtam, beszélgettünk négyszemközt vagy 5 percet, majd elfoglalta a helyét a körletben. Ez délelőtt 9 óra magasságában volt. Aztán délután kettő körül összefutottunk a folyosón, odajött és előírásszerűen lejelentkezett és bemutatkozott, hogy ő az új fiú és hallotta, hogy én vagyok itt a góré.
Azt hittem, hogy viccel. Aztán mondták a többiek, hogy nem, csak egy kicsit stresszelt volt :-)
Amúgy jó munkaerő volt a saját szakterületén (IT), de megfigyelésre nem őt rendeltem ki.
Vannak dolgok, amiket megjegyzek, ha fontos. Egyszer valami lakasba vittek el, ahol penzt akartak, mert az jo lesz nekem. Na az egy rettentő kamu lakas volt, utolag egy ideig, mindenfélét tustam rola, hogy melyik konyv miért volt rossz helyen, meg ugy általában, hogy miért nem él ott senki valójában. De tudom hogy szetdobalt dolgok kozott hol van egy adott valami, meg ilyesmi. De az ember nem ilyen nekem
Van. Az egyik ismerösöm pl. felismeri a saját feleségét otthon a lakásukba. Ha véletlen a boltba, vagy az urcán találkoznak, AKKOR NEM!
Lehet ez egy istenverése is, amikor a buszon látok egy arcot, azonnal megvan a sokkal fiatalabb képe és percek kellenek hozzá, hogy azonosítsam a 41 éves fiam ovistársának anyukáját. Pécs kisváros, a belvárosban sokat jártam, a nap minden szakában, ha ma végigmegyek, tele van megoldandó feladattal.
a nevekkel mindig bajban vagyok, de az arcokat azonnal megjegyzem, ha csak egy kicsit is megnéztem, nem felejtem el, aztán sokszor nem tudom, miért ismerős valaki, pedig lehet, hogy csak az utcán figyeltem meg jobban :)
Bergengócia rendőrségénél úgy oldották meg ezt a kérdést, hogy leszűrték a teljes állományt és azt a bizonyos 1-1.5%-ot kiválasztották erre a járulékos munkára. Tehát végzik a saját munkájukat, de amikor kell néhány szuper-arcfelismerő, akkor mindig van belőle szabad kapacitás. Arról nem szól a fáma, hogy kapnak-e ezért valami pótlékot, de rendszeres tréningeket szerveznek nekik. Azt ne kérdezzétek, hogy a Kárpát-medencében miért nincs így, mert arra nem tudom a választ.
Nekem sok ilyen szokott lenni, hogy ismerős valahonnan. Sajnos a memóriám pörgetése után öbbnyire az derül ki róluk, hogy pultosok valami helyen.
Én ebben nem vagyok jó. Valószínűleg átlagos vagyok. De van egy arcfelismerő barátom, aki ha a járókelőket nem is, de a vele valaha, akár a legjelentéktelenebb kapcsolatba került embereket végtelen igeig felismeri. Külső szemlélőként durva képesség.
Ahogy Monk nyomozó mondaná: It's a gift... And a curse.
Erről eszembe jutott a rendőrségi rajzolók (nem tudom a pontos nevét) témája. Ilyen cikk volt már? Azon felül, hogy arcban sem vagyok erős én ezt az elmondom lerajzolják dolgot nem tudom elképzelni hogy megy. Ha ott ül valaki velem szemben sem tudom leírni hogy néz ki, nem hogy fejből :)
Nem, erről a témáról még nem volt poszt, de ha úgy alakul, utánanézek (mert én se foglalkoztam eddig részletesen vele).
Mellesleg én is gondolkoztam már ezen, hogy hogyan írnám le mondjuk bármelyik közeli ismerősömet vagy barátomat ilyen helyzetben (remélem, soha nem lesz rá szükség!) és arra jutottam, hogy kénytelen lennék úgy kezdeni, hogy kire hasonlít (színész, közéleti szereplő, más közismert ember) és innen kiindulva talán tudnám tovább helyesbíteni a készülő fantomképet.
Ez jó kiindulás, remélem nekem is csak fejben lesz rá szükségem ;)
Van erről egy mókás, de informatív brit videó, ha valakit érdekel: https://youtu.be/kQEDzLeAkBs?si=cEUF4Z3oRGSTOnf6
Magamat nem tudom elhelyezni a skálán. Van, hogy régi ismerősöktől hallom, hogy simán elmentem mellettük, van hogy imdb nélkül is megmondom, hogy a 25 éve egyszer látott színész miért ismerős az évek és a jelmez/smink alatt is.