Arcfelismerés
Az arcmemória az a képességünk, hogy vissza tudunk emlékezni egy - korábban már látott - emberi arcra és felismerjük, ha másodszor látjuk. Az átlagember ilyen szempontból statisztikailag úgy 15-20 százalékos hatékonyságú, vagyis százból tizenöt-húszszor ugrik be, hogy igen, ezzel a fazonnal már találkoztam (vagy legalábbis már láttam valahol). Egyszer régen Belgiumban egy tanfolyamon (amiről ebben a posztban tettem említést) velem is csináltak ilyen tesztet és esetemben 30%-os arcfelismerési hatékonyság jött ki, amivel kicsit kiemelkedtem ugyan a civil átlagból, de a 12 fős csoportból ez csak a hetedik helyre volt elég (ha jól emlékszem). Szerencsére nem ez volt a lényeg, de jó volt tudni.
Az emberek egy-másfél százaléka azonban még ennél is sokkal prímább teljesítményre képes. Ők a szuper-arcfelismerők, akik - valami agyi kognitív rendellenességnek köszönhetően - a valaha egyszer már látott arcok 75-80 százalékát tudják azonosítani úgy, hogy "jé, ő ismerős, már láttam egyszer!". Ideális esetben még arra is emlékszik, hogy hol és mikor, milyen körülmények között történt mindez.
Ez a tulajdonság számos területen jól kamatoztatható, de érdeklődési körömből kifolyólag most csak egy bűnüldözési felhasználást említek: a brit rendőrség, illetve kémelhárítás két ilyen szuperfelismerőt alkalmazott (állítólag eredményesen), amikor a Szkripal-mérgezés* nyomozása során több ezer órányi reptéri és közterületi CCTV-felvételt kellett áttanulmányozniuk és az arcfelismerő szoftverek nem bizonyultak túl hatékonynak. Amúgy a komolyabb rendészeti szervezeteknek (FBI, NYPD, Scotland Yard, Párizsi Rendőrprefektúra, stb.) saját szuperfelismerő névsoruk/listájuk van, akik (egyfajta külső szakértőkként) bármikor igénybe vehetők ilyen célokra, ha a kompjúter és a mesterséges intelligencia befuccsol. És meglepődnék, ha a gumitalpúaknak nem lenne hasonlójuk.
Te milyen arcfelismerő vagy?
Nem tudom, ti hogy vagytok ezzel, de engem mindig jóleső érzés fog el, ha olyan területről olvasok, ahol az ember übereli a számítógépet. Egyelőre.
*: A Szkripal-ügy öt éve történt (keress rá, ha nem ugrana be), azóta minden bizonnyal a mesterséges intelligencia is fejlődött, de ismereteim szerint még mindig gyengébb ilyen szempontból, mint az emberi szem, illetve agy. Ugyancsak egyelőre…
Nekem mindig felcseszi az agyam, ha megyünk valamerre, és mutatom a feleségemnek, hogy nézd, ott van ez és ez, és nem tudja, kiről van szó. Én akárhova költözünk, pár hét után azt meg tudom mondani, hogy kinek, milyen autója van, felismerem a rendszámát, tudom, hogy melyik dísztárcsája törött, és hogy van az a farmerja, amelynek a jobb hátsó zsebén egy hülye hímzés van. Egyszerűen nem tudok mit csinálni, az agyam felszívja ezeket az infókat magától. Mondjuk IT vállalkozó vagyok, és abból élek meg, hogy az újdonságokat kíméletlenül beépítem az üzletbe, így lehet ehhez is köze. A másik meg szerintem az, hogy falun nőttem fel, ott meg mindenki tudja, mi történik a környéken, mert ha a parasztok nem így tettek volna, akkor bármilyen tolvaj elfuthatott volna még 50 évvel ezelőtt is az egyetlen tehénnel.
Én elég pocsék :) .
Van három szöszi a filmbe és mindig az asszonyt kell kérdeneznem, hogy ez most a leszbi, a szingli vagy aki a fekete sráccal jár :) .
Ezt a formámat hoztam növény-állat felismerésbe is. Azt a kínszenvedést (tanár részről is), amit én produkáltam rendszertanon (biológus vagyok). Volt olyan vizsga, hogy kirugni nem akartak (megérdemeltem volna), de minden elöttem levőt visszarángattak és egy jeggyel jobbat kaptak :).