Alfred Gavin Maddock egy brit vegyész volt, aki a második világháborúban derekasan kivette a részét az atombomba előállításába torkolló Manhattan Projektből (és az ezt megelőző brit Tube Alloys Projektből), de a tudománytörténeti érdekességekre vadászók mégse emiatt tartják számon a nevét.
Wet chemistry: ez a klasszikus vizes oldatokkal való munka. Oldás, csapadék leválasztás, sav-bázis reakciók, redox reakciók stb. Egy része viszonylag egyszerü, gyors és látványos, ezért ezek az elsø kísérletek, amit az ember középiskolában csinál. Pl. ezüst nitrát és nátrium klorid összeöntve gyönyörü fehér ezüst klorid csapadékot ad, amit aztán ki lehet szürni, vagy fényre téve figyelni, ahogy lassan beszürkül a kiváló elemi fém ezüsttøl (hahó, fényképezés!), vagy nátrium tioszulfáttal feloldani (fixir-só, hahó, fényképezés!). Stb.
Azért igen alaposan ismerhette a plutónium vizes kémiáját, ha ilyen jó termeléssel vissza tudta nyerni a hamuból.
A "wet chemistry"-t olyan alapvető kémiai folyamatokra használják, amik egyszerű eszközökkel laborban megvalósíthatók, és az anyag valamilyen oldat formában van közben. Magyarul nem tudok rá egyszerű kifejezést, talán a "klasszikus laboratóriumi kémia" lehetne.
Lévén hogy a plutónium egy oldatban volt ("...elgondolkozva nézegette a kezében tartott üvegcsét, benne egy kevés színes folyadékkal...), igen, ez beivódott az asztallapba.
Azt értem, hogy oldatban volt, csak elég hátborzongató belegondolni, hogy pikk-pakk beszívódik a fába, ahelyett hogy illedelmesen megvárná, hogy pl. feltöröljék egy ronggyal (ahonnan persze semmivel sem egyszerűbb visszanyerni, de akkor is).
Már az is értékelendő, hogy olyan szakmai tudása volt, hogy pár óra alatt sikerült visszanyernie az elveszettnek hitt mennyiség 95%-át.
Wet chemistry: ez a klasszikus vizes oldatokkal való munka. Oldás, csapadék leválasztás, sav-bázis reakciók, redox reakciók stb. Egy része viszonylag egyszerü, gyors és látványos, ezért ezek az elsø kísérletek, amit az ember középiskolában csinál. Pl. ezüst nitrát és nátrium klorid összeöntve gyönyörü fehér ezüst klorid csapadékot ad, amit aztán ki lehet szürni, vagy fényre téve figyelni, ahogy lassan beszürkül a kiváló elemi fém ezüsttøl (hahó, fényképezés!), vagy nátrium tioszulfáttal feloldani (fixir-só, hahó, fényképezés!). Stb.
Azért igen alaposan ismerhette a plutónium vizes kémiáját, ha ilyen jó termeléssel vissza tudta nyerni a hamuból.
Neked is köszi! Én kémiából meglehetősen gyengus voltam...
A "wet chemistry"-t olyan alapvető kémiai folyamatokra használják, amik egyszerű eszközökkel laborban megvalósíthatók, és az anyag valamilyen oldat formában van közben. Magyarul nem tudok rá egyszerű kifejezést, talán a "klasszikus laboratóriumi kémia" lehetne.
Köszi!
Ion-vadászat :-)
Szerintem nyugodtan mondhatjuk, hogy extrakcióval kioldotta a plutoniumot a hamuból. Azaz extrahálta.
Improvizálás mesterfokon :)
Ezek szerint az asztallap felszívta a plutóniumot, vagy mi történt?
Lévén hogy a plutónium egy oldatban volt ("...elgondolkozva nézegette a kezében tartott üvegcsét, benne egy kevés színes folyadékkal...), igen, ez beivódott az asztallapba.
Azt értem, hogy oldatban volt, csak elég hátborzongató belegondolni, hogy pikk-pakk beszívódik a fába, ahelyett hogy illedelmesen megvárná, hogy pl. feltöröljék egy ronggyal (ahonnan persze semmivel sem egyszerűbb visszanyerni, de akkor is).
Gondolom, nem volt lelakkozva az asztal. Vagy ha valaha le is volt, rég lekopott a lakkréteg.
Vagy szerves oldatban volt a plutonium és oldotta a lakkot.
Esetleg az oldatnak nem volt gyerekszobája, nem tudta, illenék megvárni míg feltörlik egy ronggyal.
Akkor nem kellett volna kivágni az asztallapot.