Sokak halálát okozta az ún. lövészárok-láb, a katonák rossz minőségű bakancsa egyszerűen szétrohadt a sárban és a lábuk felázott, a bőr lefoszlott róla, mindenféle fertőzést kaptak emiatt, esetleg szepszist, a baktériumok melegágya volt egy ilyen állapot. Az angol hölgyek hazafias kötelességüknek tekintették, hogy gyapjúzoknikat kössenek a fronton harcolóknak, ezzel is hozzájárulva a győzelemhez és fiaik lábainak megőrzéséhez.
A harcképtelenséget okozó katonai betegségeket jellemzően a vérrel szokás összefüggésbe hozni, mint például a vérmérgezés esete. De ide sorolják a vérbajt is, amiről az a legenda járja, hogy az európai hadszintéren küzdő csapatoknál mindkét oldalon nagyarányú veszteséget okozott a katonák hadrafoghatóságát illetően. Olvastam róla, hogy hatékony gyógymód az első világháborúban nem lévén, ezért a bordélyok igénybevételének szabályozásával, illetve a prostituáltak egészségügyi ellenőrzésével hogyan igyekeztek a harcértéken esett súlyos csorbát helyrehozni.
Igen, egyszer írtam is az első világháborús tábori bordélyokról egy posztot, de természetesen a FB törölte mint erkölcstelent és most sehol sem találom a lementett szöveget...
Azért nyugtass meg, hogy az így elhunytakat nem kezeli alacsonyabbrendűen a saját országa? Ők is megkapják ugyanazt a tiszteletet ami a harc közben elhunyt bajtársaknak jár? Nem lenne fair, ha nem így volna.
Általában nem tesznek különbséget a frontokon elhunytak között a halálnem függvényében. Persze a szaktörténészek igen, de úgy általában nem. Már csak azért sem, mert a családok csak nagyon ritkán értesültek arról, hogy a háborúban elhunyt hozzátartozójuk lövéstől, vérmérgezéstől, kolerától vagy neadjisten nemi úton terjedő fertőzésben halt meg...
Lám-lám a fertöző betegségek a fő halál okok sokszor.
1346-ban Caffa (Krím fsz., ma Feodosija) ostroma során a mongolok pestisben meghalt hullákat löttek a városba. Az ostrom után innen terjedt szét egész Európára kipusztítva a kontinens lakosságának kb. 30-60%-át, megváltoztatva a túlélő populáció genetikai állományát (bizonyos gének változatai feldúsultak, mert valamilyen szinten védelmet biztosítottak). Azaz nem a baci "szelidült", hanem az érzékenyek kihaltak :( .
Mongol haver elmondása szerint a régi mongoloknak volt gyógyszere a pestis ellen. Rosszul fermentált , befertözödött tejterményen növő mikroorganizmust (penész) etettek a betegekkel. Hogy ez így volt-e és mennyire volt elterjedt, azt nem tudom :)
Sokak halálát okozta az ún. lövészárok-láb, a katonák rossz minőségű bakancsa egyszerűen szétrohadt a sárban és a lábuk felázott, a bőr lefoszlott róla, mindenféle fertőzést kaptak emiatt, esetleg szepszist, a baktériumok melegágya volt egy ilyen állapot. Az angol hölgyek hazafias kötelességüknek tekintették, hogy gyapjúzoknikat kössenek a fronton harcolóknak, ezzel is hozzájárulva a győzelemhez és fiaik lábainak megőrzéséhez.
A harcképtelenséget okozó katonai betegségeket jellemzően a vérrel szokás összefüggésbe hozni, mint például a vérmérgezés esete. De ide sorolják a vérbajt is, amiről az a legenda járja, hogy az európai hadszintéren küzdő csapatoknál mindkét oldalon nagyarányú veszteséget okozott a katonák hadrafoghatóságát illetően. Olvastam róla, hogy hatékony gyógymód az első világháborúban nem lévén, ezért a bordélyok igénybevételének szabályozásával, illetve a prostituáltak egészségügyi ellenőrzésével hogyan igyekeztek a harcértéken esett súlyos csorbát helyrehozni.
Igen, egyszer írtam is az első világháborús tábori bordélyokról egy posztot, de természetesen a FB törölte mint erkölcstelent és most sehol sem találom a lementett szöveget...
Legyen Zuckerberg átkozott!
Azért nyugtass meg, hogy az így elhunytakat nem kezeli alacsonyabbrendűen a saját országa? Ők is megkapják ugyanazt a tiszteletet ami a harc közben elhunyt bajtársaknak jár? Nem lenne fair, ha nem így volna.
Általában nem tesznek különbséget a frontokon elhunytak között a halálnem függvényében. Persze a szaktörténészek igen, de úgy általában nem. Már csak azért sem, mert a családok csak nagyon ritkán értesültek arról, hogy a háborúban elhunyt hozzátartozójuk lövéstől, vérmérgezéstől, kolerától vagy neadjisten nemi úton terjedő fertőzésben halt meg...
Lám-lám a fertöző betegségek a fő halál okok sokszor.
1346-ban Caffa (Krím fsz., ma Feodosija) ostroma során a mongolok pestisben meghalt hullákat löttek a városba. Az ostrom után innen terjedt szét egész Európára kipusztítva a kontinens lakosságának kb. 30-60%-át, megváltoztatva a túlélő populáció genetikai állományát (bizonyos gének változatai feldúsultak, mert valamilyen szinten védelmet biztosítottak). Azaz nem a baci "szelidült", hanem az érzékenyek kihaltak :( .
Mongol haver elmondása szerint a régi mongoloknak volt gyógyszere a pestis ellen. Rosszul fermentált , befertözödött tejterményen növő mikroorganizmust (penész) etettek a betegekkel. Hogy ez így volt-e és mennyire volt elterjedt, azt nem tudom :)
A mongolok szeretik a bőrében főtt mormotát. A mormota bolhái közismert pestishordozók. Egész biztos találtak valami népi gyógymódot a pestisre.
Na bőrében főtt mormotát se ettem még ;-)
Itt a recept:
https://www.pilotguides.com/articles/7556/
Itt videó az eljárásról:
https://www.youtube.com/watch?v=rPGq9YNZ6TU
Ha pedig elrontják a technológiát akkor van gebasz.
Évente van 5-10 pestises és néhány halálos áldozat a mai napig.
Sajnos pont párzási időszakba voltam kint és akkor tiltott a mormota vadászat :(
Ezt a pisilőre nem lövünk dolgot Szomjas György is tudta:
https://www.youtube.com/watch?v=ZwGHdGVKDwo