A lovasszobrok (nemlétező) kódja
Egyes (nem elég képzett és tájékozott) idegenvezetők még mindig szeretik elmondani a hallgatóságuknak, hogy a katonai hősöket ábrázoló lovasszobrok lovának helyzete arra is utal, hogy az adott katona milyen körülmények között halt meg. A teória szerint az a szabály, amely szerint:
Ha a ló mind a négy lába érinti a talajt, akkor a hős békés, természetes halált halt.
Ha a ló egyik lába fel van emelve (tehát csak három érinti a földet), akkor a lovas valamelyik csatában szerzett sebesülésébe halt utólag bele.
Ha két (általában az első két) patája a levegőben van, vagyis ha a ló ágaskodik, akkor a rajta ülő személy a harcmezőn halt meg, valamelyik ütközetben.
Bevallom, én se a szabályról, se ennek cáfolatáról nem hallottam mindaddig, amíg - a huszonévvel ezelőtti washingtoni látogatásom során, amiről itt írtam - az FBI-os idegenvezetőnk el nem mesélte mindkettőt. A J. Edgar Hoover Buildingtől mindössze 8-10 perces sétaútra elterülő President's Parkban is tettünk egy látogatást (ott van a Fehér Ház közvetlen szomszédságában), ahol Jimmy rámutatott a hetedik elnök, Andrew Jackson 1853-ban felavatott lovasszobrára, mint a teória egyik cáfolatára.
Amint az látható is ezen a képen, Jackson lova ágaskodik, vagyis a lovasszobor-kódex szerint csatatéren kellett volna meghalnia. De ez nem igaz, mert 78 éves korában, 1845-ben ágyban, párnák között hunyt el, tüdőbajból eredő szívrohamban. Ezt is Jimmy mesélte, szégyenszemre ezt sem tudtam.
Szóval ez az egész szabály csak légbőlkapott ostobaság, úgyhogy ha összefutnátok olyan idegenvezetővel (vagy önmagát had- vagy művészttörténésznek beállító okostojással), nyugodtan javítsátok ki. Bizonyítékként megemlíthetitek a fenti Jackson-példát, vagy akár a mi II. Rákóczi Ferencünket is, akiről több lovasszobor is készült az elmúlt századokban (lásd a második képet). Amúgy ő is betegségben halt meg, ha jól tudom.
Persze a statisztika nem zárja ki, hogy egyes lovasszobrok megfelelnek a teóriának, de ez csak a véletlen műve (vagy a nagy számok törvénye), mert ilyen szoborszabály valószínűleg soha nem létezett. De valljuk be: jól hangzik.
Te hallottál már erről a tévhitről? Ha igen, kommenteld be hogy hol, mikor és milyen kontextusban.
Nem kapcsolódik szorosan a tárgyhoz, de van hasonló élményem. Egy vadászati tematikájú étteremben dolgozom, ahol ugye van pár trófea a falon (főleg antilopok) és sokan kérdezik, hogy ezek igaziak-e? Először még elmondtam, hogy "igen" de azóta sokféle választ kitaláltam a saját szórakoztatásomra: "Igaziak, de béreljük őket egy dél-afrikai múzeumtól" "Statiszták öltöznek be antilopnak és ők ácsorognak itt" "Igaziak, hát nem hallja, hogy beszélnek magához?" És a személyes kedvencem:"Annyira igaziak, hogy az állatok további teste a fal túloldalán lóg a levegőben" Ezt van, aki le is csekkolja 😆 Szóval szerintem az idegenvezető is a munkanapjait igyekszik feldobni ezekkel az infókkal és lubickol abban, hogy a túrista hamisan érzi magát beavatottnak valami nagy titokba.
Valahol olvastam ezt a teóriát. Szerintem valaki kitalálta, aztán annyira tetszetősnek gondolták, hogy elkezdett terjedni. De ezek szerint hülyeség. SZERINTEM inkább azzal függhet össze, hogy a szoborcsinálók éppen képesek voltak e olyan öntvényt készíteni, ami statikailag bírta a terhet. Mert azért egy alkalmasint több tonnás szobrot, akkora forgatónyomatékkal, két lábon, abban a külpontos helyzetben megtartani nem kis anyagtechnológiai kihívás. Mert ha mindenki képes lenne megcsinálni, alighanem minden lovasszobor a mozgalmasabb, ugrás helyzetben állna.