A moszkvai szabályok

Nosztalgia

Olvasom a híreket, melyek szerint putler legbefolyásosabb amerikai ügynöke többek között az FBI működésképtelenné tételén is fáradozik. Innen jutott eszembe, hogy huszonévvel ezelőtt meghívást kaptam a washingtoni kollégáktól, mert egy olyan nemzetközi rendezvényt szerveztek, ami egy olyan témát érintett, amiben az én véleményemre is kíváncsiak voltak.

A megkeresés roppant megtisztelő volt, úgyhogy elfogadtam. A főnökeim (akkor még aktív állományban voltam) probléma nélkül aláírták az előterjesztésem és hivatalos úttá nyilvánították a kiutazásom.

A rendezvénynek a híres J. Edgar Hoover Building adott otthont, ami az FBI központi székhelye Washington DC-ben. Ezen a fotón a belső udvara látható. A kép közepén egy szobor, aminek a felirata az FBI hivatalos mottója: Fidelity, Bravery, Integrity, azaz “hűség, bátorság, becsületesség”.

A szakmai részletekkel most nem fárasztanálak benneteket, csak annyit mondok, hogy az adott szakterület legkiemelkedőbb amerikai (USA és Kanada), európai és máshonnan érkezett (például ausztrál) képviselőivel volt alkalmam megismerkedni. A Washingtonban töltött egy hét alatt sokukkal tényleg nagyon jó (később kölcsönösen előnyösnek bizonyuló) szakmai kapcsolatokat sikerült kiépítenem.

De térjünk rá a poszt címében említett szabályokra.

Az egyik FBI-os kollégával (nevezzük George-nak) már az első napon megtaláltam a közös hangot. Több szempontból hasonlítottunk egymásra, ami már a welcome-drinkek alatt kiderült: ő is ejtőernyősként szolgált katonaként (igaz, hogy ő három évig, míg én csak 9 hónapig), egy bűnügyben szintén együttműködött a francia Idegenlégióval (és akárcsak én, szintén járt szolgálati úton Aubagne-ban), szóval tényleg volt egy csomó közös témánk.

A harmadik nap délutánjára a szervezők szabadfoglalkozást írtak be a programba, ami azt jelentette, hogy az ebéd és a vacsora között mindenki azt csinál, amit akar (persze csak ha nem tiltja a törvény!). George-tól tanácsot kértem, hogy hogyan használhatnám ki ezt a pár órát. Vigyorogva mondta, hogy két választási lehetőségem van: az esti sörözés előtt elmehetünk egy modern képzőművészeti kiállításra, vagy meglátogathatjuk a híres Nemzetközi Kémmúzeumot (International Spy Museum).

Hosszas tépelődés és vívódás után a második opciót választottam. Ahogy az később kiderült: jól döntöttem, mert kibaszottul érdekes volt; hoztam is magamnak néhány szuvenyírt (a mára elrongyolódott ISM-pólóm is megvan még valahol, de nincs szívem kidobni), ezek közül mutatom most be ezt a levelezőlapot, amely az úgynevezett "Moscow Rules"-t (a moszkvai szabályokat) tartalmazza.

Ez a keleti blokkban működő nyugati (főleg amerikai) kémeknek szóló kvázi informális tízparancsolat volt a hidegháború alatt, egyfajta viselkedési alapkódex vagy ajánlás. A jenkik hajlamosak arra, hogy csontig leegyszerűsítve zanzásítsák a lényeget (nem csak ebben a szakmában), szóval ez inkább érdekesség, mint szentírás, de ettől függetlenül azt hiszem, hogy a lényeg lényegét tartalmazza.

• 1.) Soha ne feltételezz semmit (vagyis: csak a tuti dolgokra építsd a taktikádat).

• 2.) Mindig hallgass az ösztöneidre.

• 3.) Elvileg bárki az ellenoldal ellenőrzése alatt állhat.

• 4.) Soha ne nézz hátra; sohasem vagy teljesen egyedül.

• 5.) Vegyülj el, olvadj be, soha ne feltűnősködj.

• 6.) Soha ne légy kiszámítható és maradj a fedősztoridon belül.

• 7.) Tedd őket [mármint az ellenoldalt] önelégültté, altasd a gyanakvásukat.

• 8.) Soha ne csesztesd a másik oldalt (azaz: feleslegesen ne baszogasd őket).

• 9.) Te válassz időt és helyszínt az akcióhoz.

• 10.) Légy rugalmas, ne zárj ki egyetlen lehetőséget sem.

George-dzsal egyetértettem abban, hogy ezek a szabályok nem csak a kémek, hanem a bűnbandákba beépült fedett nyomozók esetében is érvényesek lehetnek (persze apróbb módosításokkal). Amúgy a kémmúzeumi látogatásom során merült fel bennem először, hogy egyszer majd írok egy könyvet a legemlékezetesebb kémekről. Ez úgy tizenkét évre rá be is következett.

A vendéglátóink még szerveztek nekünk egy közös szabadidős programot: elvittek bennünket egy speciális látogatásra a Fehér Házba. George W. Bush-sal nem találkoztunk ugyan, de valamelyik közvetlen munkatársa (sajnos már nem emlékszem sem a nevére, sem a bosztására) volt az idegenvezetőnk, ami azért nem jár minden turistának... És meglátogattuk a President’s Parkot is, amiről itt írtam.

Találtam egy régi névjegykártyát az egyik fiókomban, ezt a kollégát is ott és akkor ismertem meg. Az ő főosztálya volt a vendéglátónk. A bal alsó sarokban a J. Edgar Hoover Building postacíme.

Szóval nagyon klassz hét volt. És innen is együttérzésemről biztosítom valamennyi FBI-os kollégát azért, amit az az idióta művel velük. Remélem, hogy tudják, mi ilyenkor a teendőjük. Elvégre az esküjükben benne van, hogy: "megvédem az Egyesült Államok alkotmányát minden külső és belső ellenséggel szemben".

Erről most csak ennyit, a többit rájuk bízom...