A könnyűlovasság támadása

Mivel az 1853-1856 közötti krími háborúról biztosan kevesebben hallottak, mint az első vagy a második világháborúról (ami abszolút érthető), egy pár mondatos áttekintéssel kezdem.

A XIX. század derekára az évszázadokig regionális nagyhatalomnak minősülő Oszmán Birodalom jelentősen meggyengült. Erre az oroszok természetesen felfigyeltek és elhatározták, hogy régóta dédelgetett álmukat megvalósítva ráteszik a kezüket a törökök által uralt balkáni területekre, a fekete-tengeri hajózási útvonalakra és a két kulcsfontosságú itteni szorosra, a Boszporuszra és a Dardanellákra. A nyugati hatalmak közül kettő (Franciaország és Nagy-Britannia) nem rajongott I. Miklós cár ötletéért, ezért megsúgták a törököknek, hogy nyugodtan üzenjenek hadat az oroszoknak, mert számíthatnak a katonai segítségükre. A háború elkezdődött, s a legemlékezetesebb csaták zömére a Krím-félszigeten került sor.

Nem akarom túlmagyarázni, mert a mai posztban csak az egyik itteni ütközetről, illetve két brit katonai vezetőről szeretnék megemlékezni.

1854. október 25-én a krími brit haderő főparancsnoka (Fitzroy James Henry Somerset tábornagy) egy meglehetősen félreérthető parancsot adott az egyik könnyű lovasdandár parancsnokának (James Thomas Brudenell vezérőrnagynak). Murphy legendás törvényei már akkor is érvényben voltak, tehát a félreérthető parancsot Brudenell félre is értette. 600 emberével megtámadta a Balaklava melletti orosz tüzérségi ütegeket, amelyek egy hosszúkás völgyet övező magaslatokon voltak. A támadást az oroszok gyakorlatilag 20 perc alatt visszaverték. A brit katonák közül 160 életét vesztette és 125 megsebesült; ez közel 50%-os veszteségi arány.

A csata a brit történelmi köztudatban azóta is a katonai hősiesség egyik példája. Az ütközetről az angol újságok részletesen beszámoltak, s az erről írt vers (Alfred Tennyson műve) azóta is az angol költészet egyik gyöngyszemének számít. Hogy tényleg romantikusan dicsőséges volt ez a vereség vagy simán parancsnoki balfaszság, hát ezen lehetne vitatkozni...

Na és jöjjön még két érdekesség.

1.) A brit főparancsnok (Somerset tábornagy) arisztokrata volt: Raglan grófja (bárója?). A pólók, kabátok és pulóverek raglánujja (angolul: raglan sleeve) róla lett elnevezve, mert az első ilyen ujjú kabátot állítólag ő viselte, miután a Waterloo-i csatában elvesztette a jobb karját.

2.) A könnyű lovasdandár parancsnoka (Brudenell vőrgy.) ugyancsak arisztokrata volt: Cardigan grófja (bárója?). Igen, jól látod: a kardigánt róla nevezték el, mert ő volt az, aki olyan végiggombos, gallér nélküli gyapjúpulóvereket csináltatott katonáinak, amelyeket az egyenruha alatt viselhettek, hogy melegen tartsák magukat a krími téli hónapok alatt.

Lám, a trencskó (amiről itt írtam egy posztot) nem az egyetlen divatkifejezés, amit a katonáknak köszönhetünk...