Nem vagyok szakértő és annakidején is csak kettessel sikerült átcsúsznom Vasvári professzornál anyagtechnológiából. DE! Meggyőződésem, hogy mára mindent tudunk az acélokról, mert azért azt hinni, hogy a középkorban, meg az azt megelőző korokban, a mindent csak empirikus úton, mindenféle pontos mérési, előállítási paraméterek nélkül, kizárólag "saccperkábé" alapon dolgozó kovácsok, bármilyen tapasztaltak voltak is, képesek lettek volna jobb acélokat előállítani, mint ma, amikor minden pontosan mérhető és az eljárások számtalan kísérlet nyomán pontosan rekonstruálhatók, ismételhetők és módosíthatók. Végülis "mindössze" erről van szó. https://www.volfram.hu/videok-a-vas-szen-ketalkotos-egyensulyi-diagram-tanulasahoz/ Szóval az egész egy nagy hoax, a "damaszkolás" egy nyújtáson és hajtogatáson alapuló kovácsolási technológia, melyek során az acél a hevítéshez használt tüzelőanyagból szenet vesz fel, ami a hajtogatás miatt egyenetlenül fog benne eloszlani, ezért a szerkezete nem olyan homogén, mint az öntött és egyben kovácsolt anyagoknál. Ez lehet előny, de nem varázslat és nem is megismételhetetlen, leginkább szerencse dolga hogy sikerül. A "szerencse" persze nagyban függ az ügyességtől, a kovács tapasztalatától, ennyiben valóban "varázslat", de nem boszorkányság és főleg nem megmagyarázhatatlan, quasi elfeledett "tudomány".
Köszi a pontosítást. Noha én a "damaszkolásról" azt olvastam, hogy az csak a felületi mintázat előállítására vonatkozó technológia, de mégegyszer: nem értek hozzá, ezért sajnos a forrásaim hitelességét sem tudom ellenőrizni.
Én is csak onnan tudom, hogy nézem a https://port.hu/adatlap/film/tv/tuzben-edzett-forged-in-fire/movie-173731 műsorokat a TV-ben, amiből sokat tanultam. A mintázat nem felületi, hanem a kész munka teljes keresztmetszetében jelen van a sok hajtogatott réteg miatt, mint a rétesben. Ha pedig mintázat van, akkor a szerkezet sem homogén, ezt már én teszem hozzá. Ha ettől a kész munka erősebb, rugalmasabb, használhatóbb, az meg nyilván azért lehet, amiért a rétegelt furnér lemez is erősebb mint a színfa, a kevlár mellény is golyóállóbb mint az egy réteg páncél.
Nem annyira bonyolult dolog ez ma már. Különböző acélötvözeteket sormintában összekovácsolnak és azt hajtogatják, így jönnek létre a rétegek. A minta ott van, szemmel nem látható, csak akkor ha kap valamifele felületi kezelést, pl savval.
Készen vasárolhatóak is különböző formátumú termékek, pl rúdban is lehet ilyet kapni. A jeggyűrűnk is "damaszkuszi" acél kívülről, és nagyon menő a mintája. Az ékszerész egy ilyen rúdból vágott le egy szeletet, kilukasztotta, és gyűrűvé formálta, majd savval tette lathatóvá a benne rejlő mintát.
Egy történelmi(?) megjegyzés: a jó minőségű hidegfegyver addig volt fontos, míg meg nem jelentek a tűzfegyverek ÉS a tömeghadseregek. Ugye egy tömeghadsereget nem lehet a létező legdrágább fegyverekkel felszerelni ... meg nem is éri meg. ( Ha pld normális utánpótlásra költenek az többet számít. ) ... Ugye a mezőgazdaság lassú forradalma, és az orvostudomány/orvosi kémia vívmányai megnövelték a népességet, ez lehetővé tett korábban elképzelhetetlen létszámú tömeghadseregeket... Ez viszont azt (is) eredményezte, hogy az igazán jó minőségű ( és drága, korlátozott számban gyártható) hidegfegyverek beszerzése úri huncutsággá vált..
Hasonló hajtogatós technikával készültek a szamurájkardok is, ott (is) egyértelműen a kényszer szülte ezt a megoldást, a nyersvas, amivel dolgoztak szar minőségű volt, házi kohóban meg nem tudtak jobbat, úgyhogy a kovács dolga maradt az anyag feljavítása. Műszerek, tudomány nem volt, maradt a tapasztalati út meg a rengeteg idő a kikísérletezéshez.
Nem mindegy, hogy "damaszkuszi" acélról vagy "damaszkolt" acélról beszélünk. Ahogy utánaolvastam, az utóbbi csak az erezés felvitelét jelenti a pengékre, azaz csak ÚGY NÉZ KI, mint a damaszkuszi, de az elkészítési technológia valójában nem az.
Tényleg nem vagyok a téma szakértője, de szerintem egy igazi damaszkuszi technológiával (vagy ehhez nagyon hasonlítóval) készült konyhakés nem kerülhet kevesebbe 150-200 ezer forintnál... Szóval a 20-30 ezer forintos cucc gyanús :-)
Kísérleti régészet és vaskohászat témában ajánlom Thiele úr szakértelmét.
https://www.bucavasgyuro.net/
Megelőztél :)
Emailben írtam ugyanezt Tiborunak, eztpedig nem néztem meg előtte.
https://www.bucavasgyuro.net/index.html
https://www.facebook.com/profile.php?id=100057387522969
https://www.youtube.com/@adamthiele703/featured
Nem vagyok szakértő és annakidején is csak kettessel sikerült átcsúsznom Vasvári professzornál anyagtechnológiából. DE! Meggyőződésem, hogy mára mindent tudunk az acélokról, mert azért azt hinni, hogy a középkorban, meg az azt megelőző korokban, a mindent csak empirikus úton, mindenféle pontos mérési, előállítási paraméterek nélkül, kizárólag "saccperkábé" alapon dolgozó kovácsok, bármilyen tapasztaltak voltak is, képesek lettek volna jobb acélokat előállítani, mint ma, amikor minden pontosan mérhető és az eljárások számtalan kísérlet nyomán pontosan rekonstruálhatók, ismételhetők és módosíthatók. Végülis "mindössze" erről van szó. https://www.volfram.hu/videok-a-vas-szen-ketalkotos-egyensulyi-diagram-tanulasahoz/ Szóval az egész egy nagy hoax, a "damaszkolás" egy nyújtáson és hajtogatáson alapuló kovácsolási technológia, melyek során az acél a hevítéshez használt tüzelőanyagból szenet vesz fel, ami a hajtogatás miatt egyenetlenül fog benne eloszlani, ezért a szerkezete nem olyan homogén, mint az öntött és egyben kovácsolt anyagoknál. Ez lehet előny, de nem varázslat és nem is megismételhetetlen, leginkább szerencse dolga hogy sikerül. A "szerencse" persze nagyban függ az ügyességtől, a kovács tapasztalatától, ennyiben valóban "varázslat", de nem boszorkányság és főleg nem megmagyarázhatatlan, quasi elfeledett "tudomány".
Köszi a pontosítást. Noha én a "damaszkolásról" azt olvastam, hogy az csak a felületi mintázat előállítására vonatkozó technológia, de mégegyszer: nem értek hozzá, ezért sajnos a forrásaim hitelességét sem tudom ellenőrizni.
Én is csak onnan tudom, hogy nézem a https://port.hu/adatlap/film/tv/tuzben-edzett-forged-in-fire/movie-173731 műsorokat a TV-ben, amiből sokat tanultam. A mintázat nem felületi, hanem a kész munka teljes keresztmetszetében jelen van a sok hajtogatott réteg miatt, mint a rétesben. Ha pedig mintázat van, akkor a szerkezet sem homogén, ezt már én teszem hozzá. Ha ettől a kész munka erősebb, rugalmasabb, használhatóbb, az meg nyilván azért lehet, amiért a rétegelt furnér lemez is erősebb mint a színfa, a kevlár mellény is golyóállóbb mint az egy réteg páncél.
Nem annyira bonyolult dolog ez ma már. Különböző acélötvözeteket sormintában összekovácsolnak és azt hajtogatják, így jönnek létre a rétegek. A minta ott van, szemmel nem látható, csak akkor ha kap valamifele felületi kezelést, pl savval.
Készen vasárolhatóak is különböző formátumú termékek, pl rúdban is lehet ilyet kapni. A jeggyűrűnk is "damaszkuszi" acél kívülről, és nagyon menő a mintája. Az ékszerész egy ilyen rúdból vágott le egy szeletet, kilukasztotta, és gyűrűvé formálta, majd savval tette lathatóvá a benne rejlő mintát.
Ami igaz, az igaz: a hajtogatott töpörtűs pogácsa is finomabb a közönségesnél. Akkor a hajtogatott acél is biztosan acélosabb a közönségesnél, 😏.
Egy történelmi(?) megjegyzés: a jó minőségű hidegfegyver addig volt fontos, míg meg nem jelentek a tűzfegyverek ÉS a tömeghadseregek. Ugye egy tömeghadsereget nem lehet a létező legdrágább fegyverekkel felszerelni ... meg nem is éri meg. ( Ha pld normális utánpótlásra költenek az többet számít. ) ... Ugye a mezőgazdaság lassú forradalma, és az orvostudomány/orvosi kémia vívmányai megnövelték a népességet, ez lehetővé tett korábban elképzelhetetlen létszámú tömeghadseregeket... Ez viszont azt (is) eredményezte, hogy az igazán jó minőségű ( és drága, korlátozott számban gyártható) hidegfegyverek beszerzése úri huncutsággá vált..
Hasonló hajtogatós technikával készültek a szamurájkardok is, ott (is) egyértelműen a kényszer szülte ezt a megoldást, a nyersvas, amivel dolgoztak szar minőségű volt, házi kohóban meg nem tudtak jobbat, úgyhogy a kovács dolga maradt az anyag feljavítása. Műszerek, tudomány nem volt, maradt a tapasztalati út meg a rengeteg idő a kikísérletezéshez.
Ez ihlethette a Trónok harcában a valyriai acélt.
Elbizonytalanitott az amúgy kiváló cikk. Hol kapni akkor tényleg damaszkuszi acél konyhakest? Mindenhol atvernek?
És még egy kiegészítés:
Nem mindegy, hogy "damaszkuszi" acélról vagy "damaszkolt" acélról beszélünk. Ahogy utánaolvastam, az utóbbi csak az erezés felvitelét jelenti a pengékre, azaz csak ÚGY NÉZ KI, mint a damaszkuszi, de az elkészítési technológia valójában nem az.
Tényleg nem vagyok a téma szakértője, de szerintem egy igazi damaszkuszi technológiával (vagy ehhez nagyon hasonlítóval) készült konyhakés nem kerülhet kevesebbe 150-200 ezer forintnál... Szóval a 20-30 ezer forintos cucc gyanús :-)
Nem az ár fontos számomra, hanem hogy valódi legyen.