Elöljáróban el szeretném mondani, hogy szakmai pályafutásom során tőlem sose állt távol a szokatlan (de természetesen törvényes!) módszerek alkalmazása a bűnüldözői munkában.
Ezt a képességet (csökevényét, ami nekem van) antennának hívom. Érzi az ember a zavart az erőben, érzi az időjárás és az emberi lélek rezgését, a nagyon kellemetlen vagy nagyon kellemes egyéni kisugárzást, az energia elszívást, a szemre szimpatikus emberrel beszélgetés közben csörömpölő vészcsengőt. Néha (ritkán) kimondom a másik gondolatát, dolgokat egyszerre mondunk ki. Ha valakit masszírozni kell, nyöszörgősen tetszik neki. Megálmodom, ha valaki családtag meg fog halni. Fogalmam sincs, miért és hogyan, de működik az antenna.
A képről eszembe jutott hogy meg kéne néznem a a Fringe utolsó évadát.
Konkrét példa most nem ugrik be és magam nem tapasztaltam, de valaki halálának megérzéséről több ismerősöm is beszámolt az évek során. Erősen materialista vagyok, de itt magam is azt mondom hogy ennek a hátterében lehet valami.
A végén az idézet telitalálat. Nekem üzenet volt, mondjuk úgy, itt nyílt ki nekem ma a Biblia. A világ irgalmatlan bonyolult, és csak az önhitt ostobák hiszik azt, hogy csont nélkül eligazodnak benne.
Én az a típus vagyok, aki szeretne hinni ezekben a dolgokban, és amikor ilyeneket olvasok, mint a posztod, kellemesen bizsergek (hátha valós a dokumentum), de még a saját para-képességeimet (hasonlók, mint amiről itt a többi kommentelő is ír, nem is kevés) sem hiszem el. Nemhogy másokét. Pontosabban, távolságtartással kezelem a saját elmémet. A jelenségek létezése mellett szól sztem az, hogy nagyon keveset tudunk az információ természetéről meg az emberi tudatosságról, szóval miért ne. Viszont kifejezetten eltávolít az, amit az ezobio csinál mindezekből (leginkább pénzt), mindenféle hiteltelen és nevetséges figurák kvantumoznak meg frekvenciáznak buggyos gatyában vagy öltönyben. Az emberek nagy részének pedig annyira üres, unalmas és szenvedéssel teli az élete, hogy aki hajlamos rá, könnyen elcsábul ezekbe a színes-mágikus foglalatosságokba.
Abszolút egyetértek, engem is elkeserít a sok nevetséges hókuszpókusz, amivel egyesek a - még - megmagyarázhatatlan jelenségeket körítik és fűszerezik. Az meg totálisan felháborít, amikor mindezt üzleti alapon műveli a sok szélhámos.
A világnézetem és a tanulmányaim kétkedésre köteleznek. Ugyanakkor az eredményeket (ha igazak) el kell fogadjam. Kínos, mi? }:‑) (ördögi szmájli, szarva van)
abszolút elutasító voltam a parapszichológia iránt - apám váratlan haláláig. Akkor, azon a csodálatos májusi napon olyan megérzésünk volt - egymástól függetlenül - nővéremmel, hogy szinte egyszerre hívtuk. Két óra múlva találtak rá. Máig nem értem, azt a megmagyarázhatlan rossz érzést.
Nekem is volt egy hasonló "élményem": megéreztem egy volt kedves tanárom halálát. Félálmomból felugrottam: meghalt Ivan tanár úr. Utólag a felesége megerősítette, hogy fél órával ébredésem előtt halt meg a professzor. Csak annyit tudtam róla, hogy régóta beteg.
Dr. Bishop likes this.
Ezt a képességet (csökevényét, ami nekem van) antennának hívom. Érzi az ember a zavart az erőben, érzi az időjárás és az emberi lélek rezgését, a nagyon kellemetlen vagy nagyon kellemes egyéni kisugárzást, az energia elszívást, a szemre szimpatikus emberrel beszélgetés közben csörömpölő vészcsengőt. Néha (ritkán) kimondom a másik gondolatát, dolgokat egyszerre mondunk ki. Ha valakit masszírozni kell, nyöszörgősen tetszik neki. Megálmodom, ha valaki családtag meg fog halni. Fogalmam sincs, miért és hogyan, de működik az antenna.
A képről eszembe jutott hogy meg kéne néznem a a Fringe utolsó évadát.
Konkrét példa most nem ugrik be és magam nem tapasztaltam, de valaki halálának megérzéséről több ismerősöm is beszámolt az évek során. Erősen materialista vagyok, de itt magam is azt mondom hogy ennek a hátterében lehet valami.
A végén az idézet telitalálat. Nekem üzenet volt, mondjuk úgy, itt nyílt ki nekem ma a Biblia. A világ irgalmatlan bonyolult, és csak az önhitt ostobák hiszik azt, hogy csont nélkül eligazodnak benne.
Én az a típus vagyok, aki szeretne hinni ezekben a dolgokban, és amikor ilyeneket olvasok, mint a posztod, kellemesen bizsergek (hátha valós a dokumentum), de még a saját para-képességeimet (hasonlók, mint amiről itt a többi kommentelő is ír, nem is kevés) sem hiszem el. Nemhogy másokét. Pontosabban, távolságtartással kezelem a saját elmémet. A jelenségek létezése mellett szól sztem az, hogy nagyon keveset tudunk az információ természetéről meg az emberi tudatosságról, szóval miért ne. Viszont kifejezetten eltávolít az, amit az ezobio csinál mindezekből (leginkább pénzt), mindenféle hiteltelen és nevetséges figurák kvantumoznak meg frekvenciáznak buggyos gatyában vagy öltönyben. Az emberek nagy részének pedig annyira üres, unalmas és szenvedéssel teli az élete, hogy aki hajlamos rá, könnyen elcsábul ezekbe a színes-mágikus foglalatosságokba.
Abszolút egyetértek, engem is elkeserít a sok nevetséges hókuszpókusz, amivel egyesek a - még - megmagyarázhatatlan jelenségeket körítik és fűszerezik. Az meg totálisan felháborít, amikor mindezt üzleti alapon műveli a sok szélhámos.
A világnézetem és a tanulmányaim kétkedésre köteleznek. Ugyanakkor az eredményeket (ha igazak) el kell fogadjam. Kínos, mi? }:‑) (ördögi szmájli, szarva van)
abszolút elutasító voltam a parapszichológia iránt - apám váratlan haláláig. Akkor, azon a csodálatos májusi napon olyan megérzésünk volt - egymástól függetlenül - nővéremmel, hogy szinte egyszerre hívtuk. Két óra múlva találtak rá. Máig nem értem, azt a megmagyarázhatlan rossz érzést.
Ide most képzelj el egy "ölelés" emojit...
Nekem is volt egy hasonló "élményem": megéreztem egy volt kedves tanárom halálát. Félálmomból felugrottam: meghalt Ivan tanár úr. Utólag a felesége megerősítette, hogy fél órával ébredésem előtt halt meg a professzor. Csak annyit tudtam róla, hogy régóta beteg.
:-(
Vannak fura dolgok az életünkben, hasonló dolgok már velem is megestek. Van, aki csak legyint és van, aki elgondolkozik...
Vannak dolgok, amik csak személyes megtapasztalás révén élhetők át, ismerhetők meg.