Elöljáróban el szeretném mondani, hogy szakmai pályafutásom során tőlem sose állt távol a szokatlan (de természetesen törvényes!) módszerek alkalmazása a bűnüldözői munkában. Sose hittem az évezredes "járt utat a járatlanért el ne hagyd!" tanácsban és mindig azon a véleményen voltam, hogy ha eleve elutasítjuk az újat vagy a formabontót, akkor a haladást is kizárjuk a lehetőségek közül. Innen is köszönöm azon egykori kollégáimnak, akik ebben egyetértettek velem, támogattak és együtt kezdtünk sétálni néhány, addig eléggé kitaposatlan ösvényen. Én ezt a hozzáállást egyszerűen szakmai rugalmasságnak nevezem, de bárki bárhogy minősítheti, nekem már - hálistennek - tökmindegy.
Ennyit bevezetésként. Most térjünk rá a mai poszt témájára.
Az amerikai hírszerzés mindig is érdeklődött az úgynevezett határtudományok (angolul: fringe science) iránt. Ezek azok a területek, amelyek nem illeszkednek az aktuálisan elfogadott tudományos teóriák keretei közé, hanem inkább kilógnak onnan. A konzervatív tudóstársadalom jelentős része bűbájnak, hókuszpókusznak és szélhámosságnak tekintik ezeket és harsány röhögéssel nyugtázzák az ezt hangoztatók bármilyen megnyilvánulását, ami szívük joga. Ilyen témák a gondolatátvitel, a jövőbelátás, az időutazás, az asztrológia, a zen, a teleportálás, az érzékszerveken kívüli érzékelés, stb.
Hozzáteszem, hogy a szakmámban nem ezeket gyakoroltam (az X-akták másik szolgálati ághoz tartoztak), csak a párhuzam kedvéért említettem!
2000 augusztusában a CIA feloldotta egy csomó, a hidegháború idejéből származó szigorúan titkos jelentés minősítését és ezeket nyilvánosságra is hozta. Az egyik ilyen 1988 októberében íródott és egy pszichikai hírszerzésre szánt "clairvoyant" (nevezzük tisztánlátónak) teszteléséről szólt. Ezeket az alanyokat arra szemelték ki, hogy úgymond "természetfeletti képességeikkel" elősegítsék az amerikai kémek munkáját és olyan információk birtokába jussanak, amelyek szokványos módszerekkel és eszközökkel nem szerezhetők be.
A szóbanforgó vizsga abból állt, hogy a 025-ös fedőszámú "tisztánlátó" elé tettek egy lezárt és átlátszatlan borítékot, amibe egy fényképet helyeztek el. A 025-ös feladata az volt, hogy a fotón szereplő (de általa nem látható) személyt a lehető legprecízebben azonosítsa olyan módszerrel, amilyennel akarja, de a borítékot nem bonthatja fel.
Remélem, eddig követhető voltam.
A 025-ös egy órán át fogdosta és simogatta a lezárt borítékot, néha hosszú percekre behunyta a szemét és révületbe ringatta magát (vagy hogy mondják ezt), motyogott egy kicsit, majd elbóbiskolt további néhány percre és ezt követően újból kezdte a procedúrát és jegyzetelt. A szeánsz végén a következőkkel foglalta össze az azonosítási folyamat végeredményét:
"Ez a személy egy már elhunyt férfi. Amikor elhunyt, már idős volt. Egy idegen országban született. A feleségét Lisának hívták. Balos volt. Volt karizmája. Az emberek nevettek rajta. Mindig nosztalgiázott.
Úgy nézett ki, mint egy hippi. Szemüveget viselt és pipázott. Elég nagy felhajtást csinált maga körül. A lelkek kutatója volt. Szomorú természetű volt.
Élete során a tudományokkal és az emberekkel foglalkozott. Rendkívül okos volt. A jövőért dolgozott, a munkája komoly nyomokat hagyott és a jövőre fókuszált. Tevékenysége során kitartó volt. Rengeteget dolgozott. Járt Jugoszláviában, Belgiumban és Svédországban is. Egyetértett a svéd politikával. A kormánynak dolgozott és foglalkoztatta a politika. Gorbacsov mostanában az anyagokkal összefüggő munkáját tanulmányozza. Ez az ember tanár is volt.
Pirulákat szedett és egy Nest vagy Nestman nevű emberrel is kapcsolatban állt.
Átütő személyisége volt. Szerepelt a Life és a Time folyóiratokban és szobrok is készültek róla. Az illető neve: Alfer... Alfreman... Alfermen ... Alfer."
A jelentés szerint a fotón Albert Einstein volt. Nem ez a - később mémmé vált - kép itt alul, de az a másik is őt ábrázolta.
Nos, nem voltam ott, úgyhogy nem tudom, tényleg így történt-e, de a játék kedvéért fogadjuk el, hogy a CIA jegyzőkönyv (amit az első illusztráción láthattok) a valóságot tartalmazza. Senkit nem akarok meggyőzni semmiről, ezt a történetet (akárcsak az eddigi 200+ esetben) kuriózumként meséltem el. Lehet kuncogni, cáfolni, ellenvéleményeket megfogalmazni, satöbbi. Én csak Hamlet (azaz Shakespeare) szavaival zárnám a mai posztot:
„Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes.”
Dr. Bishop likes this.
Ezt a képességet (csökevényét, ami nekem van) antennának hívom. Érzi az ember a zavart az erőben, érzi az időjárás és az emberi lélek rezgését, a nagyon kellemetlen vagy nagyon kellemes egyéni kisugárzást, az energia elszívást, a szemre szimpatikus emberrel beszélgetés közben csörömpölő vészcsengőt. Néha (ritkán) kimondom a másik gondolatát, dolgokat egyszerre mondunk ki. Ha valakit masszírozni kell, nyöszörgősen tetszik neki. Megálmodom, ha valaki családtag meg fog halni. Fogalmam sincs, miért és hogyan, de működik az antenna.