A bor és a franciák (ezen belül is a francia hadsereg) bensőséges kapcsolatáról sokan hallottunk már, de a közvélekedéssel ellentétben a szőlő alkoholos erjesztett leve csak a Nagy Háborúban vált hivatalosan is az ellátmány részévé.
Kiegészítő infó: a második világháborúban a Vörös Hadsereg frontvonalban harcoló katonái napi egy deci vodkát (még pontosabban: szto grammot) kaptak alapellátmányként.
Úgy látszik, hogy az alkohol tényleg a hadviselés szerves része...
És még egy háttérinfó: a francia rendőriskolán (lásd az ESIPN című posztomat) a menzán (ebédnél és vacsoránál) mindenki ihatott egy sört vagy egy kétdecis bort; benne volt a fejadagban (1991/1992).
Oktatásban is van hasonló, pl. Dán gimibe a tanáriba volt (1993) hütő sőrrel. Aki megkivánta órák között bedobott egyett.
De Belgiumban is az egyetemi menzán járt egy sőr-bor-üditő az ebédhez. Más kérdés, hogy a balgák az egyik menzán a kajajegy kiváltásakkor ellenörizték a jogosultságot, a másikon a vételezéskor :) . Mai árakon kb. 500 Ft-ért volt egy hármofogásos ebédem egy kis sőrrel :) .
Az utolsó mondathoz (mármint az olcsó menzához) egy személyes élmény:
2006-ban az Interpol lyoni központjában a svédasztalos étteremben 8 euró volt egy ebéd-kajajegy, vagyis ennyiért annyit ettél (és ittál) az elképesztő választékból, amennyi beléd fért. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy legalább 25 féle kaja volt a sült pisztrángtól és a lazactól kezdve a borjúhúson és a kacsamellen keresztül a különféle salátákig és köretekig minden. Na és természetesen vörös- és rozébor, sör, gyümölcslevek, stb.
Persze a belépéshez fel kellett mutatni az Interpol-kártyát, amit nagyon szigorúan ellenőriztek. Én egy négynapos konferencián voltam, aminek a végén sajnos a kártyát le kellett adni :-)
Volt még egy mókás eset. Francia akadémia intézet, franciás bürökráciával :) . 67 Excel tábla, hogy mit mekkora kedvezménnyel lehet a menzán venni, ami természetesen a tavalyi fizetés mértékén múlott, aztán kiállították a lyukkártyát. Első alkalom után jöttek, hogy baj van a kártyával, mert ilyen keveset nem lehet fizetni. Felvilágosítottuk, hogy igen dokotri fokozattal a mosogató bérének ötödét keressük Mo.-on :( .
Sőt, a szovjet flottánál még a 70-es években is volt napi szto gram vodka. Mivel ez az edzett szovjet embereknek max fogmosásra elég, kis ivóörsöket alapítottak. 3-4-5 ember összeadta a vodka fejadagját, azt valamelyikük egy húzásra éhgyomorra leküldte, na annak már volt hatása, elfeküdt, másnap jött a következő. (SzU-ban tanult kollégám mesélte a csoporttársairól).
Sven Hassel könyveiben a katonák folyamatosan ittak, és amikor kilötték az oroszokat, náluk is mindig vodkát találtak. De nem egy decit, hanem mindig üvegnyit,, amit helyzen el is osztottak egymás között a német katonák. Mondjuk ők büntetőezredben voltak, többségében azért, mert szidták Adolfot, másrészt feketepiaci üzérkedés, illetve bűnmözés miatt. A másik kötzelező elem a bordélyok látogatása volt, ahol elszórták az öreg katonaként üzleteléssel megszerzett pénzüket. Sven Hassel meg is indokolta miért volt ez a két hobbijuk, mivel ők kapták mindig a legrosszabb feladatokat, ezért sohasem tudták, hogy megélik a holnapot, így mindent azonnal meg akartak élni. Ja, és Sven Hasselék tankosok voltak, ahol kiemelkedően sok bajtársukat látták benne égni a tankban a csatában, így nem volt kétségük, hogyan végzik ők is.
Sven Hassel nagy kedvencem volt fiatalkoromban (érdekes módon románul már az 1980-as években megjelentek egyes könyvei) és ez akkor sem változott érdemben, amikor elkezdték feszegetni, hogy a második világháborús "személyes élményei" egy része fikció...
Most láttam a másik kommentben, hogy készülsz rumos bejegyzéssel, bocs, ha lelőttem a poént, de úgyis jobban írod meg, az én megjegyzéseimet meg nem olvassák annyian :-)
Mintha olvastam volna valahol, hogy az első világháborúban az osztrák-magyar csapatok néha rumot kaptak, de csak közvetlenül roham előtt ("pár korty bátorság"). A második vh-ban nem tudom, volt-e ilyen általános előírás a honvédségnél, de eseti jelleggel biztosan előfordult...
Kiegészítő infó: a második világháborúban a Vörös Hadsereg frontvonalban harcoló katonái napi egy deci vodkát (még pontosabban: szto grammot) kaptak alapellátmányként.
Úgy látszik, hogy az alkohol tényleg a hadviselés szerves része...
És még egy háttérinfó: a francia rendőriskolán (lásd az ESIPN című posztomat) a menzán (ebédnél és vacsoránál) mindenki ihatott egy sört vagy egy kétdecis bort; benne volt a fejadagban (1991/1992).
Oktatásban is van hasonló, pl. Dán gimibe a tanáriba volt (1993) hütő sőrrel. Aki megkivánta órák között bedobott egyett.
De Belgiumban is az egyetemi menzán járt egy sőr-bor-üditő az ebédhez. Más kérdés, hogy a balgák az egyik menzán a kajajegy kiváltásakkor ellenörizték a jogosultságot, a másikon a vételezéskor :) . Mai árakon kb. 500 Ft-ért volt egy hármofogásos ebédem egy kis sőrrel :) .
Az utolsó mondathoz (mármint az olcsó menzához) egy személyes élmény:
2006-ban az Interpol lyoni központjában a svédasztalos étteremben 8 euró volt egy ebéd-kajajegy, vagyis ennyiért annyit ettél (és ittál) az elképesztő választékból, amennyi beléd fért. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy legalább 25 féle kaja volt a sült pisztrángtól és a lazactól kezdve a borjúhúson és a kacsamellen keresztül a különféle salátákig és köretekig minden. Na és természetesen vörös- és rozébor, sör, gyümölcslevek, stb.
Persze a belépéshez fel kellett mutatni az Interpol-kártyát, amit nagyon szigorúan ellenőriztek. Én egy négynapos konferencián voltam, aminek a végén sajnos a kártyát le kellett adni :-)
Volt még egy mókás eset. Francia akadémia intézet, franciás bürökráciával :) . 67 Excel tábla, hogy mit mekkora kedvezménnyel lehet a menzán venni, ami természetesen a tavalyi fizetés mértékén múlott, aztán kiállították a lyukkártyát. Első alkalom után jöttek, hogy baj van a kártyával, mert ilyen keveset nem lehet fizetni. Felvilágosítottuk, hogy igen dokotri fokozattal a mosogató bérének ötödét keressük Mo.-on :( .
Sőt, a szovjet flottánál még a 70-es években is volt napi szto gram vodka. Mivel ez az edzett szovjet embereknek max fogmosásra elég, kis ivóörsöket alapítottak. 3-4-5 ember összeadta a vodka fejadagját, azt valamelyikük egy húzásra éhgyomorra leküldte, na annak már volt hatása, elfeküdt, másnap jött a következő. (SzU-ban tanult kollégám mesélte a csoporttársairól).
Huhh, nem nevezném magam antialkoholistának, de ez még az én fülemnek is elég durván hangzik...
Köszi a kiegészítést!
Sven Hassel könyveiben a katonák folyamatosan ittak, és amikor kilötték az oroszokat, náluk is mindig vodkát találtak. De nem egy decit, hanem mindig üvegnyit,, amit helyzen el is osztottak egymás között a német katonák. Mondjuk ők büntetőezredben voltak, többségében azért, mert szidták Adolfot, másrészt feketepiaci üzérkedés, illetve bűnmözés miatt. A másik kötzelező elem a bordélyok látogatása volt, ahol elszórták az öreg katonaként üzleteléssel megszerzett pénzüket. Sven Hassel meg is indokolta miért volt ez a két hobbijuk, mivel ők kapták mindig a legrosszabb feladatokat, ezért sohasem tudták, hogy megélik a holnapot, így mindent azonnal meg akartak élni. Ja, és Sven Hasselék tankosok voltak, ahol kiemelkedően sok bajtársukat látták benne égni a tankban a csatában, így nem volt kétségük, hogyan végzik ők is.
Sven Hassel nagy kedvencem volt fiatalkoromban (érdekes módon románul már az 1980-as években megjelentek egyes könyvei) és ez akkor sem változott érdemben, amikor elkezdték feszegetni, hogy a második világháborús "személyes élményei" egy része fikció...
Sőt, a brit haditengerészetnél is, egészen a Black Tot Day-ig, 1970 júli 31 a fekete nap: https://royal-naval-association.co.uk/news/black-tot-day/
Most láttam a másik kommentben, hogy készülsz rumos bejegyzéssel, bocs, ha lelőttem a poént, de úgyis jobban írod meg, az én megjegyzéseimet meg nem olvassák annyian :-)
No problemo :-)
Egy pohártól lőnék mindenre, ami mozog. Hogy eltalálnám-e, az más kérdés :) Btw, a matrózoknak is járt a rum.
Rumos sztorim is van a várólistán, majd arra is sort kerítünk :-)
Várós.
Nálunk volt ilyen? 🤔
Mintha olvastam volna valahol, hogy az első világháborúban az osztrák-magyar csapatok néha rumot kaptak, de csak közvetlenül roham előtt ("pár korty bátorság"). A második vh-ban nem tudom, volt-e ilyen általános előírás a honvédségnél, de eseti jelleggel biztosan előfordult...