Tengerészbók
A zord haditengerészek sincsenek beoltva szépérzék és romantika ellen.
Amikor 1962-ben az amerikai USS Independence (CV-62) repülőgéphordozó a Földközi-tengeren találkozott az olasz haditengerészet 1931-ben vízre bocsátott és Amerigo Vespucciról elnevezett teljes vitorlázatú iskolahajójával, a tengeri szokásoknak megfelelően az amerikaiak fénymorzéval megkérték a vitorlást, hogy azonosítsa magát. Az olaszok (ugyancsak fényjelekkel) válaszoltak: "Itt a Marina Militare Amerigo Vespucci iskolahajója". Erre a standard viszontválasz az lett volna, hogy a jenkik is azonosítják magukat, majd mindkét hajó további jó utat kíván a másiknak és továbbáll.
Ezzel szemben a 80 ezer tonna vízkiszorítású, fedélzetén mintegy 50 harci repülőgépet és több, mint ötezer fegyverest szállító, 325 méter hosszú hadihajó (mint egy szerelmes kiskamasz) ezt fénymorzézta vissza: "Te vagy a földkerekség legszebb hajója!"
Nyilván lehet erről vitatkozni, de ízlés dolgában nem igazán érdemes. Az viszont tény, hogy gyönyörű.
(Az első képen a Vespucci, a másodikon a találkozás)
Ezek a hajók gyönyörűek, de inkább állnék a mezőn aknatűzben, mint hogy kimásszak a főárbóc legfelső keresztvitorláját igazgatni. Még álló hajón, kikötőben sem, nem hogy viharban. (Azt most hagyjuk is, hogy a karabíner, meg biztosítókötél eredetileg nem volt alapfelszerelés.)
https://www.youtube.com/watch?v=lm9nGRHyot4
A vitorlások csodásak, aki olvasott Verne-t, Salgarit, meg ilyen kalandregény-írókat, az nem gondolhat rájuk másképpen.
Az igazi hajó, az amin feszülnek a vitorlák és sok is van belőlük. Ha valaki tartana kurzust, hogy melyik hogy (ötlet egy hosszú poszthoz egyúttal), szívesen elmerülnék benne, mint valami tananyagban.