Én a lemil óta, 2008-2009. Akkoriban futott jól az Ómagyarország is, amiben volt szerencsém közreműködni és a két blog törzskommentelői között is volt némi átfedés. :)
Egyrészt köszönöm, minden posztodban találok valamit, ami új (vagy új oldalról mutat meg valamit), élvezet olvasni.
szerintem én is a kezdetek óta vagyok olvasód, bár ez homályos, de az biztos, hogy 2011 óta folyamatosan olvasok, a két kedvenc történet, amit bármikor, bárhol elő tudok keresni (sőt, a második megvan kinyomtatva otthon:)), az a:
1. Mesterlövészek története
2. Tell Vilmos története (egyszer spiccesen elkezdtem felolvasni egy szilveszteri bulin, de abba kellett hagyni, mert kb a társaságból többen kezdtek fuldokolni a nevetéstől félrenyelt röviditaltól...)
Ha már elindult a nosztalgia-cunami, akkor muszáj elmondanom, hogy a konteó blogot kezdetektől olvastam (nem tudom, hogyan találtam rá), imádtam az összeset és imádtam az ottani közösséget, a vitákat és azt, hogy szinte hetekig lehetett agyalni a sztorikon és a kommenteken is. Két legnagyobb kedvencem a Djatlov-incidens és a Gandzsa-összeesküvés. Volt szerencsém a Djatlov film konteós bemutatóján résztvenni a Lurdy ház mozijában (hányban is volt ez?) - hatalmas élmény volt! A gandzsa sztorit pedig mai napig linkelem azoknak, akik nem hallottak róla még - erősen tudja árnyalni a képet ez a konteó.
Egy szó mint száz: köszönöm, köszönjük Mester!
(Külön köszönet, hogy általad megtaláltam a substack -et, így még rengeteg érdekes és értékes olvasnivalót!)
Egyre több mindent olvasok itt substack-en de változatlanul a Te blogod az ami miatt megnyitom az app-ot. Köszi a sok beletett munkát, a számok úgy látom szerencsére szintén azt igazolják hogy megéri.
Nem emlékszem pontosan mit állítgattam, de mostanában emailt már nem kapok (ez jó, mert nem szemetelődik tele a postaládám), hanem push üzenetben a Substack app értesít minden posztról, és ha arra nyomok, rögtön az alkalmazás nyílik meg, így egyből lehet kommentálni, lájkolni (az emailből ez plusz lépésekkel lehetséges csak, szóval ez így sokkal jobb!)
Jó olvasni a kis rövid sztorikat, mindig megszínesíti a reggelt!
Sok témád van bekészítve, de ha valahol fogadsz javaslatokat, szívesen küldök 🙂 Már kommentben írtam egyet-kettőt.
Ez ilyen Y-generációs dolog. Mi tudjuk, hogy melyik dologra kell használni a kis-internetet a zsebünkben, és melyikhez kell a nagy-internet az asztalnál 😆
a lájkok: nem igazán értem, hogy működik a substack; sokszor lájkolok egy bejegyzést, kipirosodik a szívecske, hozzá is adja, de ha frissítem, vagy váltok a bejegyzés és a hsz között, visszaugrik, és ismét fehér, akár egymás után többször is;
Hát a Substack se tökéletes ám... Én például a teljes hétvége alatt nem tudtam belépni az admin-felületre. Még szerencse, hogy két-három posztot mindig előre megírok és időzítek, mert enélkül a tegnapi posztom nem kerülhetett volna ki időben...
A linkek segítségével frissítettem a memóriámat. Így két új olvasnivaló került a listámra. Nem rossz ötlet a Szolgálati Közlemény!
Az a baj, hogy már nem emlékszem mennyi ideje is olvaslak, de ha saccolnom kellene ez több, mint 15 év már :)
Én minden egyes karakterért hálás vagyok, úgy ahogy az előzőekért, úgy a jövőbeliekért is.
Köszi! Ha jól emlékszem, a Lemilblogot valamikor 2008 körül kezdtük a barátaimmal; az ottani posztok voltak az elsők az online szerzői világomban :-)
Nem lőttem mellé nagyon :D De talán később csatlakoztam kissé :)
Én a lemil óta, 2008-2009. Akkoriban futott jól az Ómagyarország is, amiben volt szerencsém közreműködni és a két blog törzskommentelői között is volt némi átfedés. :)
Egyrészt köszönöm, minden posztodban találok valamit, ami új (vagy új oldalról mutat meg valamit), élvezet olvasni.
szerintem én is a kezdetek óta vagyok olvasód, bár ez homályos, de az biztos, hogy 2011 óta folyamatosan olvasok, a két kedvenc történet, amit bármikor, bárhol elő tudok keresni (sőt, a második megvan kinyomtatva otthon:)), az a:
1. Mesterlövészek története
2. Tell Vilmos története (egyszer spiccesen elkezdtem felolvasni egy szilveszteri bulin, de abba kellett hagyni, mert kb a társaságból többen kezdtek fuldokolni a nevetéstől félrenyelt röviditaltól...)
Ez most kiemelten jólesett, köszönöm!
Szia, megosztanád a címeket? Nem emlékszem rájuk, a kereső meg nem ad "jó" találatot (a Tell-t átjavítja Kell-re, és ad számosat:) Köszönöm
Tell Vilmos:
https://tiboru.blogrepublik.eu/2011/03/26/tell-vilmos-legendaja/
Mesterlövészek:
https://tiboru.blogrepublik.eu/2011/03/25/a-mesterlovesz/
Jaaa, majd elfelejtettem, a híres svájciak közé tartozik Ganz Ábrahám is. Zürich mellől költözött anno Budapestre. (Forrás: Nyáry Krisztián)
No és DJ Bobo :-)
Szia Tiboru,
most, hogy újra elolvastam Tell Vilmos legendáját, eszembe jutott néhány méltán híres svájci - úgy értem, Tell Vilmoson kívül.
Például ott van az a nyelv-nyújtogatós illető, bizonyos Albert Einstein.
Esetleg - vájtabb fülűeknek - Dieter Meier és Boris Blank, népszerűbb nevükön Yello.
Hát arról az Albertről mintha hallottam volna valamit, de a másik kettő totálisan ismeretlen számomra... Most hogy rájukkerestem, nem is csodálom :-)
Ha még 3 percet rá tudsz szánni, hallgasd meg tőlük ezt:
https://youtu.be/l43FRmtOt0k?feature=shared
Valahol a szakmádba vág :-)
Köszönöm:)
Köszönjük, mindig öröm olvasni a posztjaidat.
Az pedig külön öröm, hogy van még olyan manapság, hogy valaki élvezi azt, amit ingyen csinálhat - mások örömére. Ezért külön hatalmas köszönet! :))
Szolgálok és védek!
(Azaz most már csak szolgálok...)
Ha már elindult a nosztalgia-cunami, akkor muszáj elmondanom, hogy a konteó blogot kezdetektől olvastam (nem tudom, hogyan találtam rá), imádtam az összeset és imádtam az ottani közösséget, a vitákat és azt, hogy szinte hetekig lehetett agyalni a sztorikon és a kommenteken is. Két legnagyobb kedvencem a Djatlov-incidens és a Gandzsa-összeesküvés. Volt szerencsém a Djatlov film konteós bemutatóján résztvenni a Lurdy ház mozijában (hányban is volt ez?) - hatalmas élmény volt! A gandzsa sztorit pedig mai napig linkelem azoknak, akik nem hallottak róla még - erősen tudja árnyalni a képet ez a konteó.
Egy szó mint száz: köszönöm, köszönjük Mester!
(Külön köszönet, hogy általad megtaláltam a substack -et, így még rengeteg érdekes és értékes olvasnivalót!)
Köszönöm! Ezek szerint te is régi motoros vagy :-)
A Halálhágó című fim premier előtti konteós vetítése 2013. március 13-án volt; ebben a posztban emlékeztem meg róla:
https://konteo.blogrepublik.eu/2013/03/14/djatlov-vetites-es-beszelgetes/
Köszi az infót, nem is gondoltam, hogy ez (több mint) 11 éve volt!
Egyre több mindent olvasok itt substack-en de változatlanul a Te blogod az ami miatt megnyitom az app-ot. Köszi a sok beletett munkát, a számok úgy látom szerencsére szintén azt igazolják hogy megéri.
Nem emlékszem pontosan mit állítgattam, de mostanában emailt már nem kapok (ez jó, mert nem szemetelődik tele a postaládám), hanem push üzenetben a Substack app értesít minden posztról, és ha arra nyomok, rögtön az alkalmazás nyílik meg, így egyből lehet kommentálni, lájkolni (az emailből ez plusz lépésekkel lehetséges csak, szóval ez így sokkal jobb!)
Jó olvasni a kis rövid sztorikat, mindig megszínesíti a reggelt!
Sok témád van bekészítve, de ha valahol fogadsz javaslatokat, szívesen küldök 🙂 Már kommentben írtam egyet-kettőt.
Köszi, hogy szórakoztatsz minket!
Igen, az appot sokan preferálják, de én ebben is elég konzervatív vagyok és PC-n, illetve laptopon írok és olvasok online cuccokat...
Témák mindig velkám, a várólista nyitott!
Ez ilyen Y-generációs dolog. Mi tudjuk, hogy melyik dologra kell használni a kis-internetet a zsebünkben, és melyikhez kell a nagy-internet az asztalnál 😆
Te X-es vagy, neked ez masként van 😉
Gratula és csak így tovább: avagy kommentnövelő és vitaindító hozzászólás ;)
Köszi :-)
Szinten a kezdeti konteo blog óta olvaslak. Anno még Angliából nyomtam a statot, most már a germán 3%hoz tartozom. Csak így tovább 👏🏻
a lájkok: nem igazán értem, hogy működik a substack; sokszor lájkolok egy bejegyzést, kipirosodik a szívecske, hozzá is adja, de ha frissítem, vagy váltok a bejegyzés és a hsz között, visszaugrik, és ismét fehér, akár egymás után többször is;
Hát a Substack se tökéletes ám... Én például a teljes hétvége alatt nem tudtam belépni az admin-felületre. Még szerencse, hogy két-három posztot mindig előre megírok és időzítek, mert enélkül a tegnapi posztom nem kerülhetett volna ki időben...