Azt, hogy a honvágy (és a pénzhiány) borzasztóan erős motivációs tényező, csak azok tudják, akik próbálták. A walesi Brian Robson próbálta.
Brian 1964-ben, 19 évesen érkezett Ausztráliába egy hivatalos bevándorlási program keretei között, de nem tudta megszokni az ottani életet, ezért tíz hónap elteltével úgy döntött, hogy hazamegy. Ezzel kapcsolatban mindössze két problémája adódott: nem volt elég pénze a repülőjegyre, illetve a szabályoknak megfelelően mindaddig nem hagyhatta (volna) el Ausztráliát, amíg vissza nem fizeti az állam által finanszírozott odautazását.
Az ifjú úgy döntött, hogy csomagként adja fel magát. Ácsolt magának egy fél köbméteres faládát, bekészített két párnát, egy plédet, egy palack vizet és néhány doboz kekszet, megcímezte a ládát, belebújt, haverok leszegezték és kihívták a futárt. A tervek szerint az út 36 órán át tartott volna, két átszállással (akarom mondani átrakodással).
Azonban valami prücök adódott, ezért a ládát nem a legrövidebb úton vitték Britanniába, ami nem szokatlan dolog. Csak arra nem számított senki, hogy a ládában egy ember van. Végül a negyedik napon a halál küszöbén toporgó Brian Los Angelesben kénytelen volt dörömböléssel felhívni magára a rakodómunkások figyelmét. Mivel emberrablásra gyanakodtak, az FBI-t is értesítették, akiknek Brian aztán elég nehezen tudta elmagyarázni (és nem a nyelvi nehézségek miatt), hogy nem is emberrablás áldozata, nem is kém és esze ágában sincs az USA-ban maradni. A szövetségiek végül nagy nehezen elfogadták a magyarázatot és néhány nap kórházi kezelés után kiutasították az USA-ból. A PanAm légitársaság (amelyik az USA-ba hozta) megérezte a történetben rejlő reklámlehetőséget, ezért első osztályon repítette haza Londonba az elcsigázott fiatalembert.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Brian nem az ujjából szopta az ötletet, hanem Reg Spiers ausztrál sportolótól, aki 1964-ben a visszautat (London-Melbourne) így tette meg, csak ő komplikációk nélkül. Keressetek rá, az is jó sztori. De a módszert ne próbáljátok ki!
(A képen Brian ládájának méretei. Te bevállalnád?)
Biztosan nem próbálnám ki! Pár éve jöttem rá, saját bőrömön, hogy a klausztrofóbia tényleg nem kamu.
Mint enyhe klausztrofóbiás, már az ábra megtekintése is rosszullétet okoz. Előbb próbálnék meg ugyanebből a mennyiségű fából ácsolt tutajon hazahajózni.