Svájci invázió(k)

Nem véletlenül szerepel minden katonai felsőoktatási intézmény tantárgyai között a katonaföldrajz (a ZMNE-n nekem is voltak ilyen óráim, pedig nem katonának, hanem biztonság- és védelempolitikai szakértőnek készültem). Ez a hadtudomány és a földrajztudomány határterülete, biztos a svájci katonai akadémián is tanítják.

De amint azt látni fogjátok, a svájci tisztek sem tökéletesek. Háromszor is bakiztak az elmúlt évtizedekben, mindháromszor apró keleti szomszédjuk, Liechtenstein rovására. Időrendben vegyük sorra ezeket.

1.) 1968 decemberében a svájci tüzérség hadgyakorlatot tartott, amelynek célja a föld-levegő rakéták megfelelő alkalmazása volt. Az irányítók elkövettek egy apró (?) hibát: az általuk használt térkép valószínűleg nem politikai, hanem csak domborzati volt, mert a harcászati célterület (a Bannwald-i erdő feletti légtér) úgy 500 méterre volt a határtól, de liechtensteini oldalon. Talán nekik is Michelin-t kellett volna használniuk. Szerencsére senki nem sérült meg, de a rakéták lehulló törmelékei komoly erdőtüzet okoztak, amiért aztán (a sűrű bocsánatkérések mellett) a svájciak több tízmillió frank kártérítést fizettek a nagyhercegségnek.

2.) A második hasonló eseményre 1992 októberében került sor, amikor a Sankt Gallen kantonbéli katonai alapkiképzési program keretein belül egy újoncszázad azt a parancsot kapta (ráadásul írásban), hogy építsen ki egy megfigyelőállást a Triesenberg település melletti dombokon. A zöldfülű, de fegyelmezett kopaszok nem kérdeztek vissza, hanem nekiláttak az utasítás végrehajtásának. Átvonultak a 2300 lakosú Triesenbergen és határában már elkezdték volna a megfigyelőállás kialakítását, amikor néhány helybéli odament hozzájuk és udvariasan (?) megkérdezték, hogy mi a szart keresnek itt. Kiderült, hogy a falu 2 kilométerre van a határtól és ez már Liechtenstein. Az egyenruhások látványa azért tűnt fel a lakosságnak, mert Liechtensteinnak nincs hadserege. Svájci oldalról a bocsánatkérések ismét elkezdtek záporozni, a vaduzi kormány meg nagyvonalúan csak legyintett és elfogadta ezeket. Semmiféle kár nem keletkezett, viszont néhány svájci tisztet felmentettek beosztásából.

3.) A harmadik svájci kísérlet Liechtenstein lerohanására (csak viccelek!) 2007 márciusában következett be, amikor - ugyancsak egy kiképzési program részeként - 171 svájci katona anélkül masírozott át a határon, hogy észrevették volna az államváltást. Később azzal védekeztek, hogy sötét, ködös idő volt és hát a svájci hegyek-völgyek ugyanúgy néznek ki, mint a liechtensteiniek. Az egyik katonának valami feltűnhetett (talán neki volt egyedül iránytűje vagy GPS-e), mert jelezte a tiszteknek, hogy valami nincs rendben. A parancsnok azonnal intézkedett és az alakulat visszasomfordált svájci felségterületre. Némi hezitálás után másnap az a döntés született, hogy - noha egyetlen helybélivel sem találkoztak - hivatalosan értesítik a vaduzi hatóságokat a malőrről és biztosítják őket, hogy ilyen soha többé nem fog előfordulni. És persze megint jött a diplomáciai vezeklés, amit Liechtenstein természetesen akadékoskodás nélkül ismét elfogadott.

Nem akarom mentegetni a svájciakat, de ezen az államhatáron alig van olyan feltűnő jelzés, ami figyelmeztetne, hogy hol a határvonal. Néha ki van tűzve a liechtensteini zászló és címer, de általában (pláne a zöldhatáron) se határátkelőpont, se határsáv, se határőrség, se vámszolgálat, vagyis semmi nem figyelmezteti az arra járókat, hogy helló, ez már egy másik ország. A domborzat tényleg ugyanolyan, a helyi nyelvjárás is dettóra megegyezik, akárcsak a pénznem (a svájci frank). És ha azt is figyelembe vesszük, hogy az ország védelmét hivatalosan is a svájci hadsereg biztosítja, olyan nagy tragédia azért nem történt. Persze nem tudom, mi lett volna, ha az eltévedt svájci katonák megtesznek még vagy nyolc-kilenc kilométert keleti irányba, mert akkor elérkeznek az osztrák határhoz...

(A képen az egyik svájci-liechtensteini határhíd, közepén az államhatár-jelző tábla)