A történelem segédtudományai közé tartozik a vexillológia (zászlótudomány) is. Hogy miért lehet ez fontos (sőt: esetleg életfontosságú)? Nos, ott van például Milan Rastislav Štefánik tanulságos esete.
Ez a jóember a magyar elnyomással szembeni szlovák ellenállás egyik szimbóluma, a csehszlovák állam egyik megálmodója (és megteremtője), az 1918-ban létrejött első csehszlovák köztársaság hadügyminisztere és tábornoka volt. Napjainkban a baráti, testvéri, szomszédos és szövetséges [nem kívánt törlendő] Szlovákia egyik legnagyobb nemzeti hőse, akinek nevét a pozsonyi nemzetközi repülőtér és a szlovákiai katonai főiskola is viseli, de az egykoron létezett szlovák korona ötezres címletű bankjegyén is az ő képe volt látható (ha még emlékeztek rá).
Nos, ezt a szerencsétlen Rastislávot (pontosabban az őt a versailles-i békekonferenciáról hazafelé szállító repülőgépet) 1919. május negyedikén azért lőtte szitává a pozsonyi reptér biztonsági őrsége, mert a repülőgép olasz volt és az olasz felségjelet viselte, ami zöld-fehér-piros. Kedves északi szomszédainknak úgy látszik nem volt elég az egymás mellett töltött kábé ezer év ahhoz, hogy megtanulják: a magyar zászló piros-fehér-zöld és vízszintes csíkozású, szemben az olasszal, amely zöld-fehér-piros és függőlegesek a sávjai.
Így történt (legalábbis egyes történészek szerint, nem voltam ott), hogy a magyar támadástól folyamatosan rettegő pozsonyi katonák seccperc alatt eltették láb alól egyik legnagyobb nemzeti hősüket. Štefánik tábornok alig 39 éves volt.
Hát ezért sem szabad elhanyagolni a vexillológiát (lásd még Sheldon Cooper podcastjét). A többi Štefánik-konteóval most nem fárasztok senkit (példaként a Beneš-vonalat említeném). Ha ezek is érdekelnek, a neten találsz bőven anyagot róluk.
És akkor mindenki együtt: "reptér!"
Itt a piros, hol a piros? Hát még a fehér meg a zöld!