(Selyem)hernyó-klub

1922-ben egy Leslie Irvin nevű amerikai kaszkadőr megalapítja a Caterpillar Club nevű egyesületet, amelybe kizárólag azok kérhetik felvételüket, akik egy - bármilyen okból - meghibásodott, zuhanó léghajóból vagy repülőgépből ejtőenyővel ugranak ki és életben maradnak. Ezt később helikopterekre is kiterjesztették.

Leslie elfogultsága az ejtőernyők irányt abszolút érthető, hiszen - ha forrásaim helytállóak - ő volt az első ember, aki 1914-ben egy film kedvéért így hagyta el egy repülőgép fedélzetét, illetve ugyancsak ő volt az első, aki 1919 tavaszán élesben próbálta ki a frissen kifejleszett kézi nyitású ernyőt. Ekkor az Army Air Service ejtőernyőkutatási laborjában dolgozott (akkor még az Air Force nem létezett önálló haderőnemként).

A "caterpillar" (hernyó) elnevezés a selyemhernyókra utal, hiszen az első modern ejtőernyőket hernyóselyemből készítették. Irvin így akart köszönetet mondani a kis állatoknak (akikről mellesleg itt is olvashattok) a számos emberéletért.

Még mielőtt az olvasóink között található egykori és jelenlegi ejtőernyösök elkezdenék kitölteni a jelentkezési lapot, ismételjük meg: a máig létező és működő klub fiókegyesületeibe kizárólag olyanok léphetnek (nemzetiségtől és állampolgárságtól függetlenül), akiknek élete veszélyben volt és kényszerből ugrottak, na és ezt bizonyítani is tudják. Tehát se a sportolók, se a katonai ernyősök, se a hobbiugrók nem kapják meg a klub hernyót ábrázoló kitűzőjét, hacsak nem zuhanó gépből ugrottak. Az egyesület fenntartási költségeit különböző ernyőgyártó cégek biztosítják, akik mellesleg részt vesznek abban a vizsgálatban is, amely az ilyen végszükség-ugrásokat követően mindig lezajlik.

(A képeken egy tagsági igazolvány néhány évtizeddel ezelőttről és a kis hernyókitűző egyik verziója)