A katonai, rendészeti és titkosszolgálati szervek tömegkommunikációs szakemberei ("sajtóosztályai") kulcsfontosságú szerepet töltenek be az adott szervezet életében. Nem mindegy ugyanis, hogy milyen híreket osztanak meg a médiával és milyeneket titkolnak el. Ami engem illet, a szólás- és sajtószabadság fontosságát soha nem kérdőjeleztem meg, de mindig azt vallottam, hogy van egy határ (vagy vörös vonal), amit - transzparencia ide vagy oda - nem szabad átlépniük... Személyes élményem is van ezzel kapcsolatban, talán egyszer majd ezt is megírom.
De térjünk rá a mai poszt lényegére.
Az 1982-es, alig 73 napig tartó Falkland-szigeteki háború brit győzelemmel végződött, aminek számos oka volt. Az egyik ilyen, hogy a brit hadihajókra ledobott argentin bombáknak csak mintegy 30-35 százaléka robbant fel, a többi simán csak becsapódott, mintha nagy, 200-300 kilós köveket hajítottak volna rájuk a támadók. Ennek az a magyarázata, hogy mivel az argentin légierő elég alacsonyról bombázta a brit hajókat (hogy megnehezítsék a radaros felderítést), a detonátorok jelentős része nem aktiválódott és az esetek 65-70 százalékában (ez a szám forrástól függően változik) az elvárt robbanás nem következett be.
Egy gyors első kérdés: ha te akkoriban a brit Védelmi Minisztérium sajtóosztályán dolgozol, ezt nyilvánosságra hoztad volna?
Senkit nem akarok befolyásolni, de ha tőlem függ, én biztosan nem.
Hát ha nem is nevezték meg a százalékokat, ők 1982. május 24-én kiadtak egy sajtóközleményt, amiben - többek között - a következőket kommunikálták:
"A május 21-i argentin légitámadások után több fel nem robbant bombát is hatástalanítani kellett a brit hadihajók fedélzetén. Szerencsére a Royal Navy hajóit csak könnyebb, viszonylag gyorsan javítható sérülések érték, amik nem okoztak lényeges változást a harci értékükben."
A sajtóközleményt a BBC is világgá repítette.
Most következzék a második kérdés: ha te akkoriban az argentin katonai hírszerzésnél dolgozol és elolvasod ezt a hírt, mit teszel?
Én biztos írok egy jelentést, amiben azt javasolom a légierőnek, hogy módosítsa a detonátorok időzítési paramétereit és úgy állítsa át ezeket, hogy akár 30-50 méter (vagy 3-4 másodperc) szabadesés után is aktiválódjanak és felrobbanjanak azok a kurva bombák.
A britek szerencséjére ez nem következett be, mert az argentin hírszerzésnél vagy hülyék, vagy simán csak alkalmatlanok dolgoztak. Vagy brit ügynökök.
Gondoljuk végig: mekkora veszteségeik lettek volna a briteknek, ha az ellenség valóban módosítja a bombák robbanási gyakoriságát és teszem azt tíz ledobott bombából nem három vagy négy robban fel, hanem mondjuk hat vagy hét... Olvastam olyan becslést is, hogy ez a szám a bekövetkezett 255 brit halott és 775 sebesült akár öt- vagy hétszeresére is rúgott volna és az Egyesült Királyság talán még a háborút is elvesztette volna. Fene se tudja, ebben nem tudok állást foglalni.
Kiegészítés: a HMS Plymouth brit fregattot 1982. június 8-án négy (más források szerint nyolc) bombatalálat érte, de ezek egyike sem robbant fel. Így a hajó kábé 200 fős legénysége megúszta öt sebesülttel, de képzeljük el, mi történik, ha akár csak egy bomba is felrobban a négy közül. Hát még ha mind a négy (vagy nyolc)... A második képen a Plymouth, amint kicsit füstöl ugyan a támadás után, de legalább nem süllyedt el.
Sikerült egy hatalmas lukra futni. A történet úgy városi legenda, ahogy van. A Militavia csatornán a Falklandi sorozatban hamarosan (1 év is lehet LOL) odaérek, ami cáfolja ezt a széles körben ismert téveszmét. Röviden.
1. Az argi gépek a Sea Dart légvédelmi rendszer miatt alacsonyan kellett, hogy támadjanak és oldják a bombát.
2. Viszont, ha nem akartak öngyilkosok lenni a saját repeszfelhőben a robbanástól hosszú késleltetést kellett beállítani. És mivel nem akartak meghalni, kénytelenek voltak így támadni, emiatt a találatok ellenére a bombázás hatékonysága csökkent.
3. Fékernyős / féklapos 1 tonnás bombájuk nem volt, de azzal meg a célzási pontosság lett volna más és a hajó kitérő manővere esetén nő a mellé esélye.
Eredeti doksival majd bemutatom a valóságot, ami megmutatja a realitást, hogy mit tekertek be és miért.
Nagyon remélem, hogy sokan letekernek majd a kommentig, mert sajnos ez a bejegyzés ebben a formában odáig igaz csak, hogy bombák találtak el brit hajókat és megírta a sajtó. A többi része utána nem igaz.
Nem itt volt hasonló sztori egy képviselő nyilatkozatáról, hogy hüle az ellenség, a tengeralattjáróink mélyebben közlekednek, mint ahogy a bombáik be vannak állítva (és mivel az ellenség olvasta a nyilatkozatot, okozott ezzel több veszteséget a saját hadseregének)