Ropidíler

Pár évvel ezelőtt egy 17 éves torinói középiskolás megelégelte, hogy a suli büféjében pofátlanul drágán mérik a ropit és az üdítőket. Rövid mérlegelést követően döntött: inenn kezdve reggelente fél órával korábban indult otthonról, beugrott a közeli diszkontáruházba, telepakolta hátizsákját (átlagosan és naponta) 30-40 eurónyi majszolnivalóval és hűsítőkkel, majd ezeket némi felárral (de még mindig jóval a büfé árai alatt) értékesítette a társainak. A srác ily módon naponta úgy 10-12 euró nettó nyereségre tett szert.

Hónapokon át dílerkedett, mire valaki befújta. Kapott egy igazgatói intőt, 10 napra felfüggesztették az óralátogatási jogát és ezalatt kötelezték közhasznú karitatív munka végzésére.

A gyerek nem volt szívbajos és újságírókhoz fordult a történetével, ami ezt követően hosszú hetekre tematizálta az olasz közbeszédet. A helyzet (mármint az össztársadalmi vita) csak súlyosbodott, amikor egy alapítvány ösztöndíjat ajánlott neki, ha érettségi után esetleg kereskedelmi területen akarna továbbtanulni. Több cég állásajánlattal kínálta meg, ugyanakkor mások azt mondták, hogy a srác súlyosan hibázott, mert egyrészt az iskola belső szabályzata tilt mindenféle, tanítási időben lebonyolított adásvételt és bizniszt a diákok között, másrészt pedig erkölcstelenül nyerészkedett is, hiszen bárki bemehetett volna a diszkontba, ahol olcsóbban megvásárolhatta volna a rágcsát és a lónyálat, mint amennyiért a bűnös árusította a cuccot.

Szerinted elismerésre vagy elmarasztalásra érdemes cselekmény elkövetője volt? Természetesen senkit nem akarok befolyásolni, de azért gondoljuk csak át: a szemérmetlen árakat kérő iskolai büfésen kívül ki járt rosszul? Szerintem senki. Sőt.