Robert Peel, a bobby-k névadója

Biztos mindenki észrevette már (akár írásban, akár képernyőn), hogy a londoni zsaruk beceneve az angol közbeszédben a "bobby". Azt is sokan tudják, hogy ezt egy 19. századi brit politikusra történő emlékezés generálta: Robert Peel-ről beszélek, aki belügyminiszterként 1829-ben létrehozta a londoni rendőrséget (világszerte közismert nevén a Scotland Yard-ot). És hát a "Robert" becézett formája a "Bob" vagy a "Bobby".

De Robert Peel nem csak ezzel a lépésével írta be magát a brit büntetőjog és rendészet történelmébe, úgyhogy a mai posztom róla fog szólni. Mert megérdemli.

Egy roppant tehetős textilipari mágnás és politikus fiaként született 1788-ban (a fater az akkori Anglia 10 nyilvántartott milliomosa közé tartozott), majd mindenféle iskola és tanfolyam elvégzését követően húszéves korában már a Manchester-i önkéntes hadiezred (a "Militia") egyik századparancsnoka. A srác azonban - apja nyomdokain lépegetve - politikai karrierre áhítozik, ezért 1809-ben indul a parlamenti választásokon. Egy írországi körzetben meg is nyeri a képviselőséget. A teljesítményről csak annyit, hogy a körzetben mindösszesen 24 (igen, huszonnégy) választásra jogosult polgár volt és Robert ellenjelölt nélkül diadalmaskodott.

A politikai pályája beindult, amiben talán az apja vagyona is közrejátszott, de ezzel nem az érdemeit akarom kisebbíteni. 22 évesen már államtitkár-helyettes, 24 évesen pedig Írország királyi kormányzójának a kabinetfőnöke. A rendészet iránti érdeklődése már ilyen fiatalon megmutatkozik: az ő kezdeményezésére hozzák létre a brit királyi rendőrség írországi igazgatóságát (a Royal Irish Constabulary-t). 1822-ben (34 évesen) belügyminiszterré nevezik ki. És elkezdődik a nevéhez fűződő nagy igazságügyi reformok sorozata, amikből csak néhányat említek meg.

Az egyik első lépése azt volt, hogy a korabeli Btk. módosításával a halálbüntetéssel sújtható bűncselekmények számát drasztikusan csökkentette. A 19. század elején Angliában kábé 220 (kettőszázhúsz!) bűncselekménytípus volt, amiért halálbüntetés járt. Csak érzékeltetésül: papíron azért is kötél járt, ha valaki ellopott egy háziállatot, vagy azért, ha akár csak egy egypenny-s pénzérmét hamisított. Persze nem minden sertéstolvajt akasztottak fel, de elméletileg megtehették volna. Naszóval: Robert ezt túlzásnak tartotta és a 220-as számot lecsökkentette nagyjából százra. Ez - mai aggyal gondolkozva - még mindig durva, de hát kétszáz évvel ezelőttről beszélnünk.

A másik komoly reformcsomagja a büntetésvégrehajtási intézményeket (börtönöket) érintette. Ő hozta létre a női fogházakat (addig ezek koedukáltak voltak, el bírjuk képzelni a benti viszonyokat) és előírta, hogy női börtönben az őrök is csak nők lehettek. És szintén neki köszönhető, hogy 1824-től kezdve azok az elítéltek, akik teljesen iskolázatlanok voltak, a fogvatartásuk ideje alatt alapfokú oktatást kaptak, például megtanultak írni, olvasni és számolni.

És hát 1829-ben lépte meg azt, amire a posztom elején már céloztam: megalapította a Scotland Yardot (London Metropolitan Police). Külön érdekesség, hogy a szervezési munka során kikérte Eugène-François Vidocq szakvéleményét is, aki a világirodalom egyik legismertebb, bűnözőből lett magánnyomozója, a párizsi állami detektívszolgálat, a Brigade de Sûreté megalapítója volt.

• Én is jártam a Scotland Yardon vagy háromszor pályafutásom során. Sajnos már egészen más helyszínen van a főhadiszállásuk, mint 200 évvel ezelőtt. Az egyik ilyen látogatásomról itt olvashatsz:

Az újonnan létrehozott Scotland Yard az akkoriban már másfél milliós Londonban mindössze ezeregyszáz fős állománnyal indult. Közülük mintegy 900 egyenruhás járőr volt, 100 civil ruhás nyomozó (még fedettek is voltak köztük, akik beépültek az alvilágba). A maradék nagyjából 100 fő pedig egyfajta polgári alkalmazottként az adminisztrációt és a logisztikát intézte a 17 kerületi "kapitányságon". Eleinte nem örvendtek valami nagy népszerűségnek, de mivel három év alatt a londoni bűnözési ráta kábé 40%-kal csökkent, végül a polgárok elfogadták őket és komoly társadalmi támogatottságot vívtak ki maguknak.

Hát mára ennyit Sir Robert Peel-ről, a londoni bobby-k névadójáról. Még csak annyit, hogy miniszterelnök kétszer is volt: először csak négy hónapig (1834-1835), majd öt évig (1841-1846).