Nyolcból nyolc

A második világháborúban nagyjából 16 millió amerikai katona vett részt. Közülük összesen 472 kapta meg a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést, a Medal of Honort (amiről ebben a posztban emlékeztem meg), vagyis nyilvánvaló, hogy nem osztogatták csak úgy potyára. Az egyik kitüntetett egy 28 éves, Thomas Baker nevű közlegény volt (posztumusz őrmester), a 27. Gyalogos Hadosztály 105. Ezredének lövésze, aki az Északi Mariana-szigetek környéki csatákban vesztette életét, nem akármilyen körülmények között.

1944. július 7-én az amerikaiakat jelentős japán túlerő vette körül, ezért a pozíciók átmeneti feladásáról döntöttek. Thomas már súlyos sebesült volt, de azt kérte a bajtársaitól, hogy ne vigyék magukkal. Hátát egy fának vetve, kezében egy M1911A1*-es pisztollyal és abban nyolc lőszerrel úgy döntött, hogy nem akadályozza a többieket a visszavonulásban és inkább bevárja a japánokat.

Amikor két nappal később az amerikaiak visszafoglalták a területet, a fa tövében holtan találták Bakert, kezében a kiürült tárú fegyverrel, körülötte pedig nyolc halott japán katona teste hevert. Na ezt nevezem gazdaságos lőszerfelhasználásnak...

Csak annyit tennék hozzá, hogy RIP! És természetesen riszpekt!

*: a szóbanforgó pisztoly minőségéről és használhatóságáról most csak annyit, hogy az 1980-as évek végéig az amerikai fegyveres erők egyik szolgálati maroklőfegyvere volt. Ezt is a híres John Browning tervezte és eredetileg a Colt Company gyártotta. Feltételezem, hogy ezek a nevek a laikusoknak is mondanak valamit.

(Az illusztráción egy M1911A1, illetve Thomas Baker).