Nyina és Jacqueline
Nyikita Hruscsovból, az SZKP 1953-1964 közötti főtitkárából sok mindent ki lehetett nézni, de a poénos megjegyzéseket nehezen. Nos, a feljegyzések és visszaemlékezések szerint a köpcös egykori bányász és téglagyári munkás, akinek mindössze az általános iskola negyedik osztályáig sikerült elvergődnie, kiváló humorérzékkel rendelkezett. A kedvencem a következő:
1968 késő őszén (amikor már kegyvesztetten, gyakorlatilag háziőrizetben élt) a következő kérdést kapta egy őt meglátogató amerikai újságírótól:
- Hruscsov úr, ön szerint ma milyen világban élnénk, ha öt évvel ezelőtt nem Kennedy elnököt, hanem önt éri halálos lövés?
Nyikita Szergejevics elgondolkozott, majd ezt válaszolta:
- Nézze, a világtörténelem szempontjából az egyetlen különbség az lenne, hogy Onasszisz úr valószínűleg nem vette volna feleségül Nyinát.
Hát ennyit az egyén szerepéről a világtörténelem alakulásában, legalábbis Hruscsov szerint.
(Aki nem tudná: Arisztotelész Onasszisz görög hajómágnás 1968 októberében feleségül vette JFK özvegyét, Jaqueline Kennedyt, Nyina pedig Hruscsov felesége volt. A képen a két hölgy látható és nem mondom meg, hogy melyik melyik; törjétek csak a fejeteket.)
Egy orosz komenistától ez igen jó poén. Erre szokták mondani, hogy akkor is frankó, ha nem igaz! (Persze itt olvasva kétségünk nem lehet a hitelességről. Köszönjük!)
Hogy soha, semmiben nem bírt egy kommunista rezsim sem felzárkózni a kultúrnépek közé. :( Sok vád érheti az arisztokráciát világszerte, de tagadhatatlan tény, hogy a kultúra letéteményesei voltak, mecénások, műgyűjtők, zeneszerzők, festők, szobrászok, tudósok, írók, költők eltartói, divatdiktátorok és koncerttermek, operaelőadások állandó látogatói. Ha elzavarod az arisztokráciát, és helyébe lép a nép, akkor az van, hogy egy nylon otthonkában feszítesz Jackie mellett és k.rva szarul érzed magad, mert 7 élet alatt se bírod behozni a hátrányodat. Van nekem egy csodás kutyám, Misu, a cárevics ( tényleg olyan, mint egy orosz nagyherceg), ő szokta mondani a blogján, hogy azért az drámai volt, mikor a feldühödött matrózok betörtek a Zimnyij Dvorecbe, nem Schubert-dalokat énekeltek. A mi mai arisztokráciánkra pedig ( parvenük ezek) szót sem érdemes vesztegetni.